Érdekességek az olimpiák történetéből

fotó: historyonthenet.com

Július 23. és augusztus 8. között Tokióban rendezik meg a XXXII. nyári olimpiai játékokat, a helyszín 1964 után lesz ismét a japán főváros. Érdekességek az olimpiák történetéből az MTVA Sajtóarchívumának összeállításában:

Az első újkori nyári olimpiát Athénban rendezték meg 1896. április 6. és 15. között, téli olimpiát 1924 óta tartanak. A nyári és a téli olimpiát 1992-ig ugyanabban az évben rendezték. Eddig Peking az egyetlen város, amely nyári (2008) és téli olimpiának (2022) is otthont adott, illetve ad.
    
Az első olimpián még csak 9 sportág 43 versenyszámában 14 ország 241 sportolója versenyzett, idén 33 sportág 339 számában osztanak érmet, a játékokra 206 országból mintegy 11 ezer olimpikon érkezik. Az idei olimpia jelszava: Az érzelem egyesít (United by Emotion), kabalafigurája a kék-fehér kockás, hegyes fülű mesefigura, Miraitova (Miraitowa).
    
A modern olimpiák első versenyszáma a 100 méteres futás selejtező futama volt 1896. április 6-án, az első olimpiai bajnok az amerikai James Connolly lett, aki a nyitónapon nyerte meg a hármasugrást.
    
Az olimpiák számozása 1896-ban kezdődött, és folyamatos maradt, még ha közben (1916-ban az első, 1940-ben és 1944-ben a második világháború miatt) több seregszemle is elmaradt. Az első olimpiák még több szakaszban, több hónapon át zajlottak, egészen az 1928-as kilencedik, amszterdami játékokig.
    
Az első a NOB égisze alatt szervezett olimpia az 1900-as párizsi volt. Itt nevezhettek először nők, az első női olimpiai bajnok az ötszörös wimbledoni győztes angol teniszező, Charlotte Cooper lett. A francia fővárosban még sem megnyitó, sem záróünnepség nem volt, a 14 helyszínen zajló versenyeken alig volt több a sportoló, mint a néző. Ekkor került az olimpiák programjára az első csapatsport, a labdarúgás.
    
Az első Európán kívüli olimpiát 1904-ben az amerikai St. Louisban rendezték. A hosszú és drága hajóutat csak kevés sportoló engedhette meg magának, így mindössze 12 ország 651 versenyzője állt rajthoz 91 versenyszámban. Az olimpiák történetében itt indult a legkevesebb, négy magyar versenyző (a legtöbben, 263-an az 1980-as moszkvai játékokon vettek részt.) Halmay Zoltán nyert az 50, illetve a 100 yardos gyorsúszásban, a szintén úszó Kiss Géza 1-1 második és harmadik helyezést ért el.
    
Az 1908. évi londoni olimpia volt az első, ahol a résztvevők a nyitóünnepségen nemzetenként, hazájuk lobogója alatt vonultak fel. Itt hangzott el először a Pierre de Coubertin bárónak, a modernkori olimpiai játékok megálmodójának tulajdonított, az olimpiákkal kapcsolatban gyakran idézett mondás: "Az olimpián nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos". Ugyancsak itt szolgáltak először úszómedencék az úszóesemények helyszíneként, s ez volt a leghosszabb, 187 napig tartó olimpia.
    
1912-ben Stockholmban képviseltette magát először mind az öt földrész a játékokon, ez volt az első olimpia, ahol elektromos időmérőt alkalmaztak és célfotót készítettek az atlétikai versenyeken. Ez volt egyben az utolsó olyan olimpia, amikor valóban aranyból készült a győzteseket megillető érem.
    
Az első olimpiai eskütételre az 1920. évi antwerpeni játékok megnyitóján került sor. Itt vonták fel először az öt földrész egységét jelképező ötkarikás olimpiai lobogót, amelyet 1913-ban fogadtak el, s reptettek a levegőbe a békegondolatot jelképező galambokat.
    
Az első olimpiai falu 1924-ben, a második párizsi olimpiára épült fel, ugyancsak ekkor lett az olimpiák jelmondata a latin "Citius, altius, fortius", azaz "Gyorsabban, magasabbra, erősebben".
    
