Egy beteljesedett álom

fotó: Dori Yeats / Facebook

Nem sokan tudják, hogy a kanadai birkózásnak magyar vonatkozásai is vannak. Dorothy Erzsébet Yeats félig magyarként a kanadai női birkózás egyik legsikeresebb versenyzője volt 2018-as visszavonulásáig. Megnyerte többek közt az Ifjúsági Olimpiát, junior Világbajnokságot, Pánamerika játékokat, számtalan országos bajnokságot, és 5. helyen végzett Rióban a 2016-os Olimpián. Ez volt a legnagyobb álma, már gyermekkora óta, eljutni az Olimpiára. Édesapja Doug Yeats szintén birkózó volt, és ötször képviselte hazáját az ötkarikás játékokon. Így a gyermekek sem estek messze a fától. Dóri egyik testvére szintén az olimpiára készül. Édesanyjuk Potoczky Katalin  szinten sportoló volt, a Nyíregyházi Főiskola tornászcsapatban szerepelt, és a miskolci tornász csapatnak is tagja volt. Dóri hosszú utat járt be az olimpiai szereplésig. 1993 július 29.-én született, majd négyévesen tornászként kezdte a sportot, később komoly karriert futott be a birkózásban, most pedig a rugby világában bontogatja szárnyait.
A Sporthatároknélkül.hu megkereste Dórit, aki szívesen válaszolt a kérdéseinkre, és mesélt a kezdetekről, a sportkarrierjéről, visszavonulásáról és a magyarságáról.


A Pánamerikai Játékokon 2015-ben   fotó: Dori Yeats / Facebook
 
Hogyan kezdődött a sportkarriered?

Már gyermekkorom óta aktívan részt veszek a sport világában. Igazából három részre tudom felosztani az eddigi sportkarrierem. 4 éves koromban kezdtem tornászni, majd 14 éves koromban a birkózásra tértem át, majd 24 éves koromban a rugby világa felé vettem az irányt.

Ez a tíz évenkénti csere lenyűgöző. Amolyan ciklusszerű. Édesanyád Magyarországon tornász volt. Érthető, hogy ezzel kezdted. Miért váltottál 10 év után a tornáról a birkózás irányába, ami nem kifejezetten női sport?

8 éves koromban eldöntöttem, hogy olimpikon szeretnék lenni, ez részben azért volt, mert Édesapám is az volt. Keményen dolgoztam tornászként ezen, és bár már 13 éves koromban a felnőttek között versenyeztem, mégsem voltam közel ahhoz a szinthez, hogy Olimpián szerepelhessek. Így határoztam el magam, hogy olyan sport után kell nézzek, melyben a korom ellenére még fejlődni tudok és megvalósíthatom az álmom. Édesapám birkózó volt, így ez a sport kézenfekvőnek tűnt. Az első hat hónap után megnyertem a kanadai Bajnokságot, így már akkor tudtam, hogy esélyem van a csúcsra jutni. Sosem törődtem azzal mi mennyire nőies vagy férfias sport, én csak nyerni akartam és megvalósítani az álmaim. 


Kezdeti szárnybontogatások fotó: Dori Yeats / Facebook

Te vagy az egyedüli sportoló a családban, vagy a testvéreid is sportoltak?

A legfiatalabb öcsém Péter pár évig benne volt a kanadai tornász csapatban, de sajnos egy csuklósérülés miatt megszakadt a karrierje. A másik öcsém Johnny szintén birkózik, és jelenleg is a kanadai nemzeti csapat tagja. Jelenleg azon fáradozik, hogy kvalifikálja magát a 2020-as tokiói olimpiára 78 kilogrammos kategóriában. A nővérem Anikó is a  kanadai csapat tagja volt  műugrásban, és az akrobatikus tornában is magas szintet ért el .


Egy igazi sportos Család   fotó: Dori Yeats / Facebook

Melyik volt a legszebb pillanatod?

