A Marosvásárhelyi ASA felemelkedése - 4. rész
Elérkeztünk az 1977-78-as szezon második feléhez, amikor valami megtört a marosvásárhelyi csapatban.
A Marosvásárhelyi ASA 1977–78-as idényének tavaszi szakasza szinte teljes ellentéte volt az ősz folyamán mutatott remek szereplésnek. Míg ősszel a csapat az élmezőnyben menetelt és bajnokesélyesként tartották számon, tavasszal valósággal összeomlott. A ponttermés megfeleződött, s azokat is kizárólag hazai pályán sikerült begyűjteni. A vendégként korábban veszélyesnek számító együttes idegenben teljesen veszélytelennek bizonyult: nemhogy pontot nem szerzett otthonától távol, mindössze két gólt tudott szerezni az egész tavaszi idényben.
A 20. fordulót még az élen zárta az ASA, de a 31. játéknapra már csak a hatodik helyen állt. Az utolsó két fordulóban a 7. pozícióból várta a folytatást, ám a Corvinul elleni 1–0-s vereség után egészen a 13. helyre csúszott vissza. Az utolsó körben a kiesés réme is fenyegetett – ha a Konstanca pontot szerez Craiován, és Bölöni nem egyenlít a Dinamo ellen, az ASA kiesik.
A zuhanás okait többen a csapaton belüli bizalom elvesztésében látják, különösen a Vajdahunyad elleni hazai vereséget követően. A játékosok egymásra nem mutogattak, de a háttérben mindmáig keringtek nevek és feltételezések az esetleges bundázásról.
Forrás: FFT
Fotó: Constantin Mihu