10 napja úton Magyarország körül


Juhos Gábor tízedik maratonját futja ma a Trianon Maraton emlékfutás keretében

Juhos Gábor amatőr maratonfutó a Trianoni békediktátum aláírásának napján, június 4-én, futócipőben indult el ötven napos Magyarországot megkerülő útjára. Az emlékfutás célja a Trianon okozta sebekről és nemzeti egységről való megemlékezés.

A székelyhídi (jelenleg Románia) születésű Gábor Sopront választotta indulásának helyszínéül, és körútjának végállomásaként, hiszen ahogy mondta, Sopronnak, a hűség városának hatalmas szimbolikája van a magyar történelem és a nemzeti összetartozás viszonylatában.

Gábor 10 napja indult el Sopron főteréről délnek, az országhatár mentén. Sopron –Ágfalva – Nagycenk – Ólmod – Pornóapáti –Szentgotthárd – Velemér – Kerkaszentkirály – Belezna – Barcs érintésével a tegnap (június 12) Sellyére érkezett. Jelen pillanatban (a cikk megjelenésekor) is valahol az országhatár közelében futja immár tízedik maratonját zsinórban, melynek mai célállomása Siklós, ahol minden bizonnyal Gábort a város központjában fogadják majd a helyiek. 

Gábort nemrég sikerült telefonon utolérjük, épp a napi fáradalmait pihente, és örömmel nyugtázta, hogy eddig minden a terv szerint halad, és bár fáradt, de jól van.

“Nagyon nehezen indult a terv, hiszen az indulás előtt pár nappal kísérő nélkül maradtam, de a Jóisten megsegített és az utolsó pillanatban kirendelt mellém egy régi barátot. Kísérőautó nélkül nem tudnám véghezvinni az utam.”


A Trianon Maraton 2020 csapata

Gábor elmondta, hogy minden napi szakaszt komoly térképmunka előz meg. “A tervezésben nagyon sokat segít a budapesti kolleganőm, minden nap leküldi nekünk a következő szakasz eltervezett útvonalát, melyet a kísérőmmel mi is eltervezünk, hogy másnap zökkenőmentesen menjen a szaladás és meglegyen a maratoni táv. Nekem az a legfontosabb, hogy az országhatárhoz minél közelebb szaladjak, hiszen egyrészt így teljes a sportélményem, másrészt így tudok a legjobban eleget tenni a magam elé kitűzött célnak. Mindent eltervezünk, de néha adódnak azért kalandos történetek, az egyik nap például elfogyott a kijelölt út, és a mezőn, majd a kukoricásban találtam magam, kis híján átkerültem a horvát oldalra. Nem minden út szerepelt eddig a hivatalos térképeken. Ennek ellenére nem szeretném a kényelmesebb országutat választani, mert az sok helyen eltávolodik a határtól. Így néha persze adódnak plusz kilométerek, de ezek ugyanúgy mind benne vannak a pakliban, mint az időjárás változékonysága, a hideg, meleg, eső.”

Arra a kérdésre, hogy milyen hírverése van az útjának, Gábor szerényen elmondta, hogy nem kívánt a pandémia miatt nagy hírverést kelteni. “Nem így terveztem persze, hiszen az eredeti ötlet a Versailles – Torda távolság volt. A Trianon palotától akartam elindulni, arról a helyről, ahol megfeszítették a nemzetünket, abba a városba, amely 1568-ban a Tordai országgyűlés Európában elsőként kimondta a vallásszabadságot és lehetővé tette a felekezetek békés együttélését. Ezzel egy olyan jelentős döntést hoztunk, mellyel példát és utat mutattunk a modern Európának. Sajnos ezt a tervet kettétörte a vírushelyzet, de szerencsére egy gellérthegyi futásom alkalmával jött az ötlet, hogy vajon milyen hosszú lehet Magyarország határvonala. Hazaérve megnéztem, és láttam, hogy 2400-2500 km. Ez pont elég ahhoz, hogy 2020 km-t kirajzoljak és végigszaladjak. Innentől viszont a pandémia miatt már nem akartam felhajtást keríteni az utam köré. Ennek ellenére büszkén elmondhatom, hogy nem egy magányos akcióról van szó, egyre több ember tud róla, és nagyon sokan azonosulnak a célommal. Ez visszatükröződik a reakciókból. Nagyon sokan integetnek nekem vagy dudálnak és bíztatnak a szaladás közben. Ez nagyon megható számomra. A hír úgy tűnik, terjed a közösségi médiában, illetve szájról szájra, de a Magyarok Világszövetsége és a Trianon Társaság is támogatják az utamat és a helyi szervezeteik és aktivisták is besegítenek. Több alkalommal vártak a célban az adott településen és a település elöljárói és lakói kisebb ünnepséget szerveztek a főtéren.



