Jégen született célok

A legtöbb középiskolás tizenöt-tizenhat évesen még keresi az útját. Nem így Takács Attila Botond, aki már pontosan tudja, merre tart. A budapesti Szent István Gimnázium 9. D osztályos tanulója nemcsak tanulmányaiban teljesít jól, hanem emellett a sport terén is már maradandót alkotott, hiszen országos csúcstartó.  A fiatal short track-versenyző a Ferencváros színeiben sorra gyűjti a hazai és nemzetközi eredményeket, miközben egyre határozottabban rajzolódik ki előtte a nagy cél: az olimpiai dobogó.

A 2025/2026-os szezon első fele különösen emlékezetes számára. A felvidéki Nagyszombaton szerzett aranyak váltóban, majd az olaszországi Bormióban, a rangos Alta Valtellina Trophy versenyen országos csúccsal váltóban szerzett aranyérem jó bizonyítéka annak, hogy a magyar csapat korosztályában meghatározó erőt képvisel. Attila Olaszországban egyéniben második helyen végzett 1500 méteren, miközben több távon egyéni rekordot futott, és az összetett versenyben is az élmezőnyben zárt. 

Az igazi szintlépést azonban az év elején a kínai Qitaihe hozta el. Az „olimpiai városként” emlegetett helyszínen megrendezett nemzetközi meghívásos versenyen a szervező ország, Kína mellett kilenc ország 269 juniorja állt rajthoz. Attila 5000 méteres váltóban bronzérmet szerzett, egyéniben pedig mindhárom távon a hatodik helyen végzett, 1000 méteren új egyéni csúccsal. Két hét Ázsiában, keményebb tempó, más versenymentalítás – tapasztalat, amely már a jövő világkupáira készíti fel.

Mindezt úgy, hogy közben a tanulmányaira is komolyan figyel. A Budapesti Szent István Gimnázium diákjaként a sport és a tanulás egyensúlyát is meg kell teremtenie. Nála ez nem áldozat kérdése, hanem tudatos döntés: a jövőt több lábon szeretné megalapozni.

Mindemellett pedig fontos része identitásának az erdélyi gyökerei is. A közösség ereje és a múlt tisztelete olyan értékek, amelyek a sportban is visszaköszönnek – fegyelemben, kitartásban, alázatban.

Hogyan jutott el idáig? Mit jelent számára a verseny, a csapat, a rekordok? És mit gondol a jövőről? Erről beszélgetünk vele az alábbi interjúban.

Mit jelent számodra a sport?

A sport nekem az életem, nem tudnék nélküle élni. Számomra ez a kikapcsolódás és az a hely, ahol próbára tehetem magam.

Miért pont a rövidpályás gyorskorcsolya?

A rövidpályás gyorskorcsolya az adrenalinfüggőknek való, mint nekem. Azért tetszik ennyire, mert ez nem főként csapatsport (bár van belőle váltóversenyszám is), és nem pusztán időeredmény alapján rangsorolt sportág, mint a hosszúpályás gyorskorcsolya, a szánkó vagy a skeleton. Itt folyamatosan előzgetjük egymást magas tempóban – akár 45 km/órás sebességgel is haladunk –, szóval ezt nagyon megszerettem a gyorskoriban.



Mióta korcsolyázol?

Hat éve korcsolyázom, azóta számos belföldi és külföldi versenyen is részt vettem, többek között Olaszországban, Németországban, Hollandiában, sőt Kínában is szerepeltem.

Kipróbáltad magad más sportokban is?

Persze. A sport egészen kis koromtól kezdve része volt az életemnek. Először úszással kezdtem, majd fociztam, és volt egy időszak, amikor egyidejűleg csináltam a korit és a focit. Ahogy azonban mindkét területen előre léptem, nem fért bele a sok edzés mellett a két sport egyszerre, választanom kellett. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy a helyes döntést hoztam.

Melyek a legkomolyabb versenyek, amelyeket megnyertél?

A legrangosabb sikereim közé tartozik a Magyar Országos Bajnokságon szerzett aranyérmem 500 méteren. Ez általában az egyik, ha nem a legfontosabb versenyünk a szezonban.



Az egyik legemlékezetesebb versenyem a két éve megrendezett Jászberényi Bajnokság volt, amelyen Európa élmezőnye vett részt. Itt négy aranyéremmel távozhattam (három egyéni táv és egy váltó). Ez azért nagy szó, mert rajtam kívül a korcsoportomban csak egy versenyző volt képes mindhárom egyéni távon győzni.

