90 éve született a kajakozás első magyar olimpiai bajnoka

fotó: index.hu

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:
    
1932. október 24-én Budapesten született. Aktív versenyzői pályafutását gyorskorcsolyázóként kezdte, majd jégkorongozóként folytatta. 1949-ben kezdett kajakozni a Közalkalmazottak Sportegyesületénél (KASE), néhány hónap után már Söptei Róbert mesteredző irányításával a Városi Tanács SK (VTSK) színeiben készült, később a Bp. Petőfinél kenuzott 1965-ig. Az országos bajnoki címet a kenu egyes különböző távjain összesen 19 alkalommal hódította el.
    
1952-től 1963-ig volt válogatott, ezalatt egyszer nyert világbajnokságot (1954, C-1 1000), illetve háromszor Európa-bajnokságot (1957, 1959, 1961, - mindannyiszor C-1 10 000 méteren), az 1959-es Európa-bajnokságon szerzett egy ezüstérmet is (C-1 1000 m).
    
A magyar válogatott tagjaként három olimpián szerepelt: 1952-ben Helsinkiben, majd 1956-ban a melbourne-i ötkarikás játékokon is második lett, először az 1000, majd a 10 000 méteren. Legnagyobb sikerét 1960-ban, Rómában érte el, amikor aranyérmet szerzett C-1 1000 méteren, ezzel ő lett a magyar kenusport első olimpiai bajnoka. Teljesítményének értékét növeli, hogy korábban hosszú távon ért el kiemelkedő sikereket, de az 1956-os olimpia után a 10 000 méteres versenyszámok lekerültek az ötkarikás játékok műsoráról.
    
A versenysport mellett folyamatosan képezte magát, 1955-ben az Idegen Nyelvek Főiskoláján angol sajtószakos fordítói, 1963-ban a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1968-ban az ELTE jogi karán doktorált.
    
Aktív pályafutását 1965-ben fejezte be, de ekkor már edzőként is dolgozott, a VTSK, a Bp. Petőfi és a Budapest SE, majd 1971 és 1977 között a Bp. Honvéd egyesületénél. Igazgatója volt a Sporthajóépítő és Javító Vállalatnak, e szakmához is értett, hiszen olimpiai bajnoki címét saját tervezésű, Kenusaurus névre keresztelt hajójában nyerte.
    
Parti János 1977-től 1988-ig volt a válogatott rendkívül sikeres szövetségi kapitánya. Versenyzői e tizenkét év alatt 28 világbajnoki aranyérmet és 1980-ban Moszkvában egy, 1988-ban Szöulban két olimpiai aranyérmet nyertek. Edzői tevékenységéért mesteredzői címet kapott, az 1988. évi szöuli olimpia után vonult nyugalomba. Ezután az iráni és a kanadai kajak-kenu válogatott szaktanácsadója, illetve a magyar maratoni kajak-kenuzás instruktora volt. 1992-től 1997-ig a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnökeként dolgozott, nevét a szövetség székházában tárgyalóterem őrzi.
    
Pályafutása elismeréseként 1954-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója, 1955-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet, 1987-ben Ifjúsági díjat kapott. 1988-ban a Magyar Népköztársaság csillagrendje kitüntetést, 1995-ben a MOB Olimpiai aranygyűrűjét, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 1998-ban kézlenyomata felkerült az Erzsébet körúti Kentucky Fried Chicken étteremben található Csillagok Falára.
    
A kajak-kenusport első magyar olimpiai bajnoka 1999. március 6-án hunyt el Budapesten.