Felvidék

„Erről álmodtam tíz éve”


Interjú Ferencz Lászlóval, a friss bajnok komáromi VK Spartak UJS röplabdaklub elnökével

Története során másodszor lett bajnok a komáromi VK Spartak UJS extraligás férfi röplabdacsapata. A komáromiak a döntő szériában az eperjesieket 4:0-ra győzték le. A bumm.sk riportere Ferencz Lászlóval, a komáromi VK Spartak röplabdaklub elnökével beszélgetett a diadalról, és az odáig vezető, hosszú, olykor rögös útról.

Tavaly a bajnoki cím megszerzése után azt nyilatkozta: "Most megnyertük nézők nélkül, jövőre nyerjük meg nézőkkel." Tökéletesen valóra váltak a szavai, a komáromiak telt ház előtt szerezték meg a klubtörténet második bajnoki címét.


Egészen más érzés volt ez így. Összehasonlíthatatlan. A komáromi sportcsarnokban nem lehetett hova leülni, és nagyon aktívak voltak a szurkolók, fantasztikus volt a hangulat.

Azt szokták mondani, hogy megvédeni a bajnoki címet sokkal nehezebb, mint először megszerezni. Önök is ezt tapasztalták?


Igen, ez abszolút igaz. Én is sokszor hallottam ezt a mondást, és nem nagyon értettem, de most már mi is tapasztaltuk a saját bőrünkön. A bajnokot mindenki meg akarja verni. S bár csökkent a szlovák Extraliga résztvevőinek száma, hiszen csak hat csapat alkotta, plusz a trencséni fiatalok, de az a hat csapat nagyon kiegyenlített volt. A bajnokság közben minimálisak voltak a különbségek.

Nagyon kevés mérkőzést vesztettünk, az egész szezon alatt csak négyet-ötöt. Az elődöntő-sorozatban 3:0-ra vertük meg a Myjavát, a döntőben 4:0-ra az eperjesieket. Kívülről úgy tűnhet, ez sima menetelés volt, de egyáltalán nem. A Myjava is nagyon jó, fiatalokból álló, dinamikus, lendületes csapat, a Prešov szintén. Keményen meg kellett dolgozni a bajnoki címért.

Összehasonlítva a tavalyi és mostani idényt, a csökkent létszám ellenére színvonalasabb volt a mostani bajnokság?


A fő különbség az volt, hogy a covidot már megtanultuk kezelni. Amikor először megnyertük a bajnokságot, az nagyon hektikus volt, nem lehetett tervezni. Állandóan teszteltek minket, ha a teszt jó volt, meg az ellenfélnek is, akkor játszottunk, ha nem, akkor minden tolódott. Pedig a sportban nagyon fontos a rendszeresség. Meg kellett tanulni improvizálni. Az egy kaotikus bajnokság volt, de annak is nagy értéke volt, hogy megnyertük.

Az aktuális idényben is volt még covid, de már máshogy kezeltük. Úgy érzem, ez egy erős bajnokság volt. Érdekes módon külföldi játékos nem sok volt a mezőnyben. Mi megtartottuk a tavalyi csapatunkat, két blokkoló távozott, Mačuha és Tarabus, viszont jött egy óriási erősítés, Emanuel Kohút a blokkoló pozícióra.

Az edzői poszton Robin Pělucha kezdett, és menet közben váltottunk, az addigi másodedző, Gabriel Chochoľák vette át a helyét. Pěluchának nagyon sokat köszönhetünk, hét éven át utazott Pozsonyból, és ott volt a csapat mellett. Robin mindörökre beírta magát a komáromi röplabda történelmébe. De a váltás is jó volt, kellett már egy más stílusú edző, aki szakmailag kicsit más dolgokat helyezett előtérbe, picit szigorított is.

Megnyertük a Szlovák Kupát, megnyertük a bajnokságot. Egy év leforgása alatt szereztünk két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet. Sokat adott a klubnak a Bajnokok Ligája-sorozat is. Sokat el is vett, főleg anyagiakat, de nagy tanulság volt ez is.

A következő idényben is szeretnének elindulni a BL-ben?

