Magyar kézjegyek a 121 éves katalán sztárcsapaton

A Barça Múzeumban a magyar játékosok fala
fotó:  blaugrana.hu

1899 november 29-én, azaz majdnem napra pontosan 121 évvel ezelőtt egy feladott újsághirdetéssel kezdődött el a világ egyik legismertebb klubcsapata, az FC Barcelonának a története. A többi, ahogy mondani szokták már csak történelem, de nekünk magyaroknak büszkeséggel kell megemlékeznünk arra, hogy a katalán sztárcsapat történetének alakulásán – hasonlóan más európai topcsapatokéhoz – a mi magyarok is jócskán otthagytuk a kézjegyüket.

„Més que un club”, vagyis „több, mint egy klub” – ez a világ egyik legismertebb labdarúgócsapatának mottója. A gránátvörös-kék alakulat egyszerre jelenti a látványos és technikás futballt és a katalán nemzeti érzést. Még akkor is, ha a katalán játékosokra egyébként nagyban építő klub történetét nem csak és kizárólag katalánok alakították. Sőt.


Fotó: FC Barcelona / facebook

Az FC Barcelonában olyan világhírű játékosok fordultak meg az elmúlt 121 évben, mint a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt legenda, Diego Maradona, vagy – a teljesség igénye nélkül – Johan Cruyff, Gary Lineker, Michael Laudrup, Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho, Luis Figo, Xavi. De játékosként a ma sikeres menedzser, Josep „Pep” Guardiola is itt tanult meg mindent a futballról, napjainkban pedig a hatszoros aranylabdás Lionel Messi ül a Barca trónján.

Nem magyarokkal, hanem svájciakkal kezdődik a klub története. 1899. október 22-én egy huszonkét éves svájci fiatalember, egy bizonyos Hans Kamper a Los Deportes nevű lapban hirdetést adott fel, hogy rátaláljon más futballkedvelőkre.

A hirdetésre tizenegyen válaszoltak, és november 29-én össze is gyűltek egy helyi edzőteremben, hogy megalapítsák a ma FC Barcelona néven ismert klubot.
Meglepő módon azonban a klub első elnöke nem a később Joan Gamper néven híressé vált alapító lett, hanem egy svájci honfitársa, Walter Wild. Ez nem is csoda, hiszen Gampertől távol állt egy klub megszervezése: visszahúzódó, magának való figuraként tartották számon, akit csak az érdekel, ami a pályán történik. Mégis, 1908-ban el kellett vállalnia az elnökséget, hogy megmentse a csapatot az anyagi csődtől. Végül egészen haláláig – életének önkezével vetett véget –, 1930-ig többször is beugrósként, amíg nem találtak újabb elnököt a klub élére, ő vezette a csapatot.

Az úttörő


fotó: fcbarcelona.com

A magyarok barcelonai története Plattkó Ferenccel kezdődik, aki a húszas években első magyar játékosként hét évig erősítette a katalánokat. Az Angliát is megjárt kapus 1923-ban igazolt Barcelonába és egészen 1930-ig összesen 189 mérkőzésen védte a gránátvörösök kapuját. Sőt, ha úgy kívánta a helyzet, akár csatárt is játszott. A katalánok csak Jeszának nevezték.

A csapat első sikerkorszakát Plattkó személyesen élhette át: ebben az időszakban nyerte el a csapat az első La Liga bajnoki címét, de a Copa del Rey-t, vagyis a spanyol királyi kupát is háromszor hódította el.

Plattkó játékos pályafutása befejezése után edzősködni kezdett, és ’34–35-ben, később ’55–56-ban is irányíthatta az együttest.




Az első magyar edző


Pozsonyi Imre
fotó: fcbarcelona.com

A sort a méltánytalanul elfeledett Pozsonyi Imre folytathatjuk, aki már Plattkó előtt elfoglalhatta a katalánok kispadját. Igaz, csak epizódszerep jutott neki, hiszen a klub első, szerződtetett, profi edzőjének, Jack Greenwellnek az 1924-es távozása után ő ült le „ideiglenes” jelleggel a kispadra, de ez is elég volt arra, hogy első magyarként megtapasztalhassa a spanyol futball légkörét. Egy évig, 1924 és 1925 között volt a Barcelona vezetőedzője és bezsebelt velük egy katalán bajnoki győzelmet és egy Spanyol Kupát is. 47 mékőzésen 30 győzelem, 9 döntetlen és 8 vereség volt a mérlege az edzőnek a gránátvörös-kékek kispadján.

Az első magyar góllövő

Mezőnyjátékosként Berkessy Elemér lépett először pályára a katalán fővárosban. A Jegenye becenévre hallgató nagyváradi születésű magyar játékos 1921-ben a Nagyváradi AC csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1928-ig több román csapatban megfordult, mikor a Ferencváros leigazolta. A Fradival kétszeres magyar bajnok, egyszeres magyar kupagyőztes és Közép-európai kupagyőztes. Tagja volt az 1931-32-es idényben 100 százalékos eredménnyel bajnokságot nyert csapatnak. 1932-ben a Racing Paris csapatához szerződött Franciaországba, majd Plattkó Ferenc irányítása alatt került Barcelonába, és 1934 és 1936 között játszott a katalánoknál. 

fotó:fanatic.ro

Ő lett a La liga történetének első magyar gólszerzője. A hétszeres magyar válogatott labdarúgó 28 bajnoki mérkőzésen 3 gólt szerzett a Barcelona színeiben. Külön érdekesség, hogy a románok is büszkén nevezik Berkessyt a Barcelona első román játékosának, aki a csapat hivatalos oldalán természetesen magyarként jelenik meg.

Kettétört karrier

Az 1934/35-ös szezon elején került sor egy újabb magyar labdarúgó bemutatására az FC Barcelonánál, aki a budapesti Soroksár SC labdarúgója volt. Szeder, alias Silberstein György 1934-ben, 20 évesen mutatkozott be a Soroksár SC csapatában, egy Magyar Kupa-mérkőzésen. Híre külföldre is eljutott, többek között a katalán fővárosba, ahol a Barça padján ekkor a már említett magyar edző, a csapat korábbi kiemelkedő kapusa, Plattkó Ferenc ült. Az ő hívására érkezett Barcelonába, ahol 1934. október 10-én került sor a bemutatására. Nem sokkal később már a pályán volt, mint az FC Barcelona nagyreményű balszélsője, bal oldali támadója. Első meccsét a Barça színeiben 1934. október 21-én játszotta a katalán bajnokság keretein belül. Javarészt barátságos meccseken lépett pályára, összesen öt alkalommal és ezeken két gólt ért el. Az ’ElMundo Deportivo’ című katalán sportújságban azonban rendszerint Czeder néven említették a csapat-összeállításokban.

Hivatalos meccseken azért nem léphetett pályára, mivel a Magyar Labdarúgó-szövetség ehhez nem járult hozzá, játékengedélyét nem volt hajlandó kiadni. Így 1934. november 22-e után hivatalos meccset nem játszhatott a Katalán Óriás színeiben. Szeder ügye így “ellaposodott”, és 1935. január végén kénytelen volt hazatérni Magyarországra – meglehetősen nehéz körülmények közé. Szeder ígéretesnek induló pályafutása “léket kapott”, megtört, így nem volt képes ott folