25 éve hunyt el a Nemzet Bombázója

fotó: mlsz.hu

Tichy 1935. március 21-én született Budapesten, a sportággal az angyalföldi grundokon ismerkedett meg. Pályafutását 1947-ben a MÉMOSZ SE-ben kezdte, majd a Bp. Lokomotívban játszott, 1953 és 1971 között pedig a Budapesti Honvéd labdarúgója volt. Az Aranycsapat gerincét adó klubban olyan játékostársak mellé került, mint Puskás Ferenc, Bozsik József, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Lóránt Gyula és Grosics Gyula.
    
Első NB I-es mérkőzésén, 1953. március 7-én Salgótarjánban az 58. percben állt be, majd a 81. percben a hálóba talált. A kispesti gárdával 1954-ben és 1955-ben bajnoki címet nyert. Összesen 320 NB I-es mérkőzést játszott és 247 gólt szerzett, ötször lett gólkirály. A Honvéddal 1964-ben Magyar Népköztársasági Kupát és Közép-Európai Kupát nyert.
    
A válogatottban 1955 és 1971 között 72 alkalommal lépett pályára és 51-szer volt eredményes. A Norvégia elleni bemutatkozásán nem illetődött meg különösebben, a 74. percben 18 méterről talált a kapuba. Az 1958-as, svédországi világbajnokságon négyszer, 1962-ben, Chilében pedig háromszor volt eredményes. Szerepelt 1964-ben az Európa-bajnoki bronzérmet szerzett csapatban, de az 1966-os, angliai vb-n csak kerettag volt, miután megromlott a kapcsolata Baróti Lajos szövetségi kapitánnyal, aki nem adott neki játéklehetőséget.
    
1966 őszén Győrben egy kemény szerelés után súlyosan megsérült, és régi formáját már sohasem nyerte vissza. Búcsúmeccsét a Vasas ellen játszotta, stílszerűen bombagóllal fejezte be pályafutását. Nem véletlenül nevezték a Nemzet Bombázójának.
    
A Testnevelési Főiskolán 1967-ben szerzett edzői oklevelet. 1971-től edzősködött a Budapesti Honvédnál, ahol 1976 és 1982 között a vezetőedzői tisztet látta el. Irányításával 1980-ban bajnoki címet ünnepelt a piros-fehér gárda. 1982 és 1984 között külföldön dolgozott, a kuvaiti al-Sabab vezetőedzője volt. Hazatérése után a kispesti utánpótlás szakágvezetőjeként, 1989-től pedig a futballklub szaktanácsadójaként, elnökségi tagjaként tevékenykedett.
    
Kispest díszpolgárává választották 1992-ben. Háromszor nősült meg, második felesége Lehoczky Zsuzsa Kossuth-díjas színésznő, operett-énekesnő volt. Hatvanhárom éves korában, 1999. január 6-án agyvérzés következtében hunyt el Budapesten.
    
Pongrácz György Szikrázó cipők (Az ötszörös gólkirály - Tichy) címmel írt könyvet az életéről. Szülőházának helyén, a XIII. kerületben található Jász utca 102-nél 2010 nyarán emléktáblát avattak.