A román forradalom és a foci kapcsolata

Fotó: Fórizs Attila

December 15-én 30 éve annak, hogy a temesvári belvárosi gyülekezet hívei, majd a hozzájuk nemzetiség- és felekezetmentesen csatlakozott temesváriak kiálltak Tőkés László református lelkipásztor elhurcolása ellen. Ez volt a szikramomentuma annak, amit ma úgy ismerünk, hogy a romániai 1989-es forradalom, melynek köszönhetően megdőlt a kommunista zsarnok diktátor, Nicolae Ceausescu hatalma.
Tőkés László harca az őt és a magyarságot elnyomó egyházi és állami hatalmak ellen nem pillanat műve volt, hanem hosszú évek kemény küzdelme, melynek egyik kulcskérdése a rezsim falurombolás elleni terve volt. A temesvári lelkipásztor többször felemelte a hangját eme magyarságot célzó szisztematizációs pusztító terv ellen, melynek legemlékezetesebb pillanata a Chrudinák Alajos vezette Panoráma műsorban történt, amelynek köszönhetően Tőkés László áttörte a „Hallgatás Falát”.
Tőkés László nagy mértékben köszönhette sikerét a magyarországi és diaszpórában élő magyarok segítségének, akik nemcsak népszerűsítették a lelkipásztor nézeteit, illetve a világ elé tárták a romániai szomorú kisebbségi helyzetet, hanem egyben védelmet is nyújtottak az életét kockáztató fiatal lelkipásztornak és családjának.

Sokan nem tudják, de a sportnak, ezen belül a labdarúgásnak is köze van áttételesen a temesvári forradalomhoz, és az erdélyi magyarság helyzetére való figyelemfelhíváshoz.

Zolcsák István a Szatmár megyei Lázáriban született egy évvel a trianoni békediktátum után. Édesanyja korán meghalt, édesapja újranősült.  A politikai helyzet miatt azokban az években nagyon sok erdélyi elhagyta szülőföldjét, köztük a Zolcsák család is, akik Brazíliában próbáltak szerencsét. Az akkor 4 éves István édesapja komoly és jól jövedelmező munkát kapott a brazil vasút építésénél, mely a kávékereskedelem miatt kiemelt szerepet kapott. 1928-ban édesapja új feleségének honvágya miatt visszaköltöztek Erdélybe. István testvérei János és Sándor viszont az új hazában maradtak. István a középiskolai tanulmányai elvégzése után 1938-ban először Magyarországra szökött, majd elvégezte a mérnökit, vadászpilótaként részt vett a világháborúban, fogságba esett Szibériában, majd szabadon engedték 1947-ben. Megházasodott majd munkába állt a Tungsram izzógyárban Budapesten.

Az 1956-os forradalom meghatározó élményévé vált Zsolcsák István számára. A gyár dolgozói megválasztották az Újpesti Forradalmi Bizottság tagjává. Részt vett a véres harcokban, majd a forradalom leverése után családjával együtt menekülnie kellett. Mivel a testvérei Sao Paolóban éltek, így családjával és mintegy 5000 menekülttel Brazíliában kért menedéket. Hamar megtanult portugálul és jó munkát kapott a Ford gépkocsikat gyártó vállalatnál. Hamarosan megalapította saját vállalkozását, az Enco Zolcsak céget, mely autóipari beszállításokra szakosodott. Dél Amerika hirtelen a világ egyik legnagyobb autópiacává alakult át. Hála a Chrysler magyar származású képviselőjének, Zolcsák cége és későbbi gyárai pedig a brazíliai autógyártás nélkülözhetetlen szereplőivé váltak.  Zolcsák hamar többszörös dollármilliomossá vált. Vagyona ellenére sosem feledkezett meg gyökereiről és szülőföldjéről, Erdélyről. Nagyon sok magyarországi menekültnek adott munkát, és emellett folyamatosan tevékenykedett Erdélyért. Folyamatosan azon törte a fejét, hogyan hívhatná fel a nemzetközi közvélemény figyelmét az erdélyi magyarok helyzetére. Hitt benne, hogy a nagyhatalmaknak vissza kéne szolgáltatniuk Erdélyt Magyarországnak. A Brazíliában Estebánként ismert multimilliomost köreiben sokszor jobboldali nacionalistaként emlegették. Sokrétű tevékenysége néha eléggé ellentmondásos volt, de mindig jó szándék, és a szülőföld iránti szeretete hajtotta.
1974-ben megalapította az Erdélyi Világszövetséget, melynek célja az erdélyi magyarok megsegítése volt. A szervezet folyamatosan bombázta a különböző kormányokat, hogy emeljék fel a szavukat Ceausescu magyarellenes politikája ellen.


Zolcsák István (a repülőn) és barátja Orbán Sándor (lent)

Egyik nagy terve az volt, hogy az 1976-os montreali olimpiai játékokra egy hatalmas piros-fehér-zöld transzparenst “lop majd be”, olyan szöveggel, mellyel felhívja a világ figyelmét az erdélyi magyarság tragikus helyzetére. Zsolcsák meg akarta venni a legjobb helyeket, hogy az általa küldött emberek a transzparenst a kamerák kereszttüzébe tudják helyezni. Az észak-amerikai magyarok nem támogatták az elképzelését, így az nem valósult meg.

