Harkai Hunor elindította a sikerek felé a Tolka Rowerst!
Interjú a vajdasági kosárlabda edzővel, aki fél év alatt nemcsak megfiatalította csapatát, hanem megcélozta a bajnoki címet és a Nemzeti Kupát is
Mint arról beszámoltunk oldalunkon, a nyáron Harkai Hunor visszatért Írországba és átvette a Tolka Rowers csapatát. Az elmúlt bő fél évben nagy munka zajlott Dublinban. Harkai csapatot épített, sőt emellett eredményeket is hozott, visszahozta a lelátókra a szurkolókat és hitet és önbizalmat adott mindenkinek, hogy a Tolka Rowers győzni tud és fog. Csapata jelen pillanatban bejutott a Nemzeti Kupa elődöntőjébe és a második helyen áll a bajnokságban, melyet a vajdasági szakember szerint egy kis erősítéssel és akarattal akár meg is nyerhetnek. Az év végéhez közeledve megkerestük Harkai Hunort, hogy ő maga is összegezze eddigi munkáját, tapasztalatait és terveit az olvasók számára.
Milyen volt ennyi év után visszatérni Írországba? Könnyű volt a beilleszkedés?
Sokat jelent, ha már dolgoztál előtte az adott országban. Tudtam előre, hogy az eredménykényszer mellett sok türelemmel kell dolgoznom, valamint mely munkamódszerrel kell fejlesztenem a fiatal hazai felnőtt játékosokat. Nagyon jó tapasztalatom van az előző ír klubomból is a játékosok mentalitásával kapcsolatban, egyik csapatomnál sem volt még játékosom, aki nem hisz a következő sikerben, tehát önbizalomhiányt nem kell orvosolnom pszichológiai trükökkel. Viszont sok energiát kell befektetni a részletekre, hogy edzésen minél szabályosabban hajtsák végre a technikai elemeket, valamint taktikai követelményeket a mérkőzéseken. Szerintem Írországban senkinek nincs beilleszkedési gondja ami az életet illeti, mivel mindenki pozitív, sokat viccelődik akár még a számládra is, tehát van hogy nem érzed magad külföldinek.
Változott az ír kosárlabda az elmúlt években?
Igen változott, jobb légiósok vannak, mint 7 évvel ezelőtt. Módosítás történt ebben a szezonban, ugyan eddig is korlátlan EU játékos lehetett a parkettán, azonban 1 amerikai helyett most 2 lehet. Ez megkönnyíti mindenkinek a csapatépítést, minden csapatnál 2 amerikai légiós szerepel. Mi a két amerikai játékost nagyon eltaláltuk, Jaja Davis (28) és DeWan White (26) nemcsak kiváló teljesítményt nyújtanak, hanem példás a hozzáállásuk és a személységük egyaránt. Azonban nem változott az, hogy a légiósok körül forog szinte minden a pályán. Mi ebben a tekintetben tűnünk ki a mezőnyből, mivel rendszerben gondolkodunk, ami a fiatal hazai játékosoknak is előnyt biztosíthat. Már több mérkőzés van a hátunk mögött, ahol ír játékosaink húzóemberekké nőtték ki magukat, nem pedig csak kiegészítő szerepet játszanak.
A játékosok mellett nagy hangsúlyt fektettél a szurkolókra is, melynek meglett az eredménye.
Minden edzőnek fontos a játékosokkal való kommunikáció és, hogy fogadják el, azonban nekem a szurkolókkal való kapcsolat is az egyik legfontosabb faktor, ami egy sikeres szezonhoz vezethet. Hálás vagyok a szurkolóknak, mivel hamar elfogadtak engem is és a játékosokat. Az első bajnoki mérkőzéseken ugyan csak 300 nézőnk volt, de amint a szurkolók azonosulni tudtak a csapattal, és megindultak a győzelmek most teltház előtt játszunk mindig, ami az előbb említett nézőszám többszöröse. Sűrűn megállítanak a szurkolók, mivel a Tolka Rovers Sportkomplexum szomszédságában lakok és a játékosokról, a következő ellenfélről érdeklődnek rendszeresen.
Hét év után szembekerültél egykori csapatoddal is a bajnokságban, sőt nem akármilyen mérkőzésen le is győzték őket. Milyen érzés volt?
Nagyon különleges mérkőzés volt, mivel 7 éve a Portlaoise Panthers-szel beállítottuk a klub mindenkori legjobb eredményét és nagyon sok mindenkivel a mai napig kommunikálok. Az érzelmeimet elnyomtam 4 negyed erejéig és professzionálisan megtettem mindent a Moy Tolka Rovers sikeréért. Listavezetőként 5-0-s mérleggel érkeztek hozzánk Dublinba, a veretlenségüket mi vettük el egy fantasztikus mérkőzésen, mivel 21 ponttal is vezettek, de megfordítottuk a meccs kimenetelét! Már vezettem csapatot volt edzőim ellen, de 20 év után most volt számomra az első alkalom, hogy a kispadon volt játékosom Jack Scully ült, mig a Panthers keretét szintén volt játékosaim erősítették: Kyle Burke, Liam Kinsella és Benny Carroll. Sokszor a tanítvány felülmúlja mesterét, ezt játékosaim nem engedték meg. Nagyon várom a visszavágót, mivel örülök, hogy megint Portlaoise-ben lehetek majd és láthatom a régi ismerőseimet, azonban az egy még nehezebbnek ígérkező mérkőzés lesz. Amint megérkeztem Dublinba több ismerősömmel találkoztam Portlaoise-ből, mivel ők is megtekintették élőben a Nemzeti Kosárlada Arénában az Írország-Luxemburg Európa-bajnoki selejtezőt.
