Száztíz éve született Kovács Pál – PORTRÉ

fotó: Magyar fotóarchívum

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Gyermekéveit szülővárosában, Debrecenben töltötte. Gimnazistaként atletizált, tizenhat évesen másfél métert ugrott magasba és 17,1 másodpercet futott 110 méter gáton, a víváshoz egy, az Arany Bika Szállóban tartott bemutató nyomán kapott kedvet. Érettségi után özvegy édesanyjával a fővárosba költözött, ahol beiratkozott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karára. 1931-től a Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1935-ban avatták hadnaggyá. A második világháborúban katonaként hadifogságba esett és csak a háború után két évvel térhetett haza, ezután - műszaki tiszti végzettsége alapján - a Ganz-Mávag tervezőmérnöke lett.
    
Kovács Pál a Budapesti Budai Torna Egylet, 1931-től a Ludovika Akadémia SE, 1935-től a Honvéd Tiszti Vívó Klub, 1945-től a Ganz Vasas, 1954-től a Budapesti Vasas vívója volt, őt tartották a magyar élgárda legmegbízhatóbb kardvívójának. A magyar bajnokságon 1931-ben indult először és legyőzte azt a Jekelfalussy Piller Györgyöt, aki egy évvel később egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok lett Los Angelesben. A vívóválogatottnak 1933-tól kezdődően 27 évig volt tagja, kardban és párbajtőrben is versenyzett.
    
Neve összeforrott a magyar kardvívás legszebb és legeredményesebb időszakával. 1933-ban már tagja volt az Európa-bajnokságon győztes válogatottnak, első magyar bajnoki címét két évvel később szerezte. Idehaza még tizenötször győzött, pedig a háborús évek még meg is szakították pályafutását.
    
Öt olimpián vett részt, az 1936-os berlini ötkarikás játékokon csapatban, az 1948-as londoni olimpián csapatban, az 1952-es helsinki olimpián egyéniben és csapatban, az 1956-os melbourne-i és az 1960-as római olimpián csapatban szerzett aranyérmet, 1948-ban egyéniben bronzérmet is nyert. A hat olimpiai aranyérem mellett világbajnokságokon kilencszer állhatott a dobogó legfelsőbb fokára, hétszer csapatban (1937, 1951, 1953, 1954, 1955, 1957, 1958), kétszer egyéniben (1937, 1953), egyéniben 1951-ben és 1954-ben ezüstérmes volt. Kitűnő tempóérzék, hihetetlen gyorsaság és utánozhatatlan technika jellemezte vívását, Kamuti Jenő szerint utánozhatatlan egyszerűséggel vívott: "Az értelem és a technika csodálatos ötvözetével forgatta a kardot".
    
A kardvívás egyik legnagyobb, Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf mellett évtizedeken át meghatározó alakja 1960-ban fejezte be aktív sportpályafutását. Ezt követően sportvezetőként is sokat tett sportágáért, 1960-tól a Magyar Vívószövetség alelnöke, 1963 és 1968 között elnöke volt, a kard válogatott fegyvernemi felelőseként, majd szövetségi kapitányaként is dolgozott.
    
1968-tól volt tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1989-ben fontos szerepet játszott a MOB önállóságát visszaszerző közgyűlésen, s részt vett az új alapszabály kidolgozásában is. 1968-tól a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) végrehajtó bizottságának tagja, a kard szakbizottság elnöke volt, 1980-tól a FIE alelnöke, majd 1988-tól örökös tiszteletbeli tagja.
    
Sportpályafutásának elismeréseként 1950-ben megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1953-ban a Szocialista Munkáért Érdeméremet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet, 1984-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatával, 1994-ben a Magyar Olimpiai Érdemrenddel, 1996-ban (posztumusz) A köztársasági elnök aranyérmével tüntették ki. 1991-től tagja volt a Halhatatlanok Klubjának, halála előtt nem sokkal dandártábornokká léptették elő.
    
Kovács Pál 1995. július 8-án halt meg. 2002-ben díjat alapítottak tiszteletére, 2011-ben róla nevezték el a Vasas SC pasaréti vívócsarnokát. Szülővárosában díjat neveztek el róla, a fővárosban gimnázium viseli a nevét, a legjobb kardvívók évek óta a Gerevich-Kovács-Kárpáti Grand Prix-n találkoznak Magyarországon. 2014-ben beválasztották a Vívó Hírességek Csarnokába. Fiai, Attila és Tamás mindketten világbajnok kardvívók lettek.