Mindenféleképpen tervezünk nemzetközi szereplést. Most már tisztában vagyunk azzal, hogy a Bajnokok Ligája anyagi szempontból mekkora ráfordítást igényel. Az elején szerencsénk volt, közelre, csak Grazba kellett utaznunk, aztán viszont Görögországba és Törökországba kellett mennünk. Nem zárjuk ki a Bajnokok Ligáját sem, ahhoz viszont az kell, hogy komoly támogatót találjunk. Akár az egész klub tevékenységére, akár a Bajnokok Ligája-részvételre.

Nagyon friss még ez a siker. Most azon dolgozunk, hogyan tudunk ebből anyagilag jól kijönni, támogatókat magunk mellé állítani. Ez nagyon nehéz, nehéz a gazdasági helyzet a világban, sok cég ezt megérzi, és nehezebben nyúlnak a pénzekhez. Jó lenne rendszerszintű finanszírozást találni. Évről évre jóformán az alapoktól kell építeni az anyagi biztonságot. Olyan embereket kell találni, akik ebben a produktumban látnak fantáziát. Fokozatosan próbáljuk építeni a brandet, ez nagyon hosszadalmas, sokat kell hozzá bizonyítani. Ezért is jó, hogy megnyertük a bajnokságot és a kupát, mert ez talán előmozdíthatja a dolgot.

A tavalyi bajnoki cím segített ilyen szempontból valamit?

Valamit igen, de minimálisat. Az annyira bonyolult időszak volt a járvány miatt, sok cég óvatosabb stratégiára váltott, tartalékolt rosszabb időkre. Nem történt olyan nagy anyagi áttörés azáltal, hogy bajnokok lettünk. De bízom benne, hogy a helyi, környékbeli, vagy akár a tágabb régiókban lévő sikeres vállalkozókat motiválhatja az az óriási érdeklődés, ami a döntőt övezte.

Szombaton a harmadik meccsen telt ház volt, és akkor azt gondoltuk, vasárnap, hiába lehet az az utolsó meccs, valószínűleg kevesebben lesznek. Mégiscsak vasárnap este fél nyolctól volt a mérkőzés, másnap munkába, iskolába kell menni az embereknek. Ledöbbentünk, mert vasárnap még többen voltak. Nem tudtunk hova leülni. Kijelöltünk egy VIP-részt, és mire odanéztünk, már tele volt nézőkkel. Minden meghívott vendég aztán oda ült, ahova gyorsan le tudott ülni. Hihetetlen.

Erről álmodtam tíz éve. Amikor tíz éve felkerültünk az extraligába, az első mérkőzéseinket 20-25 néző volt, azok is javarészt a játékosok családtagjai. Azóta volt előttem az az álomkép, hogy szeretném egyszer megtölteni ezt a csarnokot. Eltelt tíz év, és ahogy megláttam a tömött lelátókat – libabőr. Ez a fizetség a munkánkért. És most látszik, hogy igenis van érdeklődés a röplabda iránt, minden minőségi dolog iránt van érdeklődés. Voltak olyan nézők, akik kérdezgették tőlem, hogy az egyik játékosnak miért van más színű meze, nem jutott neki mez? Magyaráztam, hogy ő a liberó, a söprögető, nem adogat, nem üt le, sokszor kicsit alacsonyabb termetű, ő szedi össze a labdákat… Szóval voltak a nézők között olyanok is, akik először jártak röplabdameccsen, de az volt a lényeg, hogy az embereket vitte a pozitív atmoszféra. Hihetetlen visszhangja van a döntőnek. Bízom benne, hogy ez a két nap felüdülést jelentett az embereknek ezekben a nehéz időkben.

A döntő negyedik mérkőzése két és fél órás csatát hozott, az eperjesieknek meccslabdáik voltak, de végül az ötödik szettben sikerült behúzni a győzelmet. Hogyan élte meg azt a meccset?