Az egyik legmeghatóbb élmény Barcson történt, ahol a kísérőmnek jelezték, hogy a település határában vár minket BVSE triatlon szakosztálya és velem együtt szaladnak be a központig. Amikor ezt megtudtam, már a 40. kilométeremnél jártam, így beültem az autóba, hogy eljussunk Barcsig, de meglepetésemre nem Barcs határában, hanem az azt megelőző település, Somogyszentes határában várt 30-40 fiatal sportoló, így még 5 km-t kellett szaladni, de a fáradtság és a plusz kilométerek ellenére is megérte a dolog. Nagyon felemelő érzés volt ilyen kíséretben beszaladni a központig, ahol a város polgármestere és lakói vártak, ünnepi szavalat volt, és gyertyát gyújtottunk a Trianon emlékműnél. Megható és eufórikus érzés volt. Ezek azok a pillanatok, melyek bizonyítják, hogy megérte nekiindulnom.”


Magyarország nem volt, hanem lesz

Gábort a fizikai állapotáról és teherbírásáról is megkérdeztük. “Nem akarom se dramatizálni a helyzetet, de nagyképűsködni se szeretnék. – mondta. Természetesen elfáradok, nagyon sokat kivesz belőlem a mindennapi megterhelés úgy fizikailag, mint pszichikailag. Ennyit még sosem szaladtam egyszerre, amennyit most tervezek. A hit nagyon sokat segít, az visz előre. Hálát adok a Jóistennek, hogy jól vagyok. Néha mintha ólomból lennének a lábaim, de jól haladok, és nagyon gyorsan regenerálódok. Sokat számít a szeretet is ami körülvesz az emberek és a helyiek részéről. Sok helyen jelezték már, hogy várnak minket, így például Siklóson vagy Mohácson. Néha nagyon megterhelő és kimerítő, hogy a szaladás végét nem a pihenés követi, de ugyanakkor nagyon sok energiát tudok meríteni ezekből a helyiekkel való felemelő találkozásokból és együttlétekből.”

Gábor 100 helyen készül gyertyát gyújtani útja során Trianon 100. évfordulójának emlékére. “A gyertyagyújtásnak is szimbolikája van. Három gyertyám van, egy piros, egy fehér és egy zöld, melyből kettőt még 1989-ben vettem és az akkori Budapest-Párizs gyalogutamról (1989-ben Okos Márton barátjával tiltakozó zarándokútra mentek Budapestről Párizsba. Céljuk a romániai kisebbségelnyomás- és mintegy 2000 erdélyi falu lerombolásának terve ellen való tiltakozás volt - szerk) maradt meg, így létezik egy ilyen jellegű kapocs is az akkori és a mostani utam közt. Ezeknek a gyertyákat a lángja 100 helyszínen, főként Trianon emlékműveknél, fellobban majd továbbvisszük őket.”



Gábor előtt még nagyon hosszú út áll, de töretlenül halad előre és nemcsak fellobbantja a lángot itt-ott, hanem a szívében is hordozza azt magával.


képanyag: Trianon Maraton / 2020 facebook



A rovat legfrissebb hírei