Egy Nemzet Torna

fotó: budapestbeacon.com

Amikor egy vírus megtámadja a szervezetet és megfertőzi azt, akkor az immunrendszer és a szervezet felveszi a kesztyűt, és mindent megtesz azért, hogy megszüntesse a fertőzést, és visszanyerje egészséges állapotát. Ez a természet rendje.
Ugyanez a természetes védekezési rendszer lépett életbe nemzetünk életében is 2004 december 5. után. 15 év telt el ama gyalázatos népszavazás óta, melyet a határokon kívül élő magyarok honosítására és „befogadására” kezdeményezett a Magyarok Világszövetsége, mely által az elszakított nemzetrészek határokon átívelő egyesítését szerették volna elérni. Az anyaország akkor csúnyán elbukott ezen a vizsgán, hiszen hiába volt 51 százalék felett a támogató szavazatok száma, a 37,5 százalékos részvételi arány jóval az érvényességi küszöb alatt maradt.  Az akkori nemzetidegen magyar kormánynak kulcsszerepe volt ebben, hiszen ugyanúgy, mint a vírus, megfertőzte saját nemzetét, mely és sok más hasonló akut és krónikus fertőzésből a mai napig gyógyulunk. Szerencsére azonban a magyar nép sokkal erősebb annál, hogy hosszú távon hagyja magát megfertőzni. A természetes védekezési mechanizmusok már a népszavazás másnapján beindultak, és a fertőzés csak megerősítette a magyar nemzet identitástudatát.

Egyik ilyen jellegzetes gesztus Hódmezővásárhely önkormányzata részéről született, mely úgy döntött, hogy tiszteletbeli polgári címet adományoz a hátáron túl élő magyaroknak, hogy ezzel a gesztussal próbálja enyhíteni keserűségüket. Számos hasonló erkölcsi támogatást született az első években, melyek a határon túli magyaroknak reményt adtak, hogy nem mindenki feledkezett meg róluk és a világban élő magyarokról.


Pillanatkép az Egy Nemzet Tornáról  fotó: Tőkés Máté

A jelen történetünk is egy hasonló kezdeményezés során jött létre. 2005 nyarán egy szegedi baráti kör tagjai Csíkdánfalvára látogattak székely barátaik meghívására, és a kötelező helyi különlegességek és jellegzetességek kipróbálása mellett előkerült egy focilabda is. Van egy nyelv, melyet szinte minden férfi beszél, és ez a sport nyelve, mely ott akkor sikerült eloszlassa az esetleges rossz érzéseket a székelyföldiek és a szegediek között, és még jobban megerősítette a barátságukat. Szegedre hazatérve a baráti körben megindultak a beszélgetések, ötletelések, hogy nemsokára következik az első évfordulója a népszavazásnak, és ha valami, akkor a sport lehet az ami képes kiegyenesíteni a legtöbb görbeséget. Ádám Sándor ügyvéd és barátai elhatározták, hogy meghívják a csíkdánfalviakat az évfordulóra, de nemcsak őket, hanem keresnek minden elszakított területről egy csapatot, összegyűjtik a történelmi Nagy Magyarország területeinek képviselőit, és egy futballtorna keretében megmutatják, hogy bárhogy is alakuljanak a dolgok, a magyar nemzet egy és oszthatatlan. A torna neve szintén a sportból lett merítve. Tóth László ötlete az volt, hogy a jégkorongban létezik egy Négy Nemzet nevű torna, így legyen a szegedi torna neve EGY NEMZET TORNA. Pár hónap leforgása alatt saját ismeretségek és barátok megmozgatásával sikerült minden elszakított országrészt megmozgatni. Egy évre a csúfos népszavazás után 2005 december első hétvégéjén Szegeden összegyűltek Magyarország, Felvidék, Erdély, Délvidék, Vajdaság és Kátpátalja csapatai. A szervezők egy egyszeri tornát akartak megrendezni, ahol jelképesen egyesítik a nemzetrészeket, ám az élet sosem ilyen egyszerű, és mindig összenő, ami összetartozik.


