Repül a nehéz gerely: ki tudja hol áll meg?


Exkluzív interjú Világos Adriannával, a vajdaság legnagyobb atlétikai tehetségével

Adriana a vajdasági Szávaszentdemeteren  döntötte meg a gerelyhajítás ifjúsági világrekordját 2020 márciusában. Az 500 grammos gerely 68,76 méterre repült, ez pedig csaknem három méterrel több, mint amennyi a korábbi csúcs volt

A kishegyesi Világos Adriana mindössze 16 éves, de már világcsúccsal dicsekedhet, sőt több korosztályban övé minden idők legjobb eredménye, így például a 13, a 14 és a 15 évesek között is csúcstartó a 400, illetve az 500 grammos gerellyel egyaránt.

Fiatal kora ellenére pedig már a felnőtt korosztályban, 600 grammos gerellyel is bontogatja a szárnyait. Legutóbb pár hete az isztambuli U20-as Balkán Kupán vett részt, és vitt haza egy bronzérmet a vajdaságba.

A fiatal tehetség akár profi kézilabdázó is lehetett volna, hiszen tagja volt a szerb korosztályos válogatottnak, de végül az atlétika és ezen belül a gerelyhajítás mellett döntött, és végül az idő őt igazolta.

Adriana csúcsteljesítménye mögött nem csupán a tehetség, hanem hatalmas céltudatosság, temérdek munka és sok-sok lemondás is található, nembeszélve egy nagyszerű edző-édesanyáról, aki a megfelelő irányba tereli a lányát.

A SportHatárokNélkül.hu többször írt már a fiatal atléta eredményeiről, így elhatároztuk, hogy megkeressük Adriannát, hogy bemutassuk közelebbről is a kedves olvasóknak.

Mikor kezdtél el sportolni?


Már kiskorom óta sportolok. Mióta az eszem tudom, édesanyámmal minden nap legalább egy-két órát mozgással töltöttünk: röplabdáztunk, fociztunk, asztaliteniszeztünk, göriztünk, kerékpároztunk, nyaranként pedig sokat úsztunk. Amikor elsős lettem anyukám – mivel kézilabda edzői képesítése is van – az alsós gyerekek számára kézilabda csoportot tartott az iskolában. Így ismertem és szerettem meg a kézilabdát.


Adriana (alsó sor jobbról a negyedik) akár profi kézilabdázó is lehetett volna

Ha egy kicsit másképp alakul, talán úgy is kérdezhetnélek most, mint profi kézilabdázót...

Talán igen, hisz mint már említettem az első nagy szerelmem a kézilabda volt. Eleinte csak az iskola csapatban, majd ötödikes koromtól a bácsfeketehegyi Jadran kézilabda klubban játszottam. Kizárólag gyerek bajnokságokban szerepeltem elég nagy sikerrel. Minden idényben én lettem a vajdasági szuper liga legjobb góllövője, leghasznosabb vagy legjobb játékosa. Tagja voltam a vajdasági és a szerbiai korosztályos kézilabda válogatottnak, valamint felvételt nyertem Balatonboglárra a Nemzeti Kézilabda Akadémiára.

Ezek után mégis a gerelyt választottad. Miért?

A kézilabda mellett melléksportként vortexoztam is nagyon sikeresen. A vortex Szerbiában a gerelyhajítás előszáma 14 éves korig. Súlya kb. 135gramm. Hasonló technikával dobják, mint a gerelyt, de a keresztlépések kihagyhatók. Érdekessége hogy áthatol rajta a levegő és ezért erősebb dobás esetén fütyülő hangot ad.

