Menyőből az angyal negyedmaraton

fotó: Mohácsi László grafikája

Harminc évvel ezelőtt 1989 Karácsonyán a forradalmi Temesvár után a szilágysági kicsiny falucska, Menyő is örökre felkerült a világtérképre, és lakóival együtt beírta magát a történelemkönyvekbe.

Kétnapi csendes majd egyre elmérgesedő rendszerellenes tüntetés után 1989 december 17-én hajnalban Tőkés Lászlót és feleségét Joó Edithet a Securitate emberei erőszakosan kilakoltatták a temesvári Belvárosi Református Gyülekezet parókiájáról és átszállították őket Szilágymenyőbe, ahova a püspök korábban száműzte a falurombolás, illetve az egyházi és állami magyarellenes megnyilvánulások ellen felszólaló temesvári lelkipásztort.

A református hívek védelmükbe vették lelkipásztorukat, majd Temesvár népe is bekapcsolódott és végül fellázadt a  Nicolae Ceașescu nevével fémjelzett totalitárius diktatúra ellen. A többi már történelem, ahogy mondják.

30 évvel a rendszerváltozás után ismét Menyőbe látogattam. Ez a falucska különleges helyet foglal el a szívemben. Egyrészt itt érte szüleimet a felszabadulás, melynek köszönhetően én magam nem lettem árva, és megszülethettek később a testvéreim. Másrészt Menyő volt az a hely, ahol a családunk ismét egyesült, hiszen engem, a három éves kisfiút hetekkel a forradalom kitörése előtt a szüleim kalandos úton Désre menekítettek a nagyszüleimhez, mert életveszélyessé vált a helyzet Temesváron.


Ikonikus családi kép az 1989-es szabadító Karácsonyról
fotó: Ambrus Vilmos

A felszabadulás után Menyő rövid időre valódi zarándokhellyé vált. Nagyon sokan emlékezhetnek a szilágysági falura a Panoráma műsorából, ugyanis Chrudinák Alajos nemcsak édesapám híressé vált falurombolással kapcsolatos beszédét mutatta be 1989 júniusában, hanem az elsők közt látogatta meg a szüleimet a forradalom után.

Az említett műsor egy részletét itt láthatják. A menyői rész a 4 perc 33 másodpercnél kezdődik:



Menyő volt a záró helyszíne a 30 évvel ezelőtti eseményekre való megemlékezés sorozatnak.  A templomi ünnepség mellett egy rendhagyó sportos megemlékezés is szerepet kapott a programban. Ennek főszereplője és ötletgazdája Juhos Gábor maratonfutó volt, aki a sportszeretete mellett futásaival évek óta felhívja a figyelmet az aktuális határon túli helyzetre és magyar ügyekre.

Juhos Gábor  öt évvel ezelőtt is, a temesvári forradalom 25. évfordulója alkalmából futócipőt ragadt, és A Via Revolutiae – A forradalom útja címmel szervezett nagyszabású akció keretében Temesvárról útnak indulva, Arad, Nagyvárad, Székelyhíd, Érmihályfalva, Szatmárnémeti, Menyő és Zilah érintésével Kolozsvárig szaladt, majd kisebb megszakítással Kolozsvárról vissza Temesvárra, hogy megérkezzen az ünnepi évfordulóra. A 720 kilométeres szaladással Juhos Gábornak az volt a célja, hogy tisztelegjen a romániai forradalom áldozatainak emléke előtt.

Öt év elteltével Juhos Gábor visszatért Menyőbe, hogy a Menyőből az angyal (ez volt a híressé vált megnevezése a ’89-es szabadító Karácsonynak a Menyből az angyal című ének után) Negyedmaraton keretén belül megemlékezzen a 30 esztendővel ezelőtti eseményekre és a Szilágyság bátor népére, akik a forradalmi összevisszaságban védelmezték a Tőkés családot.


Induláskor. Fotó: Kui Attila Zsolt

Ugyanúgy ahogy 5 évvel ezelőtt, most is csatlakoztam Márton öcsémmel együtt Juhos Gábor szaladásához. Velünk együtt szaladt még szüleim egykori menyői szomszédjának és segítőjének, Varga Jenőnek a lánya, Hunyadi Hajnalka, illetve Gergely Balázs unokatestvérünk, aki gyermekként szemtanúja volt annak, amikor betörték az ablakainkat Temesváron.


Pillanatkép. Gábor kutyája Tobi is végigkísért bennünket az úton
fotó: Tőkés Máté

A negyedmaraton reggel 10-kor kezdődött. Elszaladtunk Menyőtől Szilágyszegig, ahol egykor a hatalom emberei sorompóval lezárták az egyetlen utat Menyőbe, megkerültük szimbolikusan az egykori sorompót, majd visszaszaladtunk a menyői Árpád kori templom udvarára, ahol ezt a történelmi sorompót újra felállították rekonstruálva.


A falu táblájánál közös képet készítettünk az egykori menyői lelkipásztorral.
fotó: Nagy József Barna

A célban várt minket a megemlékezés megkezdésére váró ünneplő gyülekezet. Juhos Gábor átadott egy emlékpólót Tőkés László egykori menyői lelkipásztornak, melyen az a felirat állt, hogy Visszük tovább (a lángot)… 


Az egykori sorompó előtt a célban
fotó: Kui Attila Zsolt

Juhos Gábor az eseményem után kérdésemre, hogy miként érzi magát, és miért volt fontos számára megszervezni ezt a negyedmaratont, így válaszolt: „részemről főhajtás az egészséges nemzetben való gondolkozás, az emberi hitbázisú bátorság és az Isteni gondviselés előtt, a mindenki által érthetően olvasható sportnyelven kifejezve. Öt éves álmom beteljesülését éltem át a tegnap és mivel a futás számomra imádság, a csapatot Isten ajándékaként nyugtázom, ahogyan a csodálatos futóidőt is. Én nagyszerűen éreztem magam a léptek szaporázása közben éppúgy, mint utána, amikor a résztvevők euforikus hangulatát tapasztalhattam. Nem mellékes, hogy sikerült egy a 30. jubileumi megemlékezéshez méltó kiegészítést varázsolnunk, amiért én képletesen kalapot emelve, földig hajolva mondok köszönetet mindenkinek, aki vállalta ezt a nem mindennapi élményt jelentő sportaktust.”

A következő napokban a SportHatárokNélkül.hu oldala exkluzív interjút fog közölni Juhos Gáborral, melyben mesélni fog arról, hogyan lett maratonfutó, illetve milyen ügyeket karolt fel eddigi futásaival.