Nehéz választani, annyi van. Az első nemzetközi versenyem mindig emlékezetes  marad. Törökországban volt 2009-ben. Édesapám kísért el, mint az edzőm, és megnyertem. Hatalmas élmény volt. 2013-ban megvédtem az Ifjúsági Világbajnoki címemet, szintén édesapám vezetésével. A Pánamerikai játékok szintén felejthetetlen élmény volt, mivel hazai pályán, Torontóban rendezték. Nagyon sok barátom eljött szurkolni nekem. Végezetül pedig a riói Olimpia, hiszen ez volt az álmom.


A Pánamerikai Játékokon 2015-ben  fotó: Dori Yeats / Facebook

Melyik győzelmed vagy érmed a legkedvesebb számodra?

Talán a 2010-es Ifjúsági Olimpia, amit meg is nyertem. Az egy nagyon fontos győzelem volt. mindenesetre nehéz választani. A 2015-ös Pán-amerikai Játékok aranyérme vagy a világbajnoki érmek is nagyon sokat jelentettek. Persze a legemlékezetesebb az Olimpia maradt.


Apa, edző és példakép  fotó: Dori Yeats / Facebook

Még mindig nagyon fiatal vagy, mégis visszavonultál. Mi volt ennek az oka?

Nagyon elégedett vagyok a mögöttem levő évekkel, de azt kell mondanom, hogy sohasem szerettem igazán ezt a sportot. Amikor elkezdtem birkózni, az első edzőm nem volt egy kedves ember, így megutáltatta velem a birkózást, olyannyira, hogy ott is hagytam idővel őt is és a csapatot is. Mivel tehetséges voltam, Édesapám vette át a szerepét, és valamennyire megszerettette velem időközben, de valójában csak az olimpia miatt nem hagytam ott. A sportpályafutásom ideje alatt sok egyéb cím mellett 10-szer nyertem meg a kanadai Bajnokságot, megnyertem a Pán-amerikai Játékok kontinensviadalát, a Commonwealth (brit nemzetközösség) Játékokat, az Egyetemek Világbajnokságát, az Ifjúsági Világbajnokságot és az Ifjúsági Olimpiát. Miután eljutottam 2016-ban Rióba az Olimpiára elvesztettem a motivációmat. Ez volt az álmom, ami megvalósult. Elértem a célom és erre nagyon büszke vagyok, viszont úgy éreztem ideje abbahagyni, és más kihívások után nézni. 



Egy beteljesült álom Rió 2016 fotó: Dori Yeats / Facebook

Nem hiányzik a birkózás?

Nem hiányzik egyáltalán. A munkám és a rugby nagyon leköti a figyelmemet és az időmet, és nagyon élvezem. Már nincs olyan vágyam, hogy nagy versenyekre, vagy olimpiákra menjek. Most inkább a háttérben maradok, és csak szórakozásból sportolok. Emellett persze versenyző természet vagyok, így több  rugby csapatnál is megfordultam már, és tavaly megnyertem ebben a sportban is a nemzeti bajnokságot.

Még kapcsolatban állsz a birkózással? Szeretnél esetleg a jövőben edzőként dolgozni?

Néha magán úton szoktam tanácsokat adni és edzeni olyanokat, akik szeretnék fejleszteni magukat az MMA harchoz, vagy csak fitnesz célokra. Ezen kívül nem sok kapcsolatom maradt a birkózással, esetleg az öcsémmel, vagy a régi sportkollegákkal szoktam beszélni róla. Igazából nem vágyom edzősödni, egyrészt nem fizetik meg jól, másrészt megvan a mérnöki diplomám, és inkább arra koncentrálok.
Szeretnéd majd egyszer a gyermekeidet a birkózás felé terelni, mint ahogyan édesapád terelt téged?
Először mindenképp a torna felé fogom irányítani őket, hiszen az egy jó alap lehet mindre, aztán rájuk hagyom a döntést, hogy mit szeretnének.


fotó: Dori Yeats / Facebook

Általában véve mit jelentett a birkózás és maga a sport számodra?

