Felvidék

Az Eb után jöhet a VB érem is


Az U23-as Eb után a világbajnokságon is érmet szerezne a komáromi kajakos

Gamsjäger Lisa-Maria otthon érzi magát az egyes és a csapathajókban is

A komáromi Gamsjäger Lisa-Maria június végén bronz-érmet szerett K1 500 méteren a belgrádi U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon, a négyes tagjaként pedig a negyedik helyen végzett. A 23 éves kajakost az Eb-ről és az előtte álló versenyekről kérdezte Elek Zoltán az Új Szó riportere.

Az előző évben a korosztályos Eb-n párosban a harmadik, egyéniben a hatodik helyen végzett. A biztató eredmények után azonban ki kellett hagynia a világbajnokságot.


Már a felnőtt Európa-bajnokságon is éreztem a derekamat, de nem mondtam senkinek. Az U23-as versenyen viszont már nagy fájdalmakkal versenyeztem, bár a célomat még így is teljesítettem. Ez után több orvoshoz is elmentem, de senki nem tudta, pontosan mi lehet a baj. Azt mondták, lehet csak meghúztam, vagy megfáztam, de éreztem, hogy ennél többről van szó. Végül az MRI-vizsgálat mutatta ki, hogy egy lemezke részben ki van csúszva, így akár nagyobb baj is lehetett volna, ha tovább terhelem. Sok segítséget kaptam Bóna Szilárd doktor úrtól és Lőrincz Balázstól is. Mindketten sokat törődtek velem, hogy újra a megfelelő edzésmunkát tudjam végezni. Bő két hónapot így is ki kellett hagynom, így a világbajnokságon sem lehetettem ott, ami nagyon elkeserített.

Az idei szezon a világkupákkal kezdődött, Račicében két B döntőig jutott. Egyesben 500 méteren a másodikként, párosban Mariana Petrušovával negyedikként értek célba, majd Poznańban a középfutamig jutottak K2-ben.

Az év úgy indult, hogy a K2 500 méterre fogunk fókuszálni. Az első világkupán meg akartuk nézni, hogyan tudunk versenyezni egyesben. Nekem 500-on, Marianának 1000-en kellett volna indulni és a párost kihagytuk volna, hogy aztán Poznańban már csak K2-ben induljunk. A szövetség azonban hibázott egy kicsit és K2-ben is neveztek minket, ami nagyon közel volt a K1 1000 méterhez, így nem tudtuk kihozni magunkból, amit tudunk. Ennek ellenére nem voltak rosszak az eredményeink, ő egyesben döntőbe is jutott, én egy hellyel maradtam csak le róla. Ennek oka lehetett, hogy az utolsó 100 méteren egy mentális blokkot kaptam a középfutamban. A kezdés előtt megnéztem a rajtlistát és már elkezdtem gondolkodni azon, hogy kikkel is fogok versenyezni, kik hogyan építik fel a futamukat, ez pedig nem tett jót. Ebből is tanultam azonban, most már jobban fel tudom építeni az egyes 500-as versenyzésemet, ami az U23-as Eb-n meg is mutatkozott. Poznańban az időjárási körülmények nagyon szokatlanok voltak. Nagy szél fújt, hatalmasak voltak a hullámok, sok futam el is maradt. Így mi sem állhattunk rajthoz az K2 500 méter B döntőjében. Nem tudtuk megmutatni itt sem, mire vagyunk képesek, mert arra kellett fókuszálnunk, hogy benne maradjunk a hajóban.

Ezután jött az U23-as Európa-bajnokság, ahol viszont már csak K1 500-on és K4 500-on indult, a páros miért maradt ki?

Nem éreztük komfortosan magunkat a párosban, hiányzott valami, ami tavaly megvolt. Így úgy döntöttünk, hogy erre az évre elengedjük a K2-t és két fiatalabb lánnyal együtt beültünk a négyes hajóba. Ez egy nagyon jó döntés volt, benne van ugyanis a potenciál a csapatban, hogy idővel felnőtt versenyen is oda tudjunk érni egy döntőbe. Ráadásul szerintem az olimpiára is könnyebb kijutni K4-ben, mint K2-ben vagy akár egyesben.

Bár kajakban az időeredmények sokszor nem mérvadóak, de K1-ben az Eb-n futamról futamra javult, amivel egy bronzérmet sikerült nyernie.

Az előfutamban meg akartam nézni, hogyan tudok egy erősebb tempóban evezni, nem mentem teljesen lazán. Ott végül azt a hibát követtem el, amit nem akartam, de ez segített a középfutamban és a döntőben is. Úgy építettem fel a pályát, hogy egy jó rajt után megnyomom az elejét és lesz, ami lesz. Ez egy buta döntés volt a részemről, hiszen az utolsó 100-200 métert is túl kell élni. A középfutamban már mentem egy erősebb rajtot, visszaálltam egy jó iramra és a végét felfokoztam, beosztottam az erőmet. Ugyanígy tettem a döntőben is, ahol tudtam, hogy ha ez sikerül, akkor az éremnek meg kell lennie. Ez volt a cél, nem gondolkodtam abban, hogy milyen színű legyen, mindenképp éremmel a nyakamban akartam hazajönni.
Lisa2.0720

Milyen volt újra négyes hajóban is versenyezni?

Én jó vagyok a csapathajókban, élveztem. Már az elejétől kezdve nagyon stabilak voltunk és gyorsan összeszoktunk. Elég erős mezőny volt. Még az edzettség hiányzott egy kicsit, ha többet fogunk együtt készülni, akkor ott is meglehet az érem. Nagy pozitívum, hogy a másik két lány, Katarína Pecsuková és Dagmar Čulenová is fiatalabb, mint mi, és mégis azonnal a negyedik helyen végeztünk. Fontos az, hogy a sport mellett is ki tudjunk együtt kapcsolódni, jó legyen köztünk a kapcsolat. Az Eb előtt közösen edzőtáboroztunk egy hetet, ami nagyon jót tett nekünk, jobban megismertük egymást. Nagyon örülök annak, hogy összeállt ez a csapat.

Augusztus 18–21. között következik a felnőtt Európa-bajnokság Münchenben, majd szeptember 1–4. között pedig jön az U23-as világbajnokság Szegeden. Mik a céljai?

Szeretnék minél előbb végezni Münchenben egyesben és négyesben is. Nagyon örülnék, ha egyesben sikerülne bejutni az A döntőbe, de nem tudom milyen erős lesz a mezőny, így nem akarom kijelenteni, hogy az A vagy a B döntő a cél. Szegeden már más lesz a helyzet. Nekem az lesz az első világbajnokságom. Legjobb lenne mindkét számban érmet szerezni, de nagyon erős mezőny lesz, így nagyon keményen meg kell majd dolgozni, hogy ez sikerüljön.

Forrás: ujszo.com