Kilencvenéves Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszónő- PORTRÉ

fotó: magyarnemzet.hu
    
1933. április 3-án született Budapesten. A nyarakat hatéves korától édesanyja testvérénél az akkoriban létrejött Káptalanfüreden (ma Balatonalmádi része) töltötte, itt tanult meg - teljesen magától - úszni. 1945-ben egy tehetségkutató versenyen figyelt fel rá Jávor Magda edző, ettől kezdve a Munkás Testedző Egyesület (MTE) versenyzője lett. 1948-tól a Neményi MADISZ, 1949-től a Budapesti Lokomotív, majd 1955-től a Budapesti Törekvés színeiben úszott, pályafutása során 17 magyar bajnoki címet szerzett, három világcsúcsot és hét országos csúcsot állított fel.
    
1948-tól a korszak egyik legeredményesebb úszóedzője, Sárosi Imre tanítványa volt, 1950-1956 között szerepelt a válogatottban. Az addig egyéni bajnokságot sem nyert lány az 1951-es berlini főiskolás világbajnokságon két aranyat szerzett, 400 méter gyorson és a 4x100 méteres gyorsváltóban (Novák Évával, Székely Évával és Temes Judittal), ezen felül még két ezüstérmet is begyűjtött 100 és 200 méter pillangón.
    
A Székely Éva és Novák Éva mellett szinte tartaléknak tekintett, 19 éves Gyenge Valéria az 1952-es helsinki olimpia zárónapján hatalmas meglepetésre aranyérmet szerzett a 400 méteres gyorsúszásban, 5:12.1 perces olimpiai csúccsal. Mivel a játékokon addig nem szerepelt, afféle vigaszdíjként nevezték a számra, amelynek nagy esélyesét, Novák Évát három méterrel előzte meg, győzelmében egyedül edzője, Sárosi Imre bízott.
    
1953-ban a 800 méteres gyorsúszásban tizenöt éve fennálló világrekordot javított meg, ugyanebben az évben a 4x100 méteres vegyes váltó tagjaként (Hunyadfy Magdával, Killermann Klárával és Székely Évával) kétszer javított világrekordot. Az 1954-es torinói Európa-bajnokságon 400 méter gyorson a második lett klubtársnője, Sebő Ágota mögött, de a 4x100 méteres gyorsváltóban (Sebő Ágotával, Szőke Katalinnal és Temes Judittal) Európa-bajnokságot nyert.
    
Az 1956-os forradalom idején megrendezett melbourne-i olimpiára komoly esélyekkel indult, hiszen a világranglistán akkor 100 és 400 méter gyorson is második volt. A versenyeken azonban nem tudta túltenni magát a hazai eseményeken, nehezére esett az összpontosítás, a 400 méter gyors döntőjébe éppen csak bejutott és nyolcadik lett, a 4x100 méteres váltóban (Littomeritzky Máriával, Szőke Katalinnal és Temes Judittal) hetedik helyezést ért el.
    
Az olimpia után nem tért haza, egy kanadai újság szervezte meg titokban, hogy a forradalom után Torontóba kijutott vőlegényéhez utazhasson. Garay Jánossal, az egykori élvonalbeli úszóból lett mérnökkel azon nyomban házasságot kötöttek és Torontóban telepedtek le. A helyi klub tagjaként még kanadai csúcsot úszott, de az aktív sportolással rövidesen felhagyott, 1965-ig edzőként dolgozott.
    
Magyarországon 1952-től 1956-ig a MÁV fotóosztályának munkatársaként ismerkedett meg a fényképezéssel, amelynek később jó hasznát vette. Kanadában egy fényképelőhívó műhelyben kezdett dolgozni, közben képezte magát, végül fotócéget nyitott, így lett egykori hobbijából hivatás. Fényképeiből kiállításai voltak Torontóban, Sydneyben, Párizsban, Los Angelesben, Ottawában és Budapesten is. 1989-ben Hazám címmel fotókönyvet jelentetett meg Illyés Gyula verseivel, melyeket a költő felesége, Kozmutza Flóra válogatott, a kötet előszavát Keresztury Dezső írta.
    
Íróként is sikeres lett, első regénye Két asszony élete címmel 1998-ban jelent meg. Legismertebb műve a jórészt saját életét feldolgozó, 2000-ben megjelent Ígéret, amelyet először angolul írt meg, majd magyarra fordított. Harmadik könyve, a Barátnők 2010-ben jelent meg.
    
Férjével 22 évig voltak házasok, apósa Garay János olimpiai bajnok kardvívó volt. Két lánya közül az idősebb kanadai bajnok volt 100 méter mellen és tartalékként nevezték a montreali olimpiára, a fiatalabbik ifjúsági bajnoki címig jutott szintén mellúszásban. Magyarországra először 1963-ban jöhetett haza, ettől kezdve szinte minden évben itthon töltött néhány hetet lányaival. A rendszerváltás óta a nyarat Torontóban tölti, ősszel pedig Budapestre repül.
    
Sportteljesítményét több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója, 1955-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló sportolója címet kapta. 1978-ban beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 2000-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 2011-ben a Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló (BVSC-Zugló) örökös bajnoka lett, neve 2016-ban felkerült a zuglói olimpiai bajnokok tiszteletére állított emléktáblára a Bosnyák téren, 2018-ban beiktatták a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé.

Ezútón is jóegészséget kívánunk Gyenge Valériának!