Isten éltesse Nagy Tímeát!

fotó: szabadsag.ro

Szombaton ünnepli ötvenedik születésnapját Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, azon kevés vívók egyike, akik az ötkarikás játékokon meg tudták védeni egyéni bajnoki címüket.

Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

A balkezes vívó 1970-ben született Budapesten. Iskolai tanulmányait Kubában kezdte meg, ahol állatorvos apja kiküldetésben volt, de a második osztályt már itthon végezte. 1980-ban a Vasas színeiben kezdett el vívni, 1988-ban már a felnőtt válogatott kerettagja volt. 1990-ben tőrvívóként szerzett junior bajnoki címet, 1991-ben már a Bp. Honvéd versenyzőjeként lett ezüstérmes a párbajtőr csapatbajnokságon.

Párbajtőrözőként 1992-ben, 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben csapatvilágbajnok volt, egyéniben Európa- és országos bajnok és kétszeres csapat Universiade-győztes. Az 1996-os atlantai olimpiára esélyesként utazott ki, így kudarcként élte meg, hogy a negyeddöntőben kikapott egy számára simán verhető ellenféltől és csak ötödik lett, csapatban pedig a válogatottal a negyedik helyen végeztek. Az 1998-as évet gyermekvállalás miatt kihagyta, visszatérése után, 1999-ben Pozsonyban, Németországban és Budapesten nyert világkupa-versenyt.

A négy évvel korábbi csalódásért a 2000. évi sydneyi olimpián vigasztalódott. Az elődöntőig simán haladt előre, itt azonban a francia Claudia Flessel alaposan megnehezítette a dolgát, de a győztes tust neki sikerült bevinnie. A döntőben svájci ellenfele az asszó elején vezetett, de aztán Nagy Tímea belelendült és négy tus különbséggel hozta az asszót, az ő nyakába akasztották az aranyérmet.

2001-ben a vb-n kilencedik, csapatban bronzérmes lett, az év végi országos bajnokságon már nem indult, mert második gyermekét várta. 2003 tavaszán kezdett újra versenyezni, immár Kulcsár Győző irányításával, és sikerült kijutnia a harmadik olimpiájára is. 2004-ben a magyar olimpikonok eskütételén ő mondhatta az eskü szövegét, de a játékokra - hiába volt címvédő - nem érkezett esélyesként. Ő azonban sorra nyerte az asszókat, s miután az elődöntőben egy tussal győzött, a fináléban ismét a francia Flessellel került szembe. Saját bevallása szerint aznap ez volt a legkönnyebb mérkőzése, türelmesen használta ki ellenfele hibáit és másodszor is olimpiai bajnok lett. Ő szerezte a magyar sport 150. olimpiai aranyérmét, és a kardvívó Fuchs Jenő (1908, 1912) és Kárpáti Rudolf (1956, 1960) után a harmadik magyar vívó lett, aki az olimpián egyéniben meg tudta védeni címét.

Az olimpia után megszülte harmadik gyermekét, a versenyekre 2005 végén tért vissza. A 2006-os Európa-bajnokságon 27. volt, de ugyanabban az évben a torinói világbajnokságon megszerezte első egyéni világbajnoki címét, 2007-ben még nyert világkupa-versenyt Barcelonában. A 2008-as pekingi olimpiára már nem tudta kvalifikálni magát, 2009-ben még indult az országos bajnokságon, de 2010-ben felhagyott az élsporttal.

Egyéniben Európa-bajnok (1995) és világbajnok (2006), csapatban ötszörös világbajnok (1992, 1993, 1995, 1997, 1999), kétszeres egyéni olimpiai bajnok (2000, 2004).

1991-ben szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán (ma Egyetem), majd 1996-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédus szakát is elvégezte. 1996-1999 között óvodai logopédusként dolgozott. 2009 óta a Hajós Alfréd Uszoda, 2019-től emellett a Duna Aréna létesítményvezetője.

2001-ben lett tagja a MOB női bizottságának, 2009-től a Sportegyesületek Országos Szövetségének (SOSZ) általános alelnöke, 2012 óta a Magyar Vívó Szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke is. 2015-ben négy évre megválasztották az újonnan alakult Universiade Bajnokok Klubjának elnökévé, 2015 decemberében beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségébe, 2020 júliusában pedig az Egyesület elnökévé választották.

Háromszor volt Az év magyar vívója (2000, 2004, 2006), 2006-ban Az év női sportolója. 2005-ben a Nők sportjáért díjat, 2006-ban a Nemzeti Sportszövetség díját, 2011-ben a Nők a sportban díjat kapta meg. 2000-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést és a Budapestért Díjat. 2007-ben Prima díjas lett, megkapta a Hegyvidék díszpolgára címet, 2008-ban a Honvédelemért kitüntetést. 2013-ban beválasztották a Vívó Hírességek Csarnokába és Csík Ferenc-díjjal tüntették ki.