1928-ban, Amszterdamban kezdődött az a hagyomány, hogy az olimpiai játékok idején éjjel-nappal lobog az olimpiai láng a stadionban. Azóta hagyomány az is, hogy a nyitóünnepségen elsőként a görög, utolsóként pedig a rendező ország küldöttsége érkezik a stadionba, a többi delegáció ábécé-sorrendben követi egymást.
    
1932-ben, a Los Angeles-i játékokon ünnepelték úgy először a győzteseket, hogy az első három helyezett dobogóra állhatott, és a bajnok tiszteletére eljátszották nemzete himnuszát.
   
1936-ban, a berlini olimpiára érkezett meg először az olimpiai láng a görögországi Olümpiából váltófutással. A versenyeket először innen közvetítették televízión, de csak az 1960-as római olimpia volt az első, amelyet világszerte teljes egészében, élőben láthattak a tévénézők.
    
Az első olimpiának a déli féltekén 1956-ban az ausztráliai Melbourne adott otthont. Ez volt az első alkalom, hogy a záróünnepélyen nem zárt sorokban, hanem a népek barátságát jelképezve kötöttség nélkül, összekeveredve vettek részt a sportolók.
    
Az ázsiai földrészen első alkalommal 1964-ben Tokióban rendeztek olimpiát. "A technika olimpiáján" vezették be a kizárólag számítógéppel történő időmérést, mindennemű adat- és időrögzítést, továbbá a színes tévéközvetítést.
    
1968-ban Mexikóvárosban tartottak először magaslaton, több mint 2200 méteres tengerszint fölötti magasságban olimpiai játékokat. A részt vevő országok száma ekkor lépte át a százat, és az olimpiai lángot is itt gyújtotta meg először női sportoló, a mexikói indián Norma Enriqueta Basilio. Ez volt egyben az első olimpia, ahol a győzteseknek doppingteszten kellett átesniük.
    
A legtragikusabb olimpia a müncheni volt: 1972. szeptember 5-én palesztin terrortámadás érte az olimpiai falut, az akciónak tizenegy izraeli sportoló, öt terrorista és egy rendőr esett áldozatául. A játékok egynapos szünet után folytatódtak. A bajor fővárosban mondta először nő, a német Heidi Schüller az olimpiai esküt.
    
Először 1980-ban, Moszkvában rendeztek kelet-európai, a szocialista táborhoz tartozó országban olimpiát.
    
1984-ben Los Angelesben indulhattak először profi versenyzők is a játékokon.

Az olimpiai mozgalom centenáriumán, 1996-ban az amerikai Atlantában rendezett "Aranyolimpián" volt először hivatalos honlapja a játékoknak, a weboldalra 189 millióan kattintottak. Ezen az olimpián korlátozták először a résztvevők számát, és minden versenyszámban kvótarendszert vezettek be.

A 2000-ben Sydneyben rendezett olimpia nyitóünnepélyén esküdtek fel először a sportolók dopping- és kábítószermentes versenyzésre.

A 2008. évi pekingi játékok megnyitó ünnepsége a 8-as számnak szerencsét tulajdonító helyi számmisztika miatt 2008. augusztus 8-án 8 óra 8 perckor kezdődött.
    
2012-ben London volt az első olyan város, amely - 1908 és 1948 után - harmadszor is a játékok helyszínéül szolgált.
    
2016-ban először volt a nyári olimpia helyszíne dél-amerikai város, a brazíliai Rio de Janeiro. Az olimpiák műsorára a rögbi 92, a golf 112 év után tért vissza. Ezen a játékokon vettek részt először az új évezredben született sportolók, és indulhattak először menekültstátusú sportolók. A résztvevő sportolók száma meghaladta a 11 ezret, akik 200-nál több országot képviseltek.
    
Az idei olimpiát eredetileg 2020. július 24. és augusztus 9. között tartották volna Tokióban, az eseményt azonban a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztották, de elnevezése Tokió 2020 maradt. A pandémia miatt most először, biztonsági okokból a játékokat zárt kapuk mögött, nézők nélkül rendezik meg.
    
Bár az olimpiai játékok az eredeti célkitűzés szerint a népek közti békét és barátságot szolgálják, a politika többször is durván megsértette ezt a nemes elvet. Az első világháború utáni 1920-as antwerpeni olimpián nem engedték indulni a vesztes hatalmak, köztük Magyarország sportolóit. A "kis hidegháború" idején 1980-ban a moszkvai játékokról Afganisztán szovjet megszállása miatt 65 nyugati ország - köztük az Egyesült Államok - maradt távol, "válaszul" az 1984-es Los Angeles-i olimpiát a Szovjetunió és szövetségesei, köztük Magyarország bojkottálták.
    