Kimentem a csarnokból a parkolóba, és csak interneten követtem, hogy hogyan mennek a pontok. Szörnyű volt. Nem is azért, hogy mi van, ha kikapunk, hiszen ezzel nem lett volna semminek vége. 3:1 lett volna a széria, szerdán utaztunk volna Eperjesre. Még ha ott is vesztünk, akkor is 3:2, és lett volna Komáromban lehetőség bebiztosítani a bajnoki címet. De már csak azért is szerettem volna, hogy legyen meg most a győzelem, hogy a szurkolókkal együtt élhessük ezt át, annyira aktívak voltak, tapsoltak, fölálltak, kiabáltak, ugráltak… Ennek így kellett történnie, hogy itt és most kellett megnyerni a bajnoki címet. Olyan jó kapcsolat alakult ki a játékosok és a szurkolók között, hogy az szinte megismételhetetlen. Reméljük persze azért, hogy megismételhető lesz.

Milyen visszajelzéseket kap azóta?

Rengeteget csörög a telefonom, nagyon sokan gratulálnak. Ez a döntő óriási reklám volt az egész röplabdasportnak. Mi már sokszor bizonyítottunk, Komáromban rendeztük a Szlovák Kupa-hétvégét, ahol itt volt a négy legjobb férfi és a négy legjobb női csapat. A szövetség azt is értékeli, hogy első szlovákiai csapatként bevállaltuk a Bajnokok Ligája-részvételt. Ezt kell valahogy folytatni. Bizonyos szint elérése kötelezi a klubot is. Most az a nagy kérdés, hogyan tovább.

És hogyan tovább? Mi jöhet ezután?

Egy klub olyan, mint egy vállalkozás. A legfontosabb a vízió és a tervezés. Előre kell gondolkodni, ami nagyon nehéz, mert ez egy bizonytalan időszak. A fejlődésünknek csak az anyagiak szabnak határt. Ha van pénzügyi háttér, akkor van nyugalom, akkor lehet tervezni, és akkor lehet szakmai dolgokkal foglalkozni. Amíg az ember évről évre azzal tölti ideje túlnyomó részét, hogy pénzek után kell menni, addig ez nehezen megy. Nekem mint klubvezetőnek a legfontosabb feladatom az, hogy biztosítsam a klub anyagi biztonságát, dolgozzak közösen a kollégákkal, mert nem egyszemélyes klub vagyunk, vannak fiatalok körülöttem, és hogy biztosítsam a nyugalmat a klubban. Hogy a játékosoknak ne legyen arra gondja, hogy mikor jön a fizetés, és az edző is a szakmai dolgokkal tudjon foglalkozni. Szűk szakmai stábbal dolgozunk, kész csoda, hogy ilyen eredményeket el tudunk érni. Amikor idejött a BL-ben a görög Olimpiakosz, felvonult a stáb: edző, másodedző, statisztikus, masszőr, dietetikus stb. A tizenöt játékosra volt egy tíztagú stáb. Mi meg kiálltunk a Bajnokok Ligájára úgy, hogy volt egy edzőnk meg egy másodedzőnk, aztán ennyi.

A jövőben melyek lesznek a klub fő prioritásai?

A legfontosabb, hogy az utánpótlás-nevelésben minőségi változások legyenek. Ehhez pedig az kell, hogy képezzük az edzőket. Amíg nem tudjuk elérni, hogy az edzők nagyobb megbecsülést kapjanak, mindenféle téren, de főleg anyagiak terén, addig nem lehet klubot építeni. Nem lehet, hogy az edzők másodállásban eddzenek, munkaidő után rohanjanak a csarnokba, és pár száz euróért foglalkozzanak a gyerekekkel. A kulcs az, hogy meg tudjunk fizetni főállású edzőket. Ha lesznek motivált edzők, akkor lesz sok motivált gyerek. Az edző a legfontosabb, ő tanítja, neveli, pátyolgatja, babusgatja a gyerekeket. A tavalyi évig úgy dolgozott a klub, hogy még az extraligás csapat edzője, Robin Pělucha is másodállásban végezte a munkáját.

Ez azért változott azóta?

Igen, Gabriel Chochoľák már főállású edző. Most végez Pozsonyban a testnevelési főiskolán Nagy Réka is, a legmagasabb edzői képesítéssel rendelkezik, ő is főállásban fog csatlakozni a klubhoz. Vannak terveink, de minden az anyagiakról szól. Az utánpótlás terén hiányzik az állam részéről a rendszerszintű finanszírozás. A profi sport, az más, ott kellenek szponzorok, azt minden klubnak saját magának kell megoldania.

