Harkai egy lépésre az újabb bajnoki döntőtől

A Swarco Raiders Tirolnál régóta várják, hogy a férfi felnőtt csapat döntőt játszhasson az osztrák Bundesliga 2-ben, az elkövetkező három hétvégén megkezdődik a küzdelem érte.  A csapat a Bundesliga 2 rájátszásának a negyeddöntőjében jobbnak bizonyult 2:1-es összesítéssel a bécsi Vienna United-del szemben, az elődöntőben pedig az alapszakasz győztes klagenfurti Wörthersee Piraten csapatával csapnak össze. A topolyai születésű Harkai Hunort kérdeztük a csapat esélyeiről a rájátszás következő szakaszában.   

Elsősorban gratulálok a rájátszás negyeddöntőjében nyújtott teljesítményhez, mennyire hitt a csapat a továbbjutásban?

Köszönöm a játékosok, a szakmai stáb és a klub vezetősége nevében, a csapaton belüli légkört a szurkolók is nagyban tudják befolyásolni. A sikerességet és azt, hogy jó úton járunk általában abban mérem többen követnek-e minket hazai és vendég mérkőzésen. Jelenleg amilyen szurkolás folyik nem lehet összehasonlítani, a bajnokság elején, mintha színházban vettünk volna részt, sokszor csendben figyelnek minket, és az előadás után megtapsolnak bennünket. Ahogy elkezdtünk egyre jobb játékot felmutatni, szervezettebben játszani és nagy odaadással a védelemben, változott a karakterünk hétről-hétre a szurkolók száma növekedett és változtak abban a tekintetben, hogy most tényleg hatodik emberként nyomást gyakorolnak az ellenfél játékosaira és a játékvezetésre egyaránt.



A kosárlabda kultúra építése elengedhetetlen a jó eredményekhez, mindig azt mondom az edzést megtervezni a legkönnyebb, de mindazon dolgozni ami a pályán kívül segíti az eredményességet és a fejlődést az mindig nehezebb és több időt emészt fel. Az eredményeknek, a javuló csapatjátéknak és az edzéseken és mérkőzéseken uralkodó légkör miatt, a csapat elhitte, hogy képes bejutni az elődöntőbe. Gratulálok a bécsi Vienna United csapatának, nagyot küzdöttek, az első két mérkőzés a negyeddöntőben nagyon szoros volt és parázs hangulat uralkodott. A harmadik mindent eldöntő mérkőzés ugyan eredmény szempontjából simának tűnik, mivel 34 ponttal nyertünk, de az ellenfél ma jelentősen rossz arcát mutatta. Erre is képesek vagyunk, ha minden játékos a rendszert szolgálja és kevesebb az improvizáció, megjegyezném, hogy úgy jutottunk tovább, hogy kétszer nyertünk idegenben a negyeddöntőben és a Vienna United több olyan csapatot megvert az alapszakaszban, akiktől mi vereséget szenvedtünk, egy felmérésen nagyon kevés esélyt adtak nekünk, hogy mi jutunk tovább.

Ki a következő ellenfeletek, mit vársz a következő párharctól? Sok döntőben vettél már részt mit jelentene számodra, ha Innsbruckban nem az utolsó hazai mérkőzésetekre készülnétek 2 hét múlva?

Az alapszakasz győztes Wörthersee Piraten csapata vár bennünket az elődöntőben, mivel ismét nem nálunk van a pálya előny, ezért Klagenfurtban kezdünk a hétvégén. Majd Innsbruckban készülünk egy nem mindennapi fogadtatással, mivel egy szokatlan repertoárral készülnek majd a szurkolóink, szerintem partnerek lesznek benne, Ausztriában kicsit szokatlan lesz, de kaparnunk kell a győzelemért, amennyiben szintén 1:1-es állás lenne, akkor a mindent eldöntő harmadik mérkőzés Klagenfurtban lesz. Megint kevesebb esélyt fog nekünk mindenki adni, de ezzel nem foglalkozunk, majd a pályán meglátjuk. Mind a két alkalommal vereséget szenvedtünk tőlük az alapszakaszban, de én most sokkal jobb játékot várok, pár hónapja keretünk is erősödött, mindent megfogunk tenni a következő bravúrért.