Az egyetlen sportoló, aki nyári (1920) és téli olimpián (1924, 1928) is egyéni számban tudott nyerni, a svéd Gillis Grafström műkorcsolyázó - 1920-ban ugyanis a műkorcsolya még a nyári olimpia programján szerepelt. Rajta kívül még az amerikai Eddie Eagen nyert nyári és téli olimpiát, de ő két külön számban: 1920-ban ökölvívásban, 1932-ben Lake Placidben négyes bobban győzött. A keletnémet Christa Luding-Rothenburger az egyedüli sportoló, aki ugyanabban az évben (1988) szerzett érmet téli és nyári olimpián: Calgaryban gyorskorcsolyában első és második, míg Szöulban pályakerékpárosként második helyen végzett.
    
Az olimpiai játékok történetében a legtöbb, szám szerint 28 érmet az amerikai úszó, Michael Phelps nyerte. Phelps 23 aranyérmével ugyancsak csúcstartó, ráadásul nyolcat a pekingi olimpián szerzett, egyetlen játékon ennél több alkalommal még senki sem állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A nők között a rekordot a kilencszeres olimpiai bajnok Larissza Latinyina szovjet tornásznő tartja, aki 1956 és 1964 között három olimpián összesen 18 (9 arany, 5 ezüst és 4 bronz) érmet nyert.
    
A svéd sportlövő, Oscar Swahn dupla rekordot tart: ő nyert legidősebben olimpiát (1912-ben, 64 évesen és 258 naposan csapat futócéllövészetben), és ő minden idők legidősebb olimpiai érmese is (1920-ban 72 évesen és 280 naposan ugyanebben a számban lett ezüstérmes). A nők között a legidősebben, 63 évesen és 333 naposan az amerikai Eliza Pollock győzött, aki az 1900-as játékokon az íjászcsapat tagjaként lett aranyérmes. A legidősebb női olimpiai résztvevő a brit díjlovas Lorna Johnstone, aki 1972-ben 70 évesen és öt naposan versenyzett. (Érdekesség, hogy 1952-ig csak katonatisztek indulhattak a lovas versenyszámokban, s ugyancsak Helsinkiben állhattak rajthoz először női lovasok. A négy évvel későbbi olimpián a lovas játékokat Melbourne helyett Stockholmban rendezték a szigorú ausztrál karanténszabályok miatt.)
    
A legfiatalabb olimpiai résztvevő Demetriosz Lundrasz görög tornász, aki Athénben az első újkori játékokon 10 évesen és 218 naposan szerzett bronzérmet országa férficsapatával. Az amerikai műugrónő, Marjorie Gestring 13 évesen és 268 naposan végzett az első helyen 1936-ban Berlinben, ezzel ő minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmese. A legfiatalabb férfi aranyérmes a német Klaus Zerta, aki 1960-ban 13 évesen és 283 naposan kormányos kettesben volt a győztes egység tagja. A legidősebb élő olimpiai bajnok az 1921. január 9-én született Keleti Ágnes, aki Helsinkiben (1952) és Melbourne-ben (1956) összesen öt aranyérmet szerzett. (Az 1913-ban született Tarics Sándor, aki a vízilabda-válogatott tagjaként nyert az 1936-os berlini játékokon, 2011 augusztusától 2016 májusában bekövetkezett haláláig volt az olimpiai bajnokok doyenje.)
    
Ian Miller kanadai díjugrató az olimpiákon való részvétel rekordját tartja - 1972 és 2012 között összesen tíz olimpián indult (országa bojkottja miatt csak Moszkvában nem volt ott), és 2008-ban ezüstérmet szerzett.
    
Az olimpiai játékok történetében a német születésű, amerikai színekben versenyző Frank Kugler az egyedüli, aki egyetlen olimpián (1904) három különböző sportágban is érmes lett: szabadfogású birkózásban ezüstérmet, súlyemelésben két bronzot és kötélhúzásban is bronzérmet nyert. Az egyetlen Nobel-díjas olimpiai érmes a brit Philip Noel-Baker, aki síkfutóként három olimpián is részt vett (1912, 1920, 1924), és Antwerpenben ezüstérmes lett. Őt 1959-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki a nemzetközi béke és leszerelés érdekében kifejtett tevékenységéért.