A komáromi csapatot komoly nevek, sokszoros bajnok játékosok alkotják, jelentős válogatott múlttal. Ilyen nagy neveket mennyire nehéz Komáromba csábítani, és anyagilag mekkora terhet ró ez a klubra?

Matej Kubš és Peter Kašper azzal, hogy most újfent bajnokok lettek, már nyolcszoros szlovák bajnokok, és így rekorderek. A pénz fontos, nyilvánvaló, a játékosok döntésében ez is közrejátszik. De nem csak ez számít. Ahhoz, hogy ilyen nagy neveket hozhassunk Komáromba, kell az is, hogy jó információik legyenek a klubról. Fontos nekik, ki lesz az edző, kik lesznek a csapattársak, nincs-e nagy feszültség a klubban, nyugalom van-e. A tapasztaltabb játékosoknál pedig ezek hatványozottan fontosak. Emanuel Kohúttal még a tavalyi szezon előtt beszélgettünk, meg is egyeztünk, de a volt munkaadójánál, a lengyel Katowicénél még voltak valami pénzügyi dolgok, és még egy évet ott kellett maradnia. Amikor viszont vége lett a lengyel bajnokságnak, hívott, hogy akkor jön. Nem kellett nagyon győzködni. Az anyagiakról nem akarnék sokat beszélni, de igyekszünk ebben is rugalmasak lenni, és a mi feladatunk, hogy azt a pénzt valahogy előteremtsük. De én úgy érzem, a játékosok nem csak a pénz alapján döntik el, hol akarnak játszani. Tudnának több pénzt is keresni máshol.

Ön szerint miben nőttek a komáromiak az ellenfelek fölé ebben az idényben?


A tapasztalat nagyon fontos volt. A döntő mérkőzéseket fejben bírni kell. A fiatalokat hamarább elviszi a hév, stresszhelyzetben nem tudnak olyan megfontolt döntéseket hozni, ezzel szemben a tapasztaltaknak nem remeg meg úgy a kezük. A tapasztalat mellett a csapatszellem, valamint a klub iránti elkötelezettség is kulcsszerepet játszott. Rengeteget jelent a család, majdnem minden játékosnak itt voltak a családtagjai, gyerekei a meccseken.

A komáromi röplabdaklub nem csupán az extraligás férficsapatból áll. Hogyan sikerült felépíteni az erős hátországot, és mik a többi csapatra vonatkozó tervek?

Férfivonalon ott van az I. ligás csapatunk is (röplabdában az I. liga a második vonal az extraliga mögött – a szerk. megj.). Az első helyen állunk, úgy néz ki, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot, ami feljutást jelentene, de hát egy klubnak nem lehet két klubja a legmagasabb osztályban. De hihetetlen dolog megnyerni a második vonalat is. Van ott 18 komáromi, környékbeli játékos. 23 éves korig játszhatnak a játékosok az extraligában és az I. ligában is, tehát ha egy játékosnak az extraligás keretből nagyon kellene a játéklehetőség, akkor le tudjuk vinni az I. ligába, és ott tud játszani. Másrészt fel is tudunk vinni oda juniorokat, akiknek a fejlődésük szempontjából fontos lenne, hogy szintet lépjenek. Vannak olyan hazai, tapasztalt játékosok, akik nagyon szeretik a röplabdát, de nem akarják az élüket úgy élni, mint egy élsportoló – munkába, iskolába járnak, és emellett akarnak játszani.

Most a covid után az a legfontosabb feladatunk, hogy újra megmozgassuk a gyerekeket is, mindenféle korosztályban.

A női vonal számomra egy nagy meglepetés. Komáromban korábban volt két női klub, valamikor extraligát is játszottak. Ők most becsatlakoztak hozzánk. Nagyon nagy potenciál van a női vonalban, az edzésekre nyolcvan lány jár. A nők megnyerték az I. liga nyugati csoportját, aztán kikaptunk a zsolnaiaktól, úgyhogy nem játszhatunk osztályozót az élvonalba jutásért, de nem zárom ki, hogy néhány éven belül a nők is extraligások lesznek. Ezt is fokozatosan kell felépíteni.

fotó és forrás: bumm.sk