Erdély

Az erdélyi kiscsapat nagy napja – korabeli felvétellel


Három másik erdélyi gárdával „melegítettek”, majd jöttek a korszak igazi nagyágyúi.

Szinte napra pontosan 42 évvel ezelőtt, 1978. június 22-én érte el fennállása legnagyobb sikerét az Olimpia labdarúgócsapata: a szatmárnémetiek ezen a napon léptek pályára a Román Kupa döntőjében. Tették ezt úgy, hogy a korszak igazi nagyágyúit búcsúztatták el menet közben. Miközben szurkolóik egyetlen meccsüket sem láthattak élőben!

A második osztály győzteseként az élvonalba a szezon előtt feljutó Olimpia nagy sorozatát Resicabányán kezdte, ahol a helyi Gloriát győzte le 1-0-ra. Ezt követően a sorozat lebonyolításának évtizedekig tartó abszurditása következtében a csapatok már csak semleges pályán vívhatták meg a maguk csatáját.

Az élvonalbeli szezont a 13. helyen záró szatmáriak a következő körben Kolozsváron csaptak össze a Corvinul együttesével. Hiába erősítette azonban a vajdahunyadiakat a korszak egyik legjobb román védője, a később edzőként világhírnévre is szert tevő Mircea Lucescu, az Olimpia büntetők után kiharcolta a továbbjutást. Következett ismét a „kincses városban” az UTA, az aradiakat szintén 1-0-ra győzték le a Szamos-partiakat.

Az elődöntőben változott a helyszín, ezúttal Nagyszebenben az Arges következett, soraiban a minden idők egyik legjobb román játékosának tartott Nicolae Dobrinnal. Ám hiába a Real Madrid által is csábított támadó, gólt ezúttal is csak a szatmáriak szereztek, ezúttal a hosszabbításban, így nem kis meglepetésre bejutottak a döntőbe. Történelmük során először – és ez idáig utoljára is.

Ha felmerül a kérdés, ki volt minden idők legjobb román játékosa, akkor általában három név merül fel: a már említett Dobrin mellett a kortárs Ilie Balaci, illetve Gheorghe Hagi. Hogy ezt miért említjük meg? Nos azért, mert a döntőben a Balaci-féle Craiova várt az Olimpiára.

A sorozat során a szatmáriaknak először kellett elhagyniuk Erdélyt, a finálét természetesen a fővárosban rendezték. Nem állítjuk, hogy volt az oka, sokkal inkább a két csapat közötti reális tudásbeli különbség, az addigi négy mérkőzés közül három találkozón gólt sem kapó szatmári védelmet ezúttal háromszor is térdre kényszerítették. Dobrinhoz hasonlóan Balaci sem tudta bevenni Fehér István kapuját, megtette ezt viszont másik két legenda, Sorin Cirtu és Rodion Camataru, valamint Dumitru Marcu, Helvei Gábornak egy szépségdíjas lövéssel csak szépítenie sikerült a 76. percben – 11 perccel azután, hogy pályára küldte őt Gheorghe Staicu edző.

A jelenleg a negyedik osztályban szerénykedő Olimpia jelenleg fényévekre van az akkori sikerektől, így számukra csak az emlékezés marad. A 42 évvel ezelőtti bravúrt felidéző Facebook-oldalukon egyenesen „szatmári hősöknek” nevezik az a döntőben pályára lépő játékosokat.

Íme tehát a „szatmári hősök” névsora: Fehér István - Mihai Popa, Firu Smarandache, Nicolae Marcu, Pintér Sándor, Gheorghe Sabou (Vasile Bocșa, 73.), Keiser Lajos, Báthori József, Viorel Mureșan, Viorel Hațeganu, Both Gábor (Helvei József 65)

 

 

Security Check Required

(null)