Hajszálon múlt a cél elérése
Nem sikerült a célt elérni, búcsúzott a 16 csapatos elitvilágbajnokságtól a magyar jégkorong-válogatott
fotó: MTI/Illyés Tibor
Hajszálon múlt a magyar jégkorong-válogatott számára, hogy teljesítse kitűzött célját, és bennmaradjon a 16 csapatos elitben a világbajnokságon.
Kevin Constantine szövetségi kapitány alakulatának ehhez az utolsó, hétfői tamperei mérkőzésen le kellett volna győznie Ausztriát, ám 3-1-es vezetésről végül szétlövésben 4-3-ra alulmaradt.
Ezzel együtt így is az utolsó másodpercekig a kezében volt a sorsa, nem úgy mint az előző két alkalommal: 2009-ben Svájcban hat vereséggel esett ki Pat Cortina csapata, 2016-ban Szentpéterváron pedig ugyan hat vesztett összecsapása mellett volt egy sikere is, de a körbeverések nem kedveztek Rich Chernomaz együttesének.
A korábbi NHL-es edző, Constantine új szemléletet vezetett be, nemcsak edzéseken, mérkőzéseken kellett bizonyítaniuk a kerettagoknak, hanem például írásbeli teszteken is számot kellett adniuk tudásukról. Így aztán a Fehérvárnál is dolgozó amerikai szakember elérte, hogy minden idők legszervezettebb magyar válogatottját küldte jégre, és nem törődött azzal, hogy kilenc hónapos közös munka alatt csapata belefutott kínos, alacsonyabban jegyzett együttesekkel szembeni vereségekbe is. Mindig azt hangoztatta, hogy a vb-n a kulcsmérkőzéseken - Franciaország és Ausztria ellen - kell jól játszani, és dolgozni kell azért a "bizonyos pillanatért."
A két legyőzhetőnek tartott alakulattal szemben összejött ugyan a pontszerzés - hosszabbításos siker a franciák és szétlövéses vereség az osztrákok ellen -, de nem elegendő mennyiségben: a három pont az egymás elleni mutatóban Ausztriának kedvezett.
A tamperei nyolcasban a négy negyeddöntő esélyes (a címvédő, olimpiai aranyérmes, világranglistavezető finnek, valamint a svédek, az amerikaiak és a németek) ellen mindig hét gólt kapott a csapat, míg a nyitókörben a dánoktól hármat.
"Ezen a szinten a három alaptényező a kapusteljesítmény, az emberelőny-kihasználás és az emberhátrány-kivédekezés. Utóbbi kettő messze elmaradt a kívánt szinttől" - mondta az MTI-nek Constantine közvetlenül a csapat kedd hajnali hazautazása előtt.
Hozzátette: a kapuban Bálizs Bence teljesítményével elégedett, míg Horváth Dominik személyében egy fiatal, 22 éves kapusa volt, aki rutintalan, és talán ha Rajna Miklós nem sérült volna meg a felkészülés utolsó napjaiban, akkor ezen a poszton is versenyképesebb lett volna a csapat. Jelezte, hogy a kapuskérdésben szabad kezet adott Jukka Kontsas kapusedzőnek.
Az emberelőnyben szerinte hiányzott egy jobbkezes ütőfogású, nagy lövőerővel rendelkező védő, a honosított Nilsson Henrik azonban szintén sérült volt.
A csapat a két fontos mutatóban az utolsó, 16. helyen végzett a csoportkörben. Fórban 13 előnyből csak egyszer volt eredményes, az Ausztria elleni utolsó körben, míg hátrányban 22 alkalomból 11-szer kapitulált, ez az 50 százalék egészen gyatra.
Ezen kívül a kapura lövési szám is borzasztóan alacsony volt: a hét mérkőzésen összesen 108-szor tesztelte a csapat a riválisok kapusait, ez alig 15-ös átlag, a duplája lenne megfelelő - mondta.
Ha az orosz rulettnek is nevezett büntetős párharcot megnyerte volna a válogatott, akkor most a prágai-ostravai vb-re készülhetne, ezzel szemben 2024-ben a divízió I/A vár rá. Az ellenfelek a szintén most búcsúzó Szlovénia, valamint Olaszország, a Koreai Köztársaság, Románia és a feljutó Japán lesznek. Az MTI értesülése szerint - mivel a két kieső nem pályázhat - a négy szóba jöhető rendező országból egyedül Olaszország adott be pályázatot a torna rendezésére, mégpedig valószínűleg bolzanói helyszínnel.
A válogatott legponterősebb játékosa Sebők Balázs és Bartalis István lettek 5-5 ponttal (1 gól, 4 gólpassz), míg Sofron István négy góljával a legeredményesebb. A lőtt és kapott gólokat összegző úgynevezett plusz/mínusz mutatóban csak Bartalis (+2) és Erdély Csanád (+1) zárt pozitívan, az utolsó meccsre kényszerűségből beszállt Németh Kristóf nullán, a másik 23 mezőnyjátékos pedig mínuszban végzett, különösen Vincze Péter -8-a és Sebők -7-e szembetűnő. A kapuban Bálizs átlagban 3,68 gólt kapott és 89,86 százalékkal védte a lövéseket, míg Horváth Dominiknál ez a két mutató 7,00 és 84,33.
A kapitány elmondta azt is, hogy azok a szakemberek, akiknek ad a véleményére, úgy vélik, a magyar hoki fejlődött az elmúlt időszakban. Ő maga ezt azért nem tudja reálisan megítélni, mert augusztus óta dolgozik a válogatott programban. Szerinte vannak jelek, amelyek ezt támasztják alá, például a Kanada elleni felkészülési és Finnország elleni vb-mérkőzésen is hosszú szakaszokon át méltó ellenfelei voltak a világ legjobbjainak, de említhetné a Dánia és a Franciaország elleni összecsapást is. Ezek a tények pedig reményt adnak a fiatal hokisoknak.
A svéd élvonalban, azaz Európa egyik legerősebb bajnokságában játszó Galló Vilmos szerint bebizonyították, hogy éretté váltak az elit-vb szintjére, és most csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy a válogatott történetében először bennmaradjon a legjobbak között.
"A cél ez volt, ezért hajtottunk. Nem jó érzés büntetőkkel kikapni és búcsúzni" - tette hozzá a Linköping csatára, aki Tamperében 1+1-gyel zárt, és Bartalis (13) után a legtöbbször lőtt kapura, 11-szer.
Vincze Péter - alátámasztva a szövetségi kapitány szavait - úgy véli, hogy éppen a speciális egységek jelentik a választóvonalat például a bennmaradó osztrák és a kieső magyar válogatott között.
"A sorsdöntő meccsen ők három előnyből kettőt lőttek be, ezzel tartották a lépés velünk, és a végén jobban összpontosítottak" - tette hozzá.
Sebők - aki 14 év után hagyja el Finnországot és lesz a német Iserlohn Roosters légiósa - kiemelte, pályafutása során legalább egyszer szeretné átérezni a bennmaradás élményét, és most először ezért kell hajtani, hogy mielőbb visszajusson a válogatott az elitbe.
Kövess minket facebook-on: