Jelentések árnyékában: Kovács István, a BEK-duplázó „futballpápa” titkos dossziéja

fotó: gsp.ro

Kevés edző neve cseng olyan tisztelettel a futballtörténelemben, mint Kovács Istváné. Az erdélyi magyar szakember az Ajax Amsterdammal kétszer is felért Európa csúcsára, és játékfelfogásával örökre beírta magát a sportág aranykönyvébe. Most azonban pályájának egy korai, sokáig rejtve maradt fejezete került reflektorfénybe: a kolozsvári évek, amikor a kommunista Románia mindent figyelő gépezete a futball világát sem hagyta érintetlenül.

Egy edző, akit korán „észrevettek”

A történetre a Gazeta Sporturilor hívja fel egy hosszú elemző cikkben a figyelmet. Az ötvenes évek közepén Kovács még nem világhírű tréner volt, hanem feltörekvő edző Kolozsváron. A kor logikája szerint azonban épp ez tette érdekessé a hatalom számára: széles kapcsolati háló, sportolók, utazások, beszélgetések – mindaz, ami egy totalitárius rendszer szemében információforrás lehetett. A fennmaradt iratok alapján a román titkosszolgálat, a Securitate már 1955 nyarán felfigyelt rá, ősszel pedig hivatalosan is bevonta a hálózatába.

A történet egyik legélesebb részlete az a korabeli indoklás, amellyel a kolozsvári titkosszolgálati vonal szükségesnek látta Kovács bevonását. A jelentés szerint: „A Rákóczi negyedben a lakók többsége polgári elem, így a környéken folyó nyomozati munka megkönnyítése, a polgárok hangulatának és megnyilvánulásainak megismerése érdekében áttértünk a KOVACS ȘTEFAN nevű személy tanulmányozására, hogy képzetlen informátorként toborozzuk a nyomozati munka elvégzésére”

A későbbi iratok már gyakorlati okokat emeltek ki: Kovács sportközegben mozgott, sok ismeretséggel rendelkezett, ezért – a szövegek szerint – különösen a sportolók útlevélügyei körül tartották „hasznosnak”.  A leírások szerint Kovács fegyelmezett, pontos, együttműködő ember benyomását keltette. Nem lázadó alkat, nem hangos ellenzéki – inkább olyan szakember, aki a munkájára koncentrál, és igyekszik alkalmazkodni a körülményekhez. A korszakban ez sokszor nem választás kérdése volt.

Román sajtóbeszámolók szerint a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS) kikért iratanyagban Kovács István beszervezési dossziéja szerepel. A csomag 31 oldal, és 1955–1963 közötti időszakot ölel fel – azt az időszakot, amikor Kovács a kolozsvári futballban dolgozott. A leírások szerint a dokumentumok nem magukat a jelentéseket tartalmazzák, hanem elsősorban a tartótisztek értékeléseit, minősítéseit, adminisztratív anyagait.

A beszámolók alapján a tréner „Munteanu Vasile” fedőnéven működött, a kapcsolat 1955 őszén indult, és 1963-ban zárult le.

Jelentések, amelyek nincsenek meg

A történet egyik legkülönösebb eleme, hogy bár a tisztek összesen 34 jelentésről tesznek említést, maguk a dokumentumok hiányoznak. Csak értékelések, megjegyzések maradtak fenn: „rendezett”, „érthető”, „használható”emanyagról” írnak, de konkrét tartalom nélkül. A kép így töredékes marad, és óhatatlanul kérdéseket vet fel arról, mi volt valójában a jelentések súlya – és mi volt pusztán a rendszer adminisztratív önigazolása.

Magyar szálak a dossziéban

A korabeli feljegyzésekből az is kirajzolódik, hogy Kovács nem zárkózott el a magyar futballvilágtól. Levelezett a korszak ikonjaival, köztük Puskás Ferenccel és Budai Lászlóval, de kapcsolatban állt más magyar játékosokkal is. Ez önmagában sem volt rendkívüli, ám egy olyan korban, amikor minden határon átnyúló kapcsolat gyanút kelthetett, külön figyelmet kapott.

A történet óhatatlanul ráirányítja a figyelmet arra a különleges magyar edzői vonalra, amely BEK-szinten is csúcsra ért. A magyar szakvezetők közül Guttmann Béla is kétszer nyerte meg a BEK-et (a Benfica élén), így Kovács mellett ő a másik „duplázó” magyar edző a klasszikus korszakból.

A dosszié-értékelésekben állítólag egyetlen konkrét név szerepel érdemben: „Jenei”. A román oldali értelmezések szerint ez nagy valószínűséggel Jenei Imrét jelenti, a későbbi BEK-győztes edzőt. A feljegyzések úgy utalnak rá, hogy egy Jeneiről szóló információt kivételként említenek: itt a tartótisztek szerint a közlés személyes ellentéteken alapulhatott, vagyis nem bizonyult olyan szilárdnak, mint a többi.

Miért engedték el?

1963-ban a kapcsolat megszakadt. Kovács Bukarestbe került, egyre többet utazott, a titkosszolgálat pedig úgy ítélte meg: már nem „praktikus” vele dolgozni. Ez a döntés szinte észrevétlenül zárta le a történetet – amelyről évtizedeken át senki sem beszélt.

A futballpápa felemelkedése

A kolozsvári évek után Kovács István pályája meredeken ívelt felfelé. A Steauával bajnoki címet nyert, majd jött az Ajax, ahol Johan Cruyff csapatával újradefiniálta az európai futballt, és kétszer is elhódította a BEK-et. Ezzel egy szűk elitbe került: a magyar edzők közül rajta kívül csak Guttmann Béla mondhatja el magáról, hogy kétszer is Európa csúcsára ért.

Nem véletlen, hogy a róla szóló könyvek és portrék „futballpápaként” emlegetik: olyan edző volt, aki nemcsak meccseket nyert, hanem gondolkodásmódot hagyott örökül.

Árnyalt örökség

A most nyilvánosságra került dokumentumok nem rombolják le Kovács István szakmai nagyságát, de emberibbé, összetettebbé teszik a róla alkotott képet. Egy tehetséges edző története rajzolódik ki, aki egy nyomasztó történelmi korszakban próbált boldogulni, miközben a futball végül kiemelte őt a politika árnyékából.

A kérdések megmaradnak – de talán épp ezek teszik teljessé a legendát.