Pillanatkép a tornáról   fotó: Wurczell Zoltán

2019 december 5.-én az egykori fájdalmas népszavazás 15. évfordulójára emlékezünk, de emellett Szegeden az egykori egyszeri tornából a 15. torna szerveződött meg, sőt ennél is több történt, nemcsak összenőtt, hanem össze is forrt, ami összetartozott. Azóta nemcsak Szegeden van minden évben torna, hanem 2010-ben elindult egy Vándorkupa is, mely szervezése már kétszer körbejárta a Kárpát medencét.
Sahin-Tóth István szegedi barátommal évekkel ezelőtt véletlenül bár, de sorsszerűen ismerkedtem meg Cardiffban a Bajnokok Ligája döntőn. Hamar megtaláltuk a közös hangot, hiszen mindkettőnk kedvenc csapata a Real Madrid, de emellett a foci és a sport is életünk meghatározó része. Azóta folyamatosan minden évben meghívott erre a tornára, de sajnos sosem tudtam elmenni. Idén úgy alakult az életem, hogy eleget tudtam tenni a meghívásnak. Most is csak a második napra tudtam jönni, sajnos lemaradtam az előző esti Ismerős Arcok koncertről, melyet a szervezők külön erre a jubileumi alkalomra rendeztek saját költségen a Clarisseum református óvoda nagytermében.  Tulajdonképpen a sportcsarnokban a pályára lépve értettem meg mindent, amit István az elmúlt években mesélt nekem a tornáról. Végignéztem a szereplőkön, mindenki mezén a saját területének címere, felirata, jelképes színe, mintája volt. Egyesek külön erre az alkalomra készíttette a mezt. A játék közben rögtön látszott, hogy bár fontos az eredmény, nem az eredményről szól a dolog, hanem példaértékű baráti hangulat uralkodik a szegedi Katolikus Piarista gimnázium sporttermében. A Torna után ez a hangulat csak fokozódott. A csapatok összegyűltek eredményhirdetésre és vacsorára az Aranylabda étteremben. Nemcsak a pályán történtek kerültek megbeszélésre, hanem barátok találkoztak messze földről, idén már másodjára és 15 éve folyamatosan. Szász János Csíkdánfalváról nem tudott csapatot hozni, de ő maga egyedül is eljött a tornára, mert ahogy ő mondta: „itt volt a helye”. Valahogy ez a szellemiség jellemezte a tornát. Mindenkinek itt volt ismét a helye.


Ismerős Arcok koncert a tornát megelőző este  fotó: Wurczell Zoltán

A díjátadó gálát Juhász András szegedi református esperes nyitotta meg, aki kihangsúlyozta milyen hosszú idő ez a 15 esztendő, és milyen fontos is egyben. “15 év alatt egy gyermek felnő, egy óvódásból egyetemista lesz, mi pedig még mindig itt vagyunk, és reményeink szerint sokáig itt is leszünk (...) A népszavazás után több száz magyarországi lelkipásztor ment el, a békülés jegyében a határon túlra prédikálni. Én magam először Temesváron majd a kolozsvári farkas utcai templomban beszéltem a megbocsájtásról és az újrakezdésről. Az istentisztelet végeztével egy székely fiú odajött hozzám, megölelt, és azt mondta, akkor kezdjük újra!”  Továbbá az esperes elmondta, hogy ez a Torna a szégyen nevében de az újrakezdés jegyében kezdődött, hogy ismét egymás szemébe tudjanak nézni. “A nemzetünk volt ennél lejjebb is, a határok lélekben nem választanak el bennünket. Példát kell vegyünk a lengyel testvéreinkről, az elmúlt 100 esztendőben gyakorlatilag meg is semmisültek egyszer, és három ország marakodott a területük felett és uralkodott felettük is. Ennek ellenére ma Lengyelország Európa egyik legerősebb állama.”