Ha már a váltóeredményekről is beszélünk: a jelenlegi magyar váltónk a legerősebb, és toronymagasan dominál a korcsoportunkban. Ezt az is bizonyítja, hogy a legutóbb Olaszországban megrendezett versenyen országos csúccsal nyertük meg a 2000 méteres számot, így tulajdonképpen beírtuk magunkat a magyar korcsolyázás történelmébe.



Milyen érzés országos csúcstartónak lenni?

Ha már az országos csúcsról beszélünk: óriási élmény volt megszerezni ezt az eredményt. A tavalyi szezonban is közel voltunk hozzá, így idén tudtuk, hogy bennünk van. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam az időnket, mert tudtam, hogy a belefektetett munka nem volt hiábavaló.

Az idei kínai versenyed egyértelműen szintlépés volt a pályafutásodban. Milyen élményekkel gazdagodtál?

A kínai verseny életem egyik legjobb tanulási lehetősége volt. Ott sokkal keményebben edzenek, és az ázsiai versenystílus, mentalitás is jelentősen különbözik az európaitól és a hazaitól. Két hetet töltöttem kint, és ezalatt egy életre elegendő élményt szereztem. Remélem, hogy amikor a jövőben egy világkupán ismét összemérjük velük az erőnket, már teljes mértékben fel tudjuk venni velük a versenyt.



Miért pont a Ferencváros?

A Fradi szinte magától jött. Amikor még tanultam korizni, egy fradis edző, Nemes Krisztián tanított meg az alapokra, aki azóta is mellettem áll és támogat a céljaim elérésében. Emellett a jelenlegi vezetőedzőmnek, Csizmadia Ildikónak is sokat köszönhetek, mert nélküle nem jutottam volna el arra a szintre, ahol most tartok.

A sport mellett az iskolában is jól teljesítesz. Hogyan fér ez össze?

Számomra eddig nem okozott gondot a sport mellett fenntartani a tanulmányi eredményeimet. Szeretek a jövőre is gondolni, melyet a folyamatos tanulással szeretnék megalapozni.



Mekkora áldozattal jár a mindennapokban ez a fajta teljesítmény?

Számomra nem áldozat kihagyni egy összejövetelt vagy bulit a sport miatt. Sőt, inkább az lenne az áldozat, ha egy edzést hagynék ki. Az olimpiai érem az életcélom, így ilyenkor nem is gondolkodom azon, melyiket válasszam: egy baráti találkozót vagy az edzést.

Hogyan tekintenek rád a környezetedben a veled egykorúak, barátok, iskolatársak?

Nincs igazán nagy különbség. Nyilván van egy alap tisztelet a sportba befektetett órák és az eredmények miatt, de nem tartom magam emiatt különbnek, és nem is hencegek vele.

Van példaképed?

Nincs konkrét példaképem, mert számomra a példakép azt jelentené, hogy nem tudom túlszárnyalni, és nem szeretem korlátozni magam. A világbajnokok természetesen inspirálóak, de nincs egyetlen személy sem, akire külön felnéznék.

Nézed a téli olimpiát? Mit gondolsz, pár év múlva neked is szurkolhatunk?

Igen, természetesen nézem az olimpiát, hiszen számomra is az olimpiai szereplés a legfőbb cél. Legkésőbb 2034-ben ott szeretnék lenni.

Mi a legnagyobb álmod?

Sokan álomnak neveznék, de én inkább célnak hívom: egyértelműen az olimpiai dobogó.

A középiskola után milyen irányba szeretnél orientálódni?

Még sok minden történhet a középiskola alatt, így erről egyelőre nem tudok konkrétat mondani. Az alapok erősek, hiszen Magyarország egyik top 10-es gimnáziumában tanulok, és természetesen a sportban is megvan bennem minden ahhoz, hogy tovább fejlődjek.

Végezetül Erdélyről szeretnélek kérdezni. Mit tudsz elmondani az olvasóknak az  erdélyi gyökereidről?

Az erdélyi gyökereim anyai ágon vannak. Édesanyám fiatalon költözött Magyarországra Besztercéről, de a családom nagy része ma is Erdélyben él. Minden évben ellátogatunk oda. Nem tekintek Erdélyre idegen helyként, magyarnak tekintem minden értelemben. Leginkább az tetszik benne, hogy mennyire vendégszeretők az emberek. Erdély csodálatos, és jó visszatekinteni az ottani múltra és kultúrára.

fényképek: Takács Attila Botond magángyűjteménye