Elhunyt Nagyvárad híres éremgyűjtője


Isten nyugtassa Magyari Imre Győzőt!

Gyászol a nagyváradi magyarság és a nagyváradi sportélet.

Magyari Imre Győző 75 évesen rövid szenvedés után tragikus hirtelenséggel visszaadta lelkét Teremtőjének.

Nehéz szavakat találni.

Aki ismerte Imre bácsit, tudja jól, mennyire lelkes és aktív ember volt. Kevés olyan helyi magyar sportesemény volt, amin ne vett volna részt, vagy ne tudott volna róla. De ez nemcsak az elmúlt évekre, hanem egész életére nézve igaz.

Igazi tősgyökeres nagyváradi volt, aki a helyi sport világában nőtt fel, sportolóként majd a későbbiekben csak lelkes támogatóként, de mindig mindenről tudott, mindenkit ismert és őt is mindenki ismerte. Lexikális tudása mellett még lenyűgözőbb volt saját élményvilága és tapasztalatai. Olyan ember volt, aki ha részt vett egy sporttal kapcsolatos előadáson, élményei és tapasztalatai alapján ki tudott javítani bármilyen rangos előadót, de ha nem is kellett kijavítania, minden esetben ki tudta egészíteni az elhangzottakat.

Magyari Imre Győző 1945 június 16-án született Nagyváradon, ahol 10 évesen kezdett ismerkedni az asztalitenisszel, majd a CSU Nagyvárad asztalitenisz csapatának oszlopos tagjaként ötször nyert Megyei Bajnokságot. 1963-ban az országos ifjúsági bajnokság elődöntőjéig jutott, majd 1964-ben részt vette az Országos Szpartakiádon, amit saját bevallása szerint sportkarrierje legnagyobb élményének tartott.

1965-ben frissen végzett Orvosi műszerészként Nagybányára költözött, ahol megtanulta az alpesi sízést, melyet ugyan amatőr szinten űzött csak, mégis elmondhatta magáról, hogy három egykori olimpiai sípályán - Garmisch-Partenkirchenben, Calgaryban és Salt Lake Cityben is lesiklott.

Imre bácsi hírnevét bár megalapozta a sportkarrier, de igazából gyermekkora óta tartó szenvedélyében, az éremgyűjtésben teljesedett ki. Külön érdemes megemlíteni, hogy páratlan és ritka darabokból álló érem és plakett gyűjteményét Imre bácsi nem az “új és modern” világ információban gazdag, internet által támogatott lehetőségeiként gyűjtötte össze, hanem kopott bőröndjével bejárva Európát szerte kasul bukkant kincseire.

Bátran el lehet mondani, hogy Magyari Imre nemcsak Nagyváradon, hanem egész Erdély, Románia és Magyarország szintjén is a legkomolyabb éremgyűjtemények egyikével rendelkezett. Több ezres gyűjteménye kifejezetten a magyar és a román futball tematikájára, illetve sportolói múltja révén az asztaliteniszre és az alpesi sportokra koncentrálódott, ezen belül. Olyan ritkaságokat tudhatott magáénak, mint, az MLSZ jelvény, melyet Bodola Gyula a 1938-as VB-n a magyar csapattól kapott, vagy az 1934-es olasz VB magyar címere, de csak az FTC címerből 47 féle darab volt a birtokában.  A gyűjtemény legbecsesebb darabja, az 1901-ben megalakult MLSZ bronz címere volt, de természetesen nagyváradiként az egykori legendás városi csapat, a NAC címerei is előkelő helyet foglaltak el Imi bácsi gyűjteményében.

Amikor a szükség úgy hozta, hogy meg kellett válnia 60 év munkájától, Imre bácsi akkor is nagyon ügyelt arra, hogy gyűjteménye jó kezekbe és méltó helyre kerüljön. Megmozgatott ezért minden követ, így adta el több mint 2000 darabot számláló magyar címer gyűjteményét a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiának, akik ígérete szerint hamarosan ki lesz állítva a Puskás Aréna múzeumában emléket állítva ezzel nemcsak a történelmi nagy Magyarország sportéletének, hanem egyben Imre bácsi életművének is.  

Imre bácsinak mindig szívügye volt a nagyváradi magyarság. Legutóbbi találkozónk alkalmával azon fáradozott, hogy az 1944-ben első vidéki csapatként magyar bajnokságot nyert Nagyváradi Atlétikai Club bajnoki kupáját, mely épp eladó sikerüljön jó magyar váradi kezekbe helyezni, hogy az megmaradhasson a városnak. Szívből remélem, hogy ez a vágya halála után ugyan, de teljesülni fog.

Személy szerint nagyon sokat tanultam Imre bácsitól, sőt olykor meg is szólt, hogy milyen váradi vagyok én, hogy éppen nem tudtam valamiről, amit mesélt, de természetesen, ha akartam volna se tudtam volna felvenni a versenyt azzal a főleg átélt és megélt tudással, amivel ő rendelkezett. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy Imre bácsi a barátjának tartott.

Imre bácsi, most búcsúzunk Tőled, távozásod nagy veszteség minden nagyváradi sportkedvelő életében! Emlékedet megőrizzük!

A Sporthatároknélkül.hu oldala az év elején készített interjúval emlékezik Imre bácsira!




A rovat legfrissebb hírei