Az atlétikával először 2014-ben a diákolimpia selejtezőjén találkoztam Szabadkán. Vortex dobásra nevezett be az iskolám torna tanára. Vortexot egy órával a verseny kezdetéig nem is láttam,de gyorsan megtanultam hogyan kell eldobni és egy bíró bácsi már a 3. próbadobásom után megmondta, hogy ha ezeket a dobásokat megismétlem amikor mérni fogja, megnyerem a versenyt. Nem igen hittem neki, de igaza lett. Nyertem, majd megnyertem a diákolimpiát. Egy évig, az újabb sulis versenyig kezembe sem vettem a vortexot, de a vajdasági döntőn így edzés nélkül is fölényesen győztem. Itt tudtam meg, hogy minden ellenfelem atlétikára jár és a versenyeken érmesek vortex dobásban. Ekkor néztünk utána, hogy tulajdonképpen mennyit is dobnak Szerbiában a hivatalos atlétika versenyeken és rájöttünk, hogy nagyon jó az eredményem. Így lettem 2015-ben lettem tagja a Zentai atlétika klubnak. Főleg otthon edzettem anyuval és csak vortex hajításban versenyeztem.


Ariadna első országos vortex bajnokságán 2015-ben vett részt Belgrádban

Háromszor lettem országos bajnok, 27-szer javítottam meg az országos csúcsot. A legjobb vortex hajításom 79,23m-re volt. Sajnos 14 éves korom után választanom kellett, vagy abbahagyom az atlétikát, vagy megtanulom a gerelyhajítást. Így 2016-óta gerely hajítással foglalkozom.

Eleinte nehezen ment. Amíg anyuval edzettem kézilabdát és vortexdobást is, könnyebb volt, de a gerelyhajításhoz ő sem értett. Szinte senki sem segített. Rengeteget videóztunk, tanultunk együtt, amíg sikerült összehoznunk a technikát.

Hogyan határoztad el magad a profi sport irányába?

A nyolcadik osztály volt a fordulópont a fő, profi sportom kiválasztásában. Mivel a gerelyhajítás a vártnál sokkal jobban sikerült- az enyém lett a világ korosztályos legjobb eredménye 400 és 500 grammos gerellyel is, a gerely mellett döntöttem. A kézilabdát még a mai napig nem hagytam abba, de ma már csak hobbi szinten űzöm.


De a válasz talán ennél is egyszerűbb. Én egyszerűen csak imádok sportolni, de a tanulmányaimat sem hanyagolom el. Azt hogy a profi sport irányába tartok az eddigi elért eredményeimnek köszönhetem, Ha sikerül elkerülni a sérüléseket és továbbra is jól megy a gerelyhajítás lehet, hogy valóban profi sportoló leszek, de mindenképpen szeretnék valamilyen egyetemet is befejezni, hiszen színötös tanuló vagyok, és úgy gondolom figyelembe kell venni a sportkarrier utáni időt is.

Voltak nehézségek közben?

Mint mindenhol itt is voltak nehézségek. Évekig nem volt hol dobnunk. Mivel Zenta kb. 50 km-re van tőlünk, Kishegyesen kellett megoldanunk az edzéseket. Eleinte a rendőrség és a kertünk közötti kb. 35 m-es üres téren edzettünk, azonban ezt gyorsan kinőttem. A gerelyeim a fákon landoltak, sőt, átszúrtam a fészerünk tetejét is, így muszáj volt új helyet találnunk. A Dombos fesztivál helyszínén egy pár legelésző liba társaságában edzettünk 1-2 évig, de sajnos az egyenetlen, parés talaj miatt nem igen tudtunk nekifutásból dobni, így a község, a helyi közösség és az Atlétikai Szövetség közösen kialakított egy gerelydobó csíkot számomra a foci pályán, amelyre az idén új tartán is került, így sokat javultak edzésfeltételeim. Ezen kívül sokáig a sportszereket is mi vásároltuk. Anyu vette szinte minden vortexunkat, néhány jobb minőségű gerelyemet, és természetesen ő oldotta meg a versenyekre való eljutásomat is.