Az ember nem teheti csak saját magát a fontossági lista elejére csapat sportban, de az egészséges egoizmus elengedhetetlen, mivel annak ellenére, hogy csapatként kell funkcionálnunk az egyének hoznak döntéseket és az ő teljesítményük befolyásolja a csapat eredményességét. A klub utánpótlás játékosain látom, hogy milyen szemekkel néznek a felnőtt játékosokra, az elődöntő előtt olyan videókat kaptunk, amit a csapat számára és a játékosoknak készítettek, hogy én is meglepődtem, például egy elemi iskola teljes osztálya egyenként mutatta be rajzokon keresztül a videóban ki a kedvenc játékosa a csapatból. Mi légiósok jövünk, megyünk, mivel jó pár országot megjártam már edzőként, tudom mit jelentene Innsbruckban, ha döntőre kerülne sor, több gyerek jelentkezne kosárlabdára és a jelenlegi utánpótlás játékosaink is nagy motivációt kapnának a továbbiakban. Ezért is fogunk harcolni az egyéni céljaink mellett, egy mindenkiért és mindenki egyért!   

Mit tudhatunk a másik elődöntő párosításáról?

Célunk volt, hogy a bajnokság fő esélyesét a Mistelbach Mustangs csapatát a rájátszás döntőig elkerüljük, és ez adott számunkra. A Mistelbach fog megmérkőzni a volt csapatommal a Kufstein Towers-szel, ez nem minden napi szezon Tirolban, hogy Tirol két csapattal is szerepel a legjobb négy között. Minden volt klubomat tisztelem, szorítok nekik, de akárcsak ők is ahogy mi, nem élvezik a pályaelőnyt az elődöntőben. Igen, a fejemben megfordult, hogy akár tiroli döntő is lehet két „szomszéd” csapat között, a sportban semmi nem lehetetlen.



Követve a nyilatkozataidat sosem feledkezel meg a volt csapataidról, hiszen követed őket. Mennyi időt vesz ez el tőled?

Sokat, de nem megy sosem a munka kárára az aktuális klubomban. De a kérdésed nem teljesen pontos én nem csak a volt csapataimat követem, hanem a volt játékosaimat is. Van, akivel szinte heti kapcsolatban vagyok.  Az egy dolog, hogy összeköt minket a közös cél, és jó bajnokságot, kupát nyerni, de egy sikeres periódus után annak ellenére, hogy egy edzőnek bizonyos távolságot kell tartania a játékosaival szemben, lehetséges, hogy ez egy életre szóló, több mint barátsággá kovácsolódik. A volt játékosaim nem csak kosárlabda szempontjából tartják velem a kapcsolatot, hanem néha pl. kikérik a véleményemet milyen vállalkozásba kezdjenek akár a pályafutásuk után. Ami a klubokat illeti, talán ez is egy oka, hogy több helyen a mai napig nem felejtettek el, mivel a mai napig több volt klubommal kapcsolatban vagyok. Tavaly amilyen fogadtatás várt a Portlaoise-ben bizony meg kellett játszanom, hogy nem fogott meg a mérkőzés alatt, amikor a Tolka Rovers csapatommal játszottunk a volt csapatom ellen. Az a közösség a mai napig úgy tekint rám, mintha még mindig az edzőjük lennék, habár az 9 éve volt már Portlaoise-ben. Rögtön megjegyzem, hogy minden volt klubom eredményének tudok örülni, például most hétvégén volt az elődöntő az ír Nemzeti Ligában a két előbb említett csapatom között. Mindkét féltől érkeztek felém kérdések, mit kellene játszani, csak annyit mondtam nyerjen a jobb csapat. Végül a Portloaise Panthers jutott be a döntőbe. Dániában például jelenleg a bajnokság egyik főesélyese a BKV’81 Vejen, ahol szintén feledhetetlen szezont sikerült zárnunk 6 évvel ezelőtt.

fotók: Harkai Hunor magán archívuma