Így az év végéhez közeledve, hogy álltok most, milyen a csapat?
A múlt hétvégén hosszabbításban múltuk felül a Limerick Celtics csapatát az President’s Nemzeti Kupa negyeddöntőjén. A két elődöntő semleges helyszínen kerül megrendezésre január 6-án Cork-ban. A másik limericki csapattal harcolunk meg a döntőbe jutásért, a Limerick Eagles csapata az egyik legerősebb kerettel rendelkezik a bajnokságban, azonban bizunk benne, hogy továbbra is tudjuk tartani a kiváló formánkat és döntőt játszhatunk majd Dublinban a Nemzeti Kosárlabda Arénában. A másik elődöntő párosítása UCD Marian-Drogheda Wolves.
A Nemzeti Ligában jelenleg a második helyen állunk 5 győzelemmel és 2 vereséggel. A csapat átlagéletkora 23 év, sok fiatalt kellett beépítenem, akik meghatározó szerephez is jutottak és élvezet nézni, ahogy most néhány fiatal játszik, szinte meghazudtolják korukat a reakcióikkal és döntéseikkel. Csapatkapitányunk Marcus Black (26) alkotja a tapasztalt játékosok magját a 2 amerikai légióssal, a kezdőötösben pedig 20 éves játékosok is helyet kapnak, akik tavaly az Tolka Rovers U20-as csapatával országos bajnoki ezüstérmesek voltak. Az utolsó 6 mérkőzésünket megnyertük zsinórban nagy mentális erő mellett, mivel több alkalommal fordítottuk meg a mérkőzés kimenetelét. Ez az eredményesség mellett, ami fontosabb, hogy a kemény edzések mellett a fiatal játékosok nem statisztaként voltak fent a pályán, akik csak védelmet játszanak és támadásban zárnak, hanem konkrét szerepkörökkel és jelen pillanatban meghatározó emberekké nőtték ki magukat. Ha elő vennénk az előző év statiszikáját, akkor rögtön látni lehet, hogy fiatal hazai játékosaink, Elijah Faapito, Daniel Ayoade és Rory Howe mennyivel többet játszanak és milyen számokat produkálnak. A Nemzeti Kupa neggyeddöntőjében egy hosszabbításban eldőlt mérkőzésen nyomás alatt Daniel Ayoade volt a második legponterősebb játékosunk 23 ponttal, Elijah Faapito 18 pont mellett egyéni csúcsot döntött 17 gólpasszal, Rory Howe pedig 15 ponttal segítette csapatunkat a sikerre. Jó hír, hogy a rotációnk hamarosan minőségben bővül, ugyanis sérülten érkezett hozzánk Mark Convery (23) a Pyrobel Killester csapatától, aki hamarosan teljesen felépül. Már egy ideje a csapatedzések egy részét végzi, sokat várok tőle, a mentalitása pedig nagyon belevaló. A Nemzeti Kupa neggyedöntőjében sérülten is vállalta a játékot, mivel magasemberként nem volt másik jó megoldásom. Két alkalommal pályára is kellett küldenem, amikor DeWan White-ot kellett pihentetnem, a védelmet szolídan megjátszotta, a hosszabbításban pedig kulcsfontosságú kosarat dobot. Nekem már bizonyított, hogy a csapatért még a teljes felépülését is kockáztatja.
Tudom, hogy a sportban nehéz jóslatokba bocsájtkozni, de hogyan látod a tavaszi folytatást? Mik a reális célok?
Az előző évben a Tolka Rovers elvesztette a Nemzeti Kupa döntőjét, valamint a Nemzeti Liga rájátszásában kiesett az elődöntőben. A klub szeretne minimum így teljesíteni idén is, azonban egy teljesen új csapattal versenyzünk jelentősen fiatalabb játékosokkal, mint a 2022/23-as szezonban. A cél minél jobban szerepelnünk, de a főcél, hogy az eredménykényszer mellett fejlesztem és játszatnom kell a fiatal játékosokat, mivel az előző szezonból a tapasztalt játékosok szinte mind távoztak. Januárig kiderül melyik csapat hogy erősít, jelen esetben az egyik legjobb formában játszó csapat vagyunk, aki mindenkivel fel tudja venni a versenyt, de az látszik, hogy a rájátszásra a legjobb kerettel rendelkező csapatok ellen szükségünk lesz még egy tapasztalt minőségi légiós szerződtetésére, ha szeretnénk a bajnoki címért játszani.
Mivel telik az életed, amikor épp nem a kosárlabdával foglalkozol?
Szabadidőmben szokásomhoz híven múzeumokat, gallériákat látogatok meg Dublinban, valamint a város nevezetességeit. Edzőként fontosnak tartom, hogy a stressz mellett ki kell kapcsolni, és nekem erre a szép, csendes helyek a legjobbak a természetben. Erre a Killarney-Tavakat tudom ajánlani, Írország bővelkedik természeti kincsekben főleg a partvidéken, ott érdemes mesebeli helyeket megtekinteni, mint például a Moher Sziklák, vagy a Cashel Sziklája, ami egy történelmi vár, az ír nemzeti örökség részét képezi, a Munster királyság székhelye volt a normand invázió előtt.
fotók: Harkai Hunor
Kövess minket facebook-on:
Cimkék: harkai-hunor, kosárlabda, vajdaság, edzősors