Vajdaságból Székelyföldre

Ada, Zenta, Paks, Balmazújváros, Szolnok, Topolya, Csíkszereda – ezeknek a településeknek a labdarúgó csapataiban szerepelt eddig a 27 éves Pintér Norbert, aki 14 évesen került Vajdaságból Magyarországra, ahol három klubban is megfordult. Ezt követően egy évig a topolyai TSC tagja volt, majd tavaly ősszel kissé váratlanul Székelyföldre, Csíkszeredára igazolt.

Különleges élmény volt egy évig Topolyán futballozni. Fölényesen megnyertük a szerb másodosztályt, és a pályafutásom eddigi csúcsának nevezhetem az ott eltöltött időszakot. Szerettem volna a TSC-nél maradni és első ligás meccseket játszani, de kérdés, hogy a feljutás kiharcolása után mennyi játékidő jutott volna nekem. Maradhattam volna Topolyán, a vezetőség korrekt volt velem, de úgy döntöttem, hogy továbblépek. Több magyarországi egyesület is csábított, tárgyaltunk, a dolgok azonban nem úgy alakultak, ahogyan szerettem volna, s végül nem szerződtem Magyarországra. A topolyai sikereket követően azt hittem, hogy felfelé ível majd a pályafutásom, de nem ez történt.

Két hónapig voltál klub nélkül, de aztán Csíkszeredára kerültél. Hogyan?



Már a nyáron is szerettek volna szerződtetni, de akkor éppen azon vívódtam, hogy maradjak-e Topolyán vagy sem. Ha maradok, akkor a szerb élvonalban futballozhattam volna. Először nemet mondtam, majd amikor ősszel megint megkerestek, örömmel elfogadtam az ajánlatot, és most már mondhatom, hogy kicsit sem bántam meg. A román másodosztály erős, a csapattársak, az edzők és a vezetőség is bízik bennem.

Hogyan találtad fel magad, milyenek voltak az első benyomások?

A párommal együtt mentünk Csíkszeredára, és ezért sokkal könnyebb volt. Jelenleg szokjuk a légkört. Sok mindenben különbözik Vajdaságtól és Magyarországtól, de valahogy mégis ugyanaz. A szülőfalumtól 600 kilométerre vagyok, de mindenki tud magyarul. A helyiek barátságosak, a táj gyönyörű, igaz, borzalmasan hideg van. Már november elején mínusz tizenegynéhány fok volt, de valahogy túléltük...



A bajnokság már javában zajlott, amikor Csíkszeredára kerültél. Az utolsó kilenc őszi találkozón léptél pályára, és szereztél két gólt. Úgy tűnik sikerült beilleszkedned.

A két hónapos kihagyás után kaptam két hetet, hogy formába lendüljek. Megkaptam az edzőktől a bizalmat, s szerencsére jól sikerült a bemutatkozás, hiszen már az első találkozón gólt szereztem. Utána az őszi idény végéig minden meccsen pályára léptem. A csapat fiatal, sok a tehetséges játékos, viszont nincs meg a rutin. A 19 tagú mezőnyben jelenleg a 15. helyen vagyunk, a kiesés elkerüléséért harcolunk. A román másodosztály egyébként erősebb, mint amire számítottam. Több nagy múltú egyesület tagja a mezőnynek, például a bukaresti Rapid. Vannak olyan mérkőzések, amikor tíz ezer szurkoló van a lelátókon. Komoly a háttér, a televízió is közvetíti a meccseket.

Vajdasághoz és Magyarországhoz viszonyítva mennyire népszerű a labdarúgás Csíkszeredán?

A mérkőzésekre sokan kijönnek, a város focilázban ég a meccsnapokon. Igaz, hogy rövid ideje tartózkodok ott, de látom, hogy a fiatalok érdeklődnek a labdarúgás iránt, sokan vannak az edzéseken. Szerintem jó úton járnak, a feltételek adottak.



Egy plusz egy éves szerződést írtál alá ősszel, a Csíkszeredával. Mik a tervek?

Terveim mindig is voltak a pályafutásom során, de sokszor nem valósultak meg, ezért most már nem gondolok nagyon előre. Tavasszal Csíkszeredán focizok, megpróbálom a legjobbamat nyújtani és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

képek: Pintér Norbert / facebook