A sport nagyon fontos része az életnek. Nagyon fontos a fizikai erőnlét szempontjából, de ugyanúgy segít abban is, hogy az emberek kezelni tudják a stresszhelyzeteket. Nagyon sok ember él nap mint nap stresszben és nem tudják levezeti a fölösleges energiát. A sport megtanít koncentrálni, keményen dolgozni és kezelni a nyomást, melyek mind segítenek az életben. Számomra a birkózás ezeket mind megtanította. Mivel nem csapatsport, ezért megtanultam, hogy amikor a birkózó szőnyegen vagyok, csak magamra számíthatok, és azt is hogyan harcoljak, és  maradjak független.


fotó: Dori Yeats / Facebook

Versenyeztél Magyarországon is. Megnyerted Pécsen az Egyetemei Birkózó Világbajnokságot 2014-ben. Hogyan érezted magad félig magyarként?

Nagyon izgatott voltam, és ugyanakkor büszke is. A magyar szurkolók ugyanúgy kezeltek, mintha magyar lennék és nem kanadai színekben versenyeznék.  A középső nevemen szólítottak, Erzsébetnek és nem Dorothynak, és interjút is készítettek velem. Nem találkoztam a magyar rokonaimmal, így a magyar média figyelme külön büszkeséget okozott.
Magyarországon szintén nagyon népszerű sport a birkózás, sok híres birkózóval büszkélkedünk. Tudsz-e róluk valamit?
Igazából csak azokról tudok, akikkel a versenyeken találkoztam, és barátságot kötöttünk.


Győzelem Pécset  fotó: Dori Yeats / Facebook

Milyen magyar felmenőkkel, félig magyarként élni Kanadában? Tartjátok a magyar hagyományokat a családban? Vannak magyar barátaid, vagy bármilyen kapcsolatod a helyi közösséggel?

Édesanyámmal otthon mindig magyarul beszélünk, ami segít, hogy a magyar nyelvtudásomat fejlesszem. Az egyik legjobb gyermekkori barátom Montreálban szintén magyar. Vannak családi barátaink, akikkel össze szoktunk járni, azok is jó alkalmak a magyar nyelv gyakorlására. Édesanyám gyakran főz a magyar konyha ízeiből. Különösen a karácsonyi diós és mákos bejgli nagy kedvenceim. Sajnos mivel gyermekkorom óta mindig a sportra és a sok edzésre koncentráltam, nem volt sosem időm részt venni a helyi magyar közösségek életében.


A büszke édesanyával, Potoczki Katalin egykori tornásszal fotó: Dori Yeats / Facebook

24 éves korod óta sportot váltottál, és mostanság a rugby pályákon csillogsz. Miért pont ezt a sportot választottad?

Szeretem a rugby-t. Már az iskolában is nagyon tetszett, de akkor összeférhetetlen volt a birkózással. Most, hogy visszavonultam, már nem fog vissza semmi, hogy rugbyzzek. Nem edzek vagy űzöm annyira komolyan, mint annak idején, amikor versenyekre készültem, de bármikor esélyem van rá, hogy versenyre menjek, vagy utazzak a csapattal, azt szívesen elfogadom. Jelenleg az egyetemem csapatának, a McGill-nek is tagja vagyok. Nagyon izgalmas, hogy a tanulmányok mellett magas szinten sportolni is tudok, nem beszélve arról, hogy ez most csapatsport, így teljesen más mint eddig. Csapatban játszani teljesen más, és egy nagyon érdekes tapasztalat az egyéni sport után.


Új kihívás   fotó: Dori Yeats / Facebook
 
NÉVJEGY:

Dorothy Erzsébet Yeats
Született: 1993 július 29.
nemzetiség: kanadai – magyar
sport: szabadfogású birkózás
visszavonulás: 2018

CÍMEK:

11-szeres Kanadai Nemzeti Bajnok (60 kg–69 kg)

2009 Canada Games Bajnok, 65 kg
2010 Junior Pánamerikai játékok bajnok & Kadét Pánamerikai játékok bajnok, 63 kg
2010 Ifjúsági Olimpia Bajnok, 70 kg
2011 Commonwealth Bajnok, 63 kg
2012 Junior Világbajnok
2012 Senior Világbajnoki ezüst
2013 Junior Világbajnok
2014 Commonwealth Játékok Bajnok
2014 Egyetemek Világbajnokság arany
2015 Pánamerikai Játékok Bajnok (69 kg)
2016 Rió Olimpia 5 hely