Az utolsó úszás

A  tokiói olimpia után visszavonult Cseh László búcsúúszása a Duna Arénában zajló rövidpályás világkupa második napján, 2021. október 8-án.
fotók: MTI/Koszticsák Szilárd

A Duna Arénában zajló rövidpályás világkupa második versenynapjának legfontosabb pillanatai csak a döntők után következtek, ugyanis ekkor rendezték a tokiói olimpia után visszavonult Cseh László búcsúztatását.

A többek között négyszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes, világ- és Európa-bajnok klasszist álló ovációval, hosszan tartó tapssal fogadta a közönség, majd az ünnepelt mind a négy úszásnemben teljesített egy hosszt.
    
Először pillangón pályatársával, a hozzá hasonlóan a tokiói játékok után visszavonult, a közönség soraiból "meglepetésszerűen" kiválasztott Bernek Péterrel tempózott, majd a 200 méter hát 1980-as, moszkvai olimpiai aranyérmese, Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke csatlakozott hozzá. Ezt követően jött a 84 esztendős Kiss Miklós, aki az alapokra tanította Cseh Lászlót, ő mellen úszott a klasszissal. Pályafutása utolsó hosszára a világkupán részt vevő magyar úszók - akikhez csatlakozott a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka is - kísérték el Cseh Lászlót, a célba érkezést követően pedig közös vizes "pancsolás" következett, sőt, miután kiszállt a medencéből profi úszótól ritkán, a strandokon annál gyakrabban előforduló "bombával" Cseh László még visszaugrott.





Cseh László több mint harminc éve, négy és fél éves korában tanult meg úszni. Bár édesapja, idősebb Cseh László a hatvanas években kitűnő úszó volt, mégsem ő, hanem a család régi barátja, az Egerszegi Krisztinát is edző Kiss Miklós vezette be a kis Lacit az úszás rejtelmeibe. Alig tízéves volt, amikor kiderült, hogy asztmás, ezért három hétig a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben is kezelték. A vizsgálatok szerint a tüdővolumene jóval kisebb versenytársainál, emiatt számára még nehezebb az úszás.

De Laci nem adta fel, az élsportolói létet választotta. 2002-ben megszületett az első nemzetközi sikere is, a riesai rövid pályás Európa-bajnokságon, ahol bronzérmes lett 400 méter vegyesúszásban. Innentől kezdve folyamatosan jó eredményeket ér el, szinte nincs olyan nemzetközi verseny, ahonnan ne éremmel érkezett volna haza.

Nagy törést jelentett, amikor 2004-ben az athéni olimpiára, mint az egyik fő éremesélyes készült, ám egy baleset keresztülhúzta számítását. Július végén, néhány héttel az olimpia előtt, a balatoni edzőtáborban egy lépcsőn megcsúszott, és eltörte a jobb lábfejét. Emiatt napokig a Sportkórházban feküdt, műtéteket hajtottak rajta végre. Aránylag hamar felépült, de az edzések kimaradása miatt komoly hátrányt szenvedett. Az olimpián állapotához képest így is kitűnő eredményeket ért el, egy bronzéremmel, illetve egy-egy 4., 6. és 7. helyezéssel fejezte be a versenyeket.

Míg a fő száma korábban a hátúszás és a vegyes úszás volt, az utóbbi időben a hát- helyett inkább pillangóúszásban indult. Legfőbb versenytársa az amerikai Michael Phelps volt, aki a korának legeredményesebb vegyes és pillangó úszójának számított 2016-os visszavonulásáig. Emlékezetes pillanat, amikor a riói olimpián 100 méteres pillangóúszásban, hármas holtversenyben szerzett ezüstérmet legnagyobb riválisaival, Michael Phelpsszel és Chad le Closszal.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott, 2021 nyarán megrendezett tokiói olimpián ötödik ötkarikás szereplése alkalmából, az a megtiszteltetés érte, hogy a nyitóünnepségen Mohamed Aidával ő volt a magyar küldöttség zászlóvivője.

2020 áprilisában a swimswam internetes szakportál minden idők legjobb úszójának választotta azok közül, akik sohasem nyertek olimpiai aranyérmet. Olimpiai aranyak és világrekordok nélkül is a sportág egyik legendájává, a szurkolók kedvencévé, a sporttársak által elismert úszóvá vált az évek során.

Visszavonulását régóta tervezte, azonban nem bánta meg, hogy ennyi ideig kihúzta, de most jött el a végső búcsú pillanata.