„Úgy érzem, nagyon jó helyen vagyok”

Fotó: FK TSC / facebook

A topolyai Domány Bence a szerb válogatott tagjaként részt vehetett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közelmúltban Ópázován lebonyolított U15-ös fejlesztési tornáján, majd bekerült a november elején Szkopjéban az északmacedónokkal két meccset játszó csapatba is. A fiatal focistával egyebek között a válogatottban szerzett élményeiről, illetve további terveiről beszélgetett a Magyar Szó riportere.

Mióta játszol a TSC színeiben?

Mindig a TSC-ben játszottam. Nagyon szeretek itt, ez szinte a második otthonom. Nagyon szép helyen, kiváló körülmények között készülünk, az edzőink és a koordinátorunk is azon dolgozik, hogy fejlődjünk. A csapattagok közül pedig sokan igaz barátaim lettek. Támadó középpályásként nagyon élvezem, hogy én köthetem össze a támadókat a védőkkel, azt, hogy szépen felhozhatom a labdát, és közben akár cselezhetek is. Szeretem meglátni és kihasználni az üres teret, ahová leadom a labdát, és gól lesz belőle, de a gólpasszokra ugyanolyan büszke vagyok! Sokat fejlődünk az edzések és a meccsek során, nagyon jók az edzőink, akik nemcsak taktikai, hanem erőnléti gyakorlatokkal is fejlesztenek bennünket. Emellett felvételeket elemzünk közösen, átbeszéljük a meccseket. Egyéni feladatokat is kapunk, hogy mindenki külön fejleszthesse a gyengébb lábát, pontosabban lőjön, vagy technikásabb legyen. Ezeket még az edzéseken kívül egy másik edzővel is gyakoroljuk. Az utóbbi időben sokkal agresszívabban és robbanékonyabban játszom, valamint a gondolkodásmódom más, mint évekkel ezelőtt. Igazából a foci egyfajta életstílus is egyben, mert nincs olyan dolog, amire ne hatna ki.

Meghívást kaptál az U15-ös szerb válogatottba. Mit jelentett számodra ez a lehetőség?

Az elmúlt három évben minden válogatást követően meghívást kaptam a hazai szövetség képzéseire. Nem először töltöttem el egy hetet az ópázovai székhelyen. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy idén lehetőséget kapok az U15-ös válogatottban, és képviselhetem a klubomat, valamint Szerbiát Szlovákia, Görögország és Skócia ellen. Különleges élmény volt, és azt remélem, ez pozitívan fog hatni a további focikarrieremre, mindenesetre nagyon igyekeztem a pályán bizonyítani.

Sok játéklehetőséget kaptál?

Két meccsen a kezdőben szerepeltem, az egyiken az első félidő végéig játszottam, a másikon pedig 71 percet. A görögök ellen a 65. percben kaptam esélyt. Jó volt látni, összehasonlítani önmagunkat olyan fiatalokkal, akik nagyon nagy csapatoknak játszanak, mint amilyen a Liverpool, Rangers, PAOK, Olimpiakosz, Celtics vagy a Manchester City.

Hogyan készülsz fel egy-egy meccsre?

Maximálisan rákoncentrálok, követem az edzőm utasításait, tanácsait, de természetesen az edzéseken kívül, a szabadidőmben is szoktam pluszgyakorlatokat csinálni, vagy csak futni egyet. Sok kabalám, illetve rituálém van. A zokni például fontos, ami rajtam van, és minden meccs előtt elmondok egy imát.

Van példaképed?

Természetesen, az egyik kedvencem Ronaldo, róla sok videót nézek. Messit és Ronaldinhót is nagyon kedvelem, mert annyira hihetetlen az, amit a pályán művelnek, olyan gyönyörű megoldásaik vannak, látszik, hogy rengeteg munka van a játékukban.

A későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni a focival, például hivatásként?

Sportoló vagyok, mégpedig focista. Az az elképzelésem, hogy néhány év múlva ez lesz a hivatásom, ha Isten is úgy akarja. Nagy álmom, hogy egyszer a szerbiai válogatott csapatkapitánya legyek. Ezenkívül nagyon nagy kedvencem a Barcelona csapata, ezért szeretnék ezekben játszani.

Forrás: magyarszo.rs