Miért éppen Uruguay?

fotó: Bozsik József és Martinez csapatkapitányok kézfogása az 1954-es VB elődöntőn fotó: KEYSTONE-FRANCE/ Gamma-Rapho via Getty Images

Gondolkozott már azon miért Uruguay ellen játszuk a holnapi stadionavató mérkőzést? Ha tüzetesebben megnézzük a magyar futball történelmet, akkor a legalkalmasabb, vagy legemblematikusabb ellenfelek az osztrákok, olaszok, angolok vagy németek vagy akár a spanyolok lehettek volna.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg. Azt követően beszélhetünk a magyar labdarúgó-válogatottról, mely a következő években többször megmérkőzött Európában túrázó klubcsapatokkal, de azok nem számítottak hivatalos mérkőzéseknek. Az első ellenfél az osztrák labdarúgó-válogatott volt 1902. október 12. Ezért jöhettek volna az osztrákok a nyitómeccsre.

Az 1938-as labdarúgó-világbajnokság volt a harmadik világbajnokság. A döntőt a világbajnoki címvédő Olaszország és Magyarország játszotta Párizsban, ahol 4-2 arányban az olaszok legyőztek minket. A VB döntő apropóján hívhattuk volna meg az olaszokat.

Az 1953-as évszázad mérkőzéseként elhíresült londoni 6:3-as angolok felett aratott magyar győzelemről mindenki hallott, sporttörténelmünk egyik legnagyobb büszkesége. Az angolokat emiatt hívhattuk volna meg.

A németek ellen elvesztettük a második világbajnoki döntőnket 1954-ben. Nekik ennek emlékére járhatott volna meghívó.

Viszont ha szigorúan Puskás Ferenc személyét vettük volna alapul a róla elnevezett stadion megnyitóján, akkor az angolok és németek mellett a Real Madrid jöhetett volna szóba ellenfélnek, vagy a spanyol válogatott, hiszen Puskás Ferenc 1961-62 közt négyszer öltötte magára a La Furia Roja (A Vörös Tombolás) mezét.

Az év és a versenynaptár ezen szakaszában viszont egyik csapat sem jöhetett volna szóba. Az angolok, spanyolok, olaszok, németek és osztrákok is Európa bajnoki selejtező meccset játszanak ezekben a napokban, amikor mi szabadnaposak vagyunk. A Real Madrid pedig pont a válogatott szünet miatt elérhetetlen, hiszen legalább 13 csúcsjátékosa a selejtezőkben érdekelt, és legfeljebb a harmadik csapatával tudott volna eljönni, ha egyáltalán létrejöhetett volna egy ilyen mérkőzés.

Így maradt egy óceánon túli csapat, akikhez van bármilyen kötődésünk. A két legmarkánsabb ilyen csapat Brazília és Uruguay. Mindkettejükkel először az 1954-es világbajnokságon játszottunk, a Brazilokat a negyeddöntőben vertük 4-2-re, majd a következő meccset az urukkal játszottuk az elődöntőben. Ez amolyan előrehozott döntő volt a kétszeres világbajnokok ellen, és egyben a magyarok addigi legnehezebb meccse a tornán. A rendes játékidő 2-2-re végződött, majd végül hosszabbítás után 4-2-re nyert Magyarország.


Roque Maspoli kapus és Jose Santamaria tehetelenül nézik ahogy Czibor Zoltán megszerzi a vezető találatot 1954-ben. fotó: dpapicture alliance via GettyImages

Sokan azt is mondják, hogy ez a hosszabbítás és a vele járó energiaveszteség volt az egyik oka az elvesztett döntőnek. Ennek tükrében meg is van az egyszerű válasz, miért éppen Uruguay a vendégünk ezen a történelmi eseményen. A témát le is zárhatnánk, de a válasz önmagában mégsem ilyen egyszerű, és nem magyarázza meg, hogyan kerültek Oscar Tabarezék az MLSZ figyelmébe.

Az urukkal való barátságos meccs régóta érlelődik. Jankovics Károly, az Uruguayi Magyar Otthon elnöke az ötletgazda, aki 2017-ben felkereste az MLSZ-t és felajánlotta a segítségét és a közvetítését a két szövetség között a futballkapcsolatok felélénkítésében. Elkezdődött egy hosszú tárgyalássorozat Berzi Sándor alelnök úrral. Mindkét fél nyitott volt a találkozóra, az uruk viszont azt szerették volna, ha a 2018-as világbajnokság utolsó felkészítő mérkőzéseként jött volna össze a találkozó Montevideóban. Ebből végül nem lett semmi, mert sem a szakmai elképzeléseknek, sem a magyar válogatott
fotó: nemzetisport.hu

