75 éve hunyt el az első olimpiai bajnok magyar birkózó – PORTRÉ

fotó: wikipedia

Hetvenöt éve, 1945. december 4-én halt meg Weisz Richárd, az első olimpiai bajnok magyar birkózó.

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

1879. április 30-án született Budapesten. 1896-tól 1899-ig a Hungária Atlétikai Club, majd 1908-ig az MTK versenyzője volt. Pályafutásáról legendák keringtek, a krónikások szerint tornászként kezdte, később atletizált, távolugrásban, diszkoszvetésben, kalapácsvetésben, súlyemelésben, sőt rúdmászásban és függeszkedésben is kiválóan teljesített, és még evezősként is megállta a helyét. Birkózóversenyen 19 évesen indult először, öt évvel később, 1903-ban ő lett az első hivatalos magyar birkózóbajnokság győztese nehézsúlyban.

Edzője, Weigand János sikeresen fejlesztette technikáját és erőnlétét, lábait a sajtóban korinthoszi oszlopokhoz hasonlították. Hazai pályán nem is akadt ellenfele, sőt a súlyemelők között sem talált legyőzőre, 1905-ben megnyerte a súlyemelők első bajnokságát. A birkózásban további hat, a súlyemelésben pedig három bajnoki címet szerzett megszakítás nélkül, az MTK sportolójaként szerepelt a birkózóválogatottban.

A sportág halhatatlanjai közé 1908-ban, a londoni ötkarikás játékokon került be, amikor első magyar birkózóként szerzett olimpiai bajnoki címet. A kötöttfogás nehézsúlyú versenyének döntőjében az orosz Alekszandr Petrov ellen szó szerint végkimerülésig tartó, csaknem hetvenperces csatában, bírói döntéssel győzedelmeskedett (akkor még nem létezett az időkorlátra vonatkozó szabály). Kortársai a becsületesség bajnokaként, a legerősebb magyarként tisztelték olimpiai győzelme után, a magyar sport szimbóluma lett, akiről ódákat zengett a sajtó.

Az MTK izomkolosszusa amilyen erős, olyan nehéz természetű volt, egyszer még első magyar olimpiai bajnokkal, Hajós Alfréddal is összekülönbözött. Történt ugyanis, hogy az akkor a Sport Világ főmunkatársaként dolgozó Hajós 1903-ban egy súlyemelő versenyről tudósítva azt írta Weiszről: "Hogy pózol, ami cseppet sem igazolja szerénységét". Weisz "felkapta a vizet", és - hiába próbálták társai erről lebeszélni - az MTK Csömöri úti pályájára ment, hogy elégtételt vegyen. Ott rendkívül csúnya kifejezéssel illette Hajóst, aki hirtelen felindulásból arcon ütötte, az ezt követő dulakodásban egyensúlyukat vesztették és legurultak a tribün lépcsőjén. A két sportembert csak nehezen tudták szétválasztani, az orrtörést szenvedett Weiszet a mentők részesítették elsősegélyben.
    
Az 1912-es stockholmi olimpián is esélyes lehetett volna, de a londoni olimpia után egy évvel elkövette azt a hibát, hogy fogadásból bevállalt egy mérkőzést a hivatásos birkózó-világbajnok német Cziganiewitz-cel. Mivel az amatőr státuszt akkor rendkívül komolyan vették, a Magyar Athletikai Szövetség felfüggesztette versenyzési jogát, így karrierje véget ért. Ezután pénzdíjas versenyeken indult és cirkuszokban lépett fel, s bár 1912 tavaszán visszakapta amatőrengedélyét, korábbi formáját a hosszú kihagyás miatt nem sikerült visszanyernie, a játékokra nem utazott el.
    
Iskolái elvégzése után egy évet a tengerészetnél szolgált, később a Japán Kávéházat vezette, majd versenybíróként is tevékenykedett. Versenyzői pályafutását követően az MTK-nál dolgozott edzőként, majd szakosztályvezetőként, később a válogatott szövetségi kapitánya és a Magyar Birkózó Szövetség alelnöke lett. 1933-ban elnyerte a városligeti Néparéna bérletét, ezzel cirkuszigazgató lett.
    
Élete utolsó évtizedét elszegényedve élte, de a második világháborút sikerült átvészelnie. Sőt arra is volt energiája, hogy az 1942-ben feloszlatott MTK-t feltámassza, 1945 februárjának elején fővárosi lakásában Fodor Henrik és Kisfalvi István társaságában alapították újra a klubot. A háború okozta éhezés azonban annyira legyöngítette Magyarország egykor legerősebb emberét, hogy az év végén, december 4-én távozott az élők sorából.
    
Az MTK Új Hidegkuti Nándor Stadionjának 1-es kapuja az első olimpiai bajnok magyar birkózó nevét viseli.