Zsolcsák kitartó ember lévén nem adta fel az álmát, így legközelebb “hazai pályán” próbálkozott az 1978-as dél-amerikai (argentin) futball világbajnoksággal. Jó kapcsolatokat ápolt a helyi magyarság prominens vezetőivel, köztük Zombory Istvánnal. Többször utazott Buenos Airesbe, hogy tervét részleteiben is kidolgozzák. Készíttek egy 15 méter hosszú piros-fehér-zöld transzparenst, rajta hatalmas fekete betűkkel: ERDÉLY MAGYAR! Zombory István fia a helyi magyar cserkészcsapat vezetője volt, így az lett a terv, hogy Zsolcsák megvásárolja azokat a pálya közeli helyeket, melyek láthatóak a kamerák által, és a helyi cserkészek becsempészik a transzparenst a magyar meccsekre, és elkövetik a “sporttörténet egyik legnagyobb csínytevését”.  Magyarország pont a házigazda Argentinokkal kezdte a csoportmérkőzéseket 1978 június 2.-án Buenos Airesben. Mindkét csapat számára presztízs mérkőzés volt. Az argentinok nem akartak rosszul kezdeni hazai pályán az akkoriban kiszámíthatatlan magyar csapat ellen, akik a selejtezőben „lealázták” a szovjeteket. A mérkőzés végül 2-1-es argentin sikerrel zárult, minekutána Töröcsiket és Nyilasit is kiállította a játékvezető.


A magyar cserkészek bátran vállalták a feladatot

A terv részben bevált, a cserkészek büszkén lendítették magasba a hatalmas molinót, de sajnos a 12. sorban túl magasan ültek ahhoz, hogy a kamerákba belelátszódjon. és így nem lett nagy visszhangja, főleg, hogy a mérkőzést felvételről közvetítették Romániában másnap.
A cserkészek küldetése folytatódott, a következő magyar mérkőzés az olaszok ellen volt Mar Del Plata stadionjában. Zolcsák István most jobban felkészült, az első sorban vásárolta a helyeket, külön figyelmet fordítva arra, hogy a fő közvetítő kamerával szemben helyezkedjenek el. Igen ám, de mostmár nem volt egyszerű a transzparenst bevinni a stadionba, mert úgy tűnik, hogy a cserkészeknek sikerült felkeltenie a román nagykövetség figyelmét. A bejáratnál egy rendőrtiszt akadékoskodni kezdett, mintha pontosan tudta volna, mi van a transzparensen. Zombori később megtudta, hogy feljelentés érkezett ellenük a rendőrségen. A cserkészek végül csak úgy vihették be a transzparenst, hogy kettévágták azt, és megígérték, hogy nem fogják lengetni. Kitalálták, hogy ki fogják kötni a korlátokra. Az első félidőben folyamatosan mutatta a kamera és láthatta a világ a magyar zászlóra ráírt hatalmas Erdély Magyar feliratot. Az olaszok már a félidőben 2-0-ra vezettek. A második félidőben két gól esett, mindkét oldalon egy-egy. Zomboriék úgy érezték, hogy nem éltek vissza a rendőrtiszt kéréseivel, így elnézi majd nekik, ha néha meg is lengetik a transzparenst. Így mindkét gól alkalmával (mégha az olasz gólnak nem is örültek) a magasba emelték és lengették a molinót. A végeredmény 3-1-lett.
A román televízió az olaszok iránti barátságból, de főleg a dák-római őstörténeti elméleteik miatt élőben közvetítette a mérkőzést. Argentin idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött. Az időeltolódás este háromnegyed nyolckor nagy valószínűséggel sok romániai és köztük erdélyi magyar szurkolót ültetett a képernyők elé. A román szakkommentátorokat teljesen váratlanul érhette a helyzet, hiszen egyrészt nem látták a pár nappal azelőtti meccset élőben, így a transzparensről sem lehetett tudomásuk, másrészt nem élőben közvetítettek, hanem a helyszínről érkező argentin élő hanganyag alapján közvetítettek.


A TV közvetítésben is jól látszott a transzparens

A harmadik mérkőzésre a románok tanultak a leckéből, és bármekkora is a francia barátság, nem közvetítették a magyar-francia mérkőzést. Zolcsákot és a cserkészeket a hatósági feljelentés sem riasztotta vissza, ugyanúgy ott voltak a mérkőzésen, most a negyedik sorban, viszont a szabályokat és figyelmeztetést tiszteletben tartva nem tartották folyamatosan a transzparenst. A mérkőzés sajnos 3-1-es francia sikerrel zárult, a magyarok pedig 3 vesztes mérkőzéssel térhettek haza.

Nem volt semmilyen nemzetközi visszajelzés, így nincs semmilyen kimutatható jele annak, hogy mire volt elég Zolcsák István és az argentínai magyar cserkészek jóindulatú akciója, ettől függetlenül valószínűleg nagyon sok magyar láthatta a televízió képernyőjén az üzenetüket. Egy biztos, a románok látták, zavarta őket, és haragjuk az erdélyi magyarságon csattant. Többet nem közvetítettek magyar mérkőzést a román televízióban.



Mindenesetre Zolcsák István ezen akciója is része volt a diaszpórában élő magyarság azon figyelemfelkeltő akcióinak, melyek próbálták a világot a határon túl élő magyarság sanyarú helyzetére érzékenyebbé tenni azokban a nehéz időkben.

Az olasz-magyar mérkőzés összefoglalója, több helyen látszik a Zolcsák István tervezte transzparens, többek közt 2 perc 30 másodpercnél

A cikk Szőczi Árpád Temesvár, a romániai forradalom valódi története című könyvének egyik fejezete alápján készült. A képanyag szintén innen való.