versenynaptárának nem felelt meg ez a mérkőzés, így helyettünk Üzbegisztán utazott Montevideóba. Jankovics ötlete mégsem volt hiábavaló, hiszen a jó kapcsolat megmaradt a két szövetség közt, ő pedig a magyar diaszpórán keresztül mindent megtett ennek melegen tartásában. Ezt követően már csak a megfelelő alkalomra kellett várni.
„Tudtam arról, hogy 2019-ben rangos mérkőzéssel készülnek avatni az új nemzeti stadiont, így tavaly felvetettem Berzi Sándor alelnöknek, mi lenne, ha Uruguayt erre az alkalomra hívnák meg – idézte fel a döntő mozzanatot Jankovics Károly a Nemzeti Sportnak  – Utóbb hallottam a hírt, hogy a két szövetség megegyezett egymással, aminek nagyon örültem, de a segítségem után jólesett volna, ha nem másoktól értesülök róla.”
Bár végül nélküle egyeztek meg, az MLSZ mégsem felejtette el Jankovics Károly szerepét a történetben, és 20 darab jegyet adott az Uruguayi Magyar közösségnek, melynek képviselői Budapesten vannak a Magyar Diaszpóra Tanács értekezletén. A megmaradt jegyeket olyan uruguayi magyarok kapják, akik jelenleg Magyarországon folytatják tanulmányaikat. Az otthonmaradtak sem ülnek majd tétlenül, s bár a mérkőzés uruguayi idő szerint 15 órakor, még munkaidőben lesz, a Magyar Otthon közös meccsnézést és összejövetelt szervez ez alkalomra.
Minden bizonnyal ennek az alkalomnak az emléke is bele fog kerülni a montevideói magyar házban őrzött nagy emlékkönyvbe, melyet ha fellapozunk, akkor két nem is akármilyen futballemléket találhatunk benne. Mindkét bejegyzés Puskás Ferenchez tartozik, aki két alkalommal is felkereste a magyar közösséget ottjártakor. Puskás 1958 augusztusában járt először Montevideóban a Real Madrid játékosaként a Nacional elleni mérkőzés alkalmával. A magyar legendának ez volt a harmadik mérkőzése a blancok-nál, mely végül 0-0-s döntetlennel zárult.

A mérkőzés végeztével Puskás felkereste a magyar közösséget, melyről az emlékkönyvbe írt bejegyzés is tanúskodik: „Szeretettel a Montevideoi Magyar Clubnak kívánok tiszta szívemből további jó életet és sok sikert. Montevideo, 1958. aug. 23.”.


Puskás bejegyzése 1958-ból és 1971-ből   fotó: korosiprogram.hu

Ennél több is kiderül Östreicher Emil soraiból, aki a Real Madrid technikai igazgatójaként vált híressé, illetve az ő nevéhez fűződik Puskás Ferenc madridi szerződtetése. Az első látogatás után másnap is visszatértek a Real Madrid magyar tagjai a Magyar Házba, hogy részt vehessenek a Szent István napi ünnepségen. „A Real Madrid football csapatával Montevideóban voltunk. Ez alkalommal részt vettünk a Szent István ünnepélyen. Sok sikert kívánunk a Magyar Egyesületnek. Montevideó, 1958. aug. 24.”  - írja Östreicher Emil 


Östreicher Emil bejegyzése 1958-ból  fotó: korosiprogram.hu

Puskás másodjára a Panathinaikos edzőjeként látogatta meg a montevideói magyarokat 1971 decemberében. Abban az évben az Ajax nyerte a BEK-et, de visszamondta a Világkupán való szereplést, így a Panathinaikos helyettesítette. A mérkőzést a Nacional nyerte 2-1 arányban.
Köztudottan Uruguayban nagyon népszerű a futball. Azt is mondhatnánk, nemzetösszetartó ereje van. A szülők fociznak a gyerekeikkel, családok és barátok együtt szurkolnak a tévé előtt. Erős a női foci, a legszegényebb városnegyedek is mérkőzéseket rendeznek helyi szinten. Jelesebb mérkőzésekkor kiürülnek az utcák, a munkahelyeken a kollégák, az iskolában a diákok együtt meccset néznek. Nemzetközi győzelmek esetén pedig örömmámorban úszik az ország. Ilyen kontextusban különös értékkel bír az a tény, hogy Puskás Ferenc, Magyarország, sőt a futballtörténelem egyik kimagasló alakja nem feledkezett el arról, hogy – saját életéből ismerve a határon túli magyar létet – személyes kapcsolatot teremtsen az uruguayi magyar diaszpórával.