A győztes székelyek  fotó: Antal Alpár / facebook

Az ünnepi beszéd a díjátadóval folytatódott, minden csapat oklevelet és különböző ajándékokat kapott a szervezőktől, a székelyek pedig egy székelyföld zászlóval viszonozták mindenkinek a gesztust. A Tornát Székelyföld csapata nyerte. Őket követte Kárpátalja, Szeged (Magyarország), majd Felvidék és Délvidék. 


Sahin-Tóth István és Ádám Sándor  fotó: Tőkés Máté

A díjátadó után előkerültek az elszakított részek sajátosságai is, mindenki hozta magával a saját régiója sörét borát, pálinkáját.  A vacsora utáni ismerkedések során tovább érdeklődtem a résztvevőktől az elmúlt 15 évről.
Ádám Sándor főszervező elmondta, hogy teljesen civil kezdeményezésről van szó, az ő baráti köre szervezi teljesen önköltségből minden évben a Tornát. Nem pályáznak, és nem is akarnak bevonni senkit, hiszen akkor félő, hogy elveszítenék azt a sajátos meghitt, családi és baráti jellegét, ami az évek során kialakult és életben tartotta őket. A kezdetekről elmondta, hogy egyszeri tornát terveztek, Délvidék megnyerte azt, majd vacsoránál a székelyek odaszóltak, hogy “nem baj, jövőre mi fogunk nyerni”. Akkor összenéztek többen a szervezők közül, és megértették, hogy ennek folytatása kell legyen.


Szász János a Fairplay díj nyertese  fotó: Tőkés Máté

Szász János szintén az alapítók közé tartozik már. Csapat híján egyedül érkezett a barátság nevében Csíkdánfalváról. “Már három éve nem tudunk csapatot kiállítani, így átadtuk a Székelyföld helyét a sepsiszentgyörgyi barátainknak. Ettől én még képviselem az enyéimet (…) A legnagyobb változás a torna életében 2010 május 28.-án történt, amikor a Magyar Országgyűlés szinte közfelkiáltással megszavazta a határon túl élő magyarok született jogát a magyar állampolgársághoz. Ennek tiszteletére a 2010-es decemberi tornán elhatároztuk, hogy a tornát átalakítjuk egy nyári vándorkupává. A szegedi barátaink megtették a dolgukat, innen ideje nekünk átvenni a szervezést és a költségeket, és már nem 2004 december 5-re kell emlékezzünk, hanem 2010 május 28-ra. 2011-ben Kárpátalja szervezte, majd Felvidék, Székelyföld és Vajdaság. Azóta pedig a kör még egyszer végigment. Ennek ellenére a szegediek ragaszkodtak hozzá, hogy ne szűnjön meg a decemberi torna, így már évente kétszer találkozunk ”.


Feszty Zsolt és Ádám Sándor   fotó: Wurczell Zoltán

Feszty Zsolt egykori komáromi református lelkipásztor, a felvidékiek kapitánya 15 éve hozza csapatát a tornára. Állítása szerint úgy került a történetbe, mint Pilátus a krédóba.  “Az első években volt egy lelkészcsapatunk. Valahogy, valaki által megtaláltak minket a szervezők. Az a csapat jött az első években, majd kicserélődtek szép lassan a lelkészek civil játékosokra. Jövőre mi szervezzük a Vándorkupát Trianon 100. évfordulóján. Különleges alkalom lesz, és a foci mellett a megemlékezés is szerepet fog kapni.”


Mintegy 70 ember vett részt a jó hangulatú ünnepi vacsorán  fotó: Tőkés Máté

Az est végeztével akaratlanul is eszembe jutott Mózes első könyvének 5 részének 20 verse: “Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa”. Az Egy Nemzet Torna jeles példája ennek az Igének. Ez a torna azért gyönyörű, mert alulról építkezik, egyszerű emberek kezdeményezése és szervezése mely valódi értéket teremtett az elmúlt 15 esztendőben.

Ismerős Arcok koncert. Így szólt a Nélküled az Egy Nemzet Torna résztvevőinek: