Erdély

Rekorder magyar – de nem piros-fehér-zöldben


Ezt a rekordot mát soha senki nem fogja megdönteni!

Azt valószínűleg minden focidrukker tudja, hogy Pelé az egyetlen labdarúgó, aki háromszor is megnyerte a világbajnokságot. Jó eséllyel azt is sokan tudják, hogy a szintén brazil Cafu az egyetlen viszont, aki három világbajnoki döntőben is pályára lépett (kettőt elveszített közülük). És talán azt is, hogy az olimpiák történelmének legsikeresebb labdarúgója Novák Dezső a maga két aranyérmével és egy bronzérmével.

De vajon hányan tudják, ki az első labdarúgó, aki három világbajnokságon is részt vett? „Természetesen” egy másik magyar, Kovács Miklós, emlékeztet a Nemzeti Sport hétvégi, Képes Sport című melléklete. Ha figyelembe vesszük a magyarság hányattatott XX. századi sorsát, akkor gyorsan hozzá is tehetjük, hogy „természetesen” nem magyar színekben te(he)tte ezt.

Kovács Miklós ugyanis a Krassó-Szörény megyei Ekésen született 1911. december 29-én. A jelenleg alig 800 főt számláló falucska a trianoni békediktátum után került Romániához, amikor a kis Miklós csak 9 éves volt. Temesváron kezdte pályafutását, ahol előbb a Kinizsi, majd a Bánát, végül a híres Ripensia csapatait erősítette. Közben 1929-ben bemutatkozhatott a román válogatottban, majd egy évvel később ott volt az első, Uruguayban rendezett világbajnokságon. Mi több, Peru ellen gólt is szerzett.

Klubszinten a Nagyváradi Atlétikai Club, a válogatottban pedig az 1934-es olaszországi világbajnokság következett. Kovács ezt követően egy évet töltött a francia Valenciennes-ben, majd a ploiesti-i Tricolor volt a következő állomás, majd az 1938-as franciaországi vébé – ezzel ő lett az első, aki három világbajnokságon is részt vett.

Kovács ezután visszatért a NAC-hoz, amellyel 1941-ben bajnok lett. Magyar bajnok. Ez az esztendő ezen túl is kiemelkedő jelentségű volt számára, hiszen bemutatkozhatott a magyar válogatott színeiben. A Svájc elleni barátságos mérkőzésen ráadásul gólt is lőtt. Másfél évvel korábban még a román nemzeti csapat tagjaként játszott a piros-fehér-zöldek ellen az Üllői úton…

Játékosként a budapesti Gamma és a nagyváradi Silitorul volt az utolsó két állomáshelye. Tíz klubban összesen 35 gólt szerzett, a román válogatottban 37 találkozón 6-szor volt eredményes, magyar válogatott mérlege pedig egyenesen parádés: egy meccs, egy gól.

Edzőként dolgozott többek között Kovásznán, Medgyesen, Nagyváradon, Temesváron. Itt is hunyt el 1977. július 7-én.

Érdekesség, hogy öccse is történelmet írt a zöld gyepen. István 1920-ban már Temesváron született és ugyan remek játékos is volt, de igazán nagyot edzőként alkotott: a holland Ajax-szal két BEK-et, egy-egy Európai Szuperkupát és Világkupát is nyert – többek között. De nyert román és holland bajnokságot, román, holland és görög kupát és volt francia szövetségi kapitány is. A szakma legnagyobbjai között tartják számon világszerte…

fotó: nso.hu