Édesanyád egyben az edződ is. Ez így egy különlegesebb anya-lánya kapcsolat gondolom

Anyukám nagyon szereti a sportot és engem is arra nevelt. Kapcsolatunk nagyon szoros, hiszen rengeteg időt töltünk együtt. Ő volt a kézilabda, majd az atlétika edzőm is. Kedvemért még az atlétika edzőképzőt is befejezte. Úgy gondolom, jól működik az edző sportoló kapcsolatunk is. Az edzéseken nem tesz kivételt köztem és a többi atléta közt, de bármikor hajlandó külön is foglalkozni velem és egyéb elfoglaltságaimhoz, pillanatnyi fizikai és pszichikai állapotomhoz alakítani az edzés idejét, tartalmát. Úgy érzem, neki könnyebben elmondhatok mindent, amit az edzésen érzek, gondolok. Sokat videózunk, együtt fejlesztjük a tudásunkat. Természetesen néha összezördülünk. Talán rosszabbul is esik, ha rám szól, hogy nem jól csinálom, de gyorsan kibékülünk, hiszen tudom, hogy csak jót akar nekem.


A büszke édesanyával, Világos Györgyivel

Mekkora lemondásokkal jár ez a fajta életmód?


Elég sok lemondással jár. Elsősorban kimarad az éjszakai élet, a késő esti bulizások, a közösségi hálók gyakori használata. Ritkábban jutok el szülinapi és egyéb ünnepségekre, vendégségbe, mint általában a hasonló korú fiatalok.

Mesélj kérlek a mindennapjaidról. Mi a napi rutinod?


Iskola idő alatt 6.15-kor kelek, autóbusszal 12 perc alatt jutok el Bácska Topolyára a gimibe. A tanítás után kb. fél kettőre érek haza. Ebédelek, majd tanulok, amíg anyu nem jön a munkából. Csütörtökön kívül minden délután van edzés. Amikor jó idő van, a foci pályán edzünk, télen vagy amikor esik bent edzünk a tornateremben. Általában másfél órát tart egy edzés. Utána még átnézem a tanulni valót, anyu kikérdezi a másnapra esedékes anyagot, este pedig megnézek egy filmet és kb. 21,30-kor lefekszek. Hétvégenként, ha van verseny azzal telik az egész nap, vagy akár az egész hétvége, hiszen tőlünk elég messzire kell utaznunk a versenyek helyszínére. Ha otthon vagyunk, akkor ilyenkor több szabadidőm van, jut idő társasozni, olvasni, filmezni, videókat elemezni. Hétvégén csak mi ketten szoktunk anyuval edzeni.



Hogyan fogadja a környezeted, hogy profi sportoló vagy? Nem irigykednek rád az iskolában, családban?

Az általános iskolától eltérően, most a középiskolai osztályom és tanáraim is szurkolnak nekem. Ezt mondhatom el a tágabb családom legtöbb tagjáról is. Az utóbbi időben akárhová megyek, a környéken megállít valaki, számomra ismeretlen emberek gratulálnak. Úgy vettem észre elég sokan követik eredményeimet és szurkolnak nekem. Ami a csapattársaimat illeti ők is általában gerelyt dobnak, de mivel évek óta együtt is kézilabdázunk, az atlétikában is csapat szellem uralkodik. Szurkolunk egymásnak a versenyeken is. A falu kislányai körében mind populárisabb a vortex és gerelyhajítás.

Sosem volt probléma az a helyi sportéletben, hogy magyar vagy?


Soha sem volt probléma hogy magyar vagyok, sem helyi sem országos szinten. Természetesen azért a szerb nyelv használatát elvárják tőlem, de ez rendben is van, hiszen mindenkinek ismernie kell az ország hivatalos nyelvét ahol él.



Mi a helyzet a válogatottal? Tagja vagy-e?


2018.januárjában vettem részt először a szerbiai dobó válogatott közös edzőtáborában Bárban. 2019-óta egyéni programon vagyok és a válogatott edzőtáborba egyedül megyek edzőmmel és edzőtársammal Bácsi Virággal. Általában Splitben vannak ezek az edzőtáborok. Az idén jelen voltam a szövetség által szervezett fiatal tehetségek táborában is. Eddig kétszer léptem pályára Szerbia színeiben versenyen. Tavaly az U 18-as Balkán bajnokságon dobtam fiatal korom miatt konkurencián kívül, most szeptemberben pedig az U20-as Balkán bajnokságon szerepeltem Isztambulban.

