Amikor a TSC még a magyar bajnokságban játszott….

A TSC csapata 1942-ből
Fotó: fktsc.com

A világméretű koronavírus-járvány miatt március közepétől a topolyai labdarúgóklubban is fokozatosan leállt az élet, egyedül az épülőfélben levő új városi stadion környékén folyik tovább a munka.

A százhét éves múltra visszatekintő klubnál az 1930-as évek elején kezdődött el a sportpálya építése, a későbbiekben több átépítésen is átesett. Az első nagyobb átalakításra már a II. világháború idején sor került, amikor a TSC a magyar ligákban szerepelt. Miután a Délvidék bácskai része 1941 tavaszán újra magyar közigazgatás alá került, a Magyar Labdarúgó-szövetség szinte azonnal megszervezte a bácskai klubok számára az ún. Hazatérés bajnokságot.

A topolyai csapat a 4. csoportba kapott besorolást, ahol a hatcsapatos mezőnyben a kék-fehérek két győzelemmel és három vereséggel csak a 4. helyet szerezték meg, ám az MLSZ határozata alapján a következő idényt így is magasabb osztályban, az NB III. Alföldi csoportjában kezdhették el.

A topolyai együttes ötvenszázalékos teljesítménnyel (11 győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség) a 6. helyen zárta az 1941/1942-es szezont, és ez is elegendő volt ahhoz, hogy ismét szintet léphessenek, szövetségi határozat szerint ugyanis az első tíz helyezett a következő pontvadászatban már a másodosztályban szerepelhetett. Első NB II.-es mérkőzésüket 1942. szeptember 6-án a Pécsi DVAC ellen játszották, a 4:2-es topolyai sikert pedig 1500 néző látta a helyszínen, a Zichy parkban, ami a II. világháború alatt nézőcsúcsnak számított a topolyai stadionban. 1

942 őszén még további két hazai bajnokin produkált ezres nézőszámot a TSC gárdája: október 18-án az Újverbászi Cukorgyár SE, november 1-jén pedig a Kaposvári Rákóczi ellen látogattak ki ennyien a topolyai sportlétesítménybe, és nem is bánták meg, hiszen mindkét bajnokin 2:1-es hazai siker született. Az 1942/1943-as idény első felének vége után a topolyai labdarúgóklubban tisztújításra került sor, az új elnökség pedig dr. Mészöly Dénes elnökkel az élen nagyszabású terveket dolgozott ki: a helyi leventeegyesülettel közösen egy járási sportoktató intézmény beindítására tettek javaslatot, illetve kérvényezték a gróf Zichy Jánosról elnevezett városi parkban elhelyezkedő sportpálya átalakítását is.

A létesítmény már akkoriban is rendelkezett fedett lelátóval, amely megfelelt a kor követelményeinek, a pálya mérete azonban kicsi volt, és nem volt megfelelő öltöző sem, ami pedig egy NB II.-es klubnál alapkövetelmény lett volna. Ezt követően hosszas huzavona kezdődött, amelynek végén a község vezetősége beadta a derekát, és a városi parkból átengedett a TSC-nek egy akkora részt, hogy az MLSZ követelményeinek megfelelő méretű, korszerű pályát tudjanak kialakítani.

A topolyai csapat az 1942/1943-as szezont az NB II. Zrínyi csoportjában 13 győzelemmel, 1 döntetlennel és 12 vereséggel a tarsolyában a 7. helyen zárta, és a háború ideje alatt ez volt a klub legjobb eredménye. A következő évben már nem ment ilyen jól a topolyaiaknak, hiszen az NB II. Déli csoportjában az utolsó helyen végeztek, ennek ellenére az 1944/1945-ös idényt is a II. ligában kezdhették el, mivel az MLSZ az egyre zűrzavarosabbá váló helyzetben összevonta a II. és a III. osztályt, és az utazási nehézségek leküzdése végett 16 kerületi csoportot alakított ki. A TSC jól is kezdte a bajnokságot a délvidéki csoportban, a 4. forduló után a topolyaiak két győzelemmel és döntetlennel, 14:5-ös gólaránnyal a 3. helyen álltak, a szezon azonban a harci cselekmények miatt nem folytatódhatott, a bajnokság 1944. szeptember 28. után félbeszakadt.

A TSC gárdája a II. világháború alatt összesen 83 bajnokit játszott a magyar bajnokságokban, a kék-fehérek 1941 és 1944 közötti mérlege 33 győzelem, 14 döntetlen és 36 vereség volt.