Terveid közt van-e az olimpiára való kijutás? Mi kéne hozzá?

Mindenképpen nemcsak nagy álmom, hanem célom is a 2024-as Párizsi olimpiára való kijutás. Természetesen rengeteg munkára, lemondásra lesz szükség, hogy sikerüljön elérni a normát.

Mi lenne akkor, ha felkérnének, hogy legyél magyar válogatott?

Mivel Magyarországról sem egyesület sem a Szövetség nem mutatott soha érdeklődést irántam nem foglalkozok ezzel a témával.

Mennyit változtatott a koronavírus adta helyzet a te sportolói tevékenységedben?


A koronavírus nagyon rosszkor jött. Jól megcsináltuk a téli alapozást és márciusban a téli dobón már nagyon jó formában voltam. Ekkor dobtam 500 grammos gerellyel a világ legjobb eredményét a 68,76m , de sajnos bejött a karantén. Nem lehetett használni sem a pályát sem a tornatermet, hétvégéken a házat sem lehetett elhagyni, így berendezkedtünk házi edzésekre. Szerencsére van udvarunk, szobabiciklink, futópadunk, gátak, medicin labda így tudtam edzeni. Még gerellyel is szurkáltam egy 20m-es távon, azonban a hosszabb, erősebb dobások hiányoztak. Mikor feloldották a karantént és elkezdhettünk rendesebben edzeni és sikerült formába hozni magam csak egy versenyen tudtam résztvenni, ahol 14 cm-rel dobtam kevesebbet az egyéni csúcsomnál. Éppen a hétvégei országosra készültem, amikor ismét elhalasztották a versenyeket meghatározatlan ideig. Csak hetek múlva tudtuk meg, hogy augusztus végén megindul a versenyidény, az U20-as és a felnőtt Balkán bajnokságot megtartják, de az U18-as elmarad. Ekkor döntöttünk a mellett, hogy kipróbálom a 600 gr-os gerelyt is. A koronavírus miatt túl sűrített lett a versenynaptár. Minden hétvégén vajdasági, országos verseny vagy Balkán bajnokság volt. Itt már a végére elfáradtam, nem sikerült a formám megtartani, magamhoz képest kevesebbet dobtam. Jelenleg aktív pihenőn vagyok a téli alapozásig.


A szeptemberi U20-as Balkán Kupa dobogóján

Mik a hosszú távú terveid?

Egyelőre szeretnék sokkal jobban megbarátkozni a 600 grammos gerellyel, valamint megjavítani 500 grammos gerellyel a legjobb eredményem.
2021-re tervezem a Tallini U20-as Európa bajnokságon való részvételt, valamint szeretnék végre indulni egy komolyabb U18-as versenyen is, a Rietiben megrendezendő Európa-bajnokságon.

Távolabbi konkrét célom nincs a Párizsi Olimpiáig, azonban minden versenyen amin elindulok azon leszek, hogy megjavítsam saját legjobb eredményem, valamint az aktuális korosztályos országos csúcsot és közelebb kerüljek a korosztályos junior világcsúcshoz.


Adriana a 15 éves korosztályban is csúcstartó

Melyik volt eddig a legnagyobb élmény számodra mióta sportolsz?

Ez egy nehéz kérdés. Nagy élmény volt a középiskolás világbajnokságon való győzelem gerelyhajításban, a két Balkán bajnokság és minden új csúcsom, de talán mégis az idei téli dobóbajnokságot emelném ki. Tudtam, hogy jó formában vagyok, számítottam egy 66 m körüli eredményre, de ez a 68,76 méteres világcsúcs nagyon meglepett és rettentően boldog voltam.

képanyag: Világos Adriana

Egy kis kedvcsinálóként pedig, ilyen egy 64,86 méteres dobás:

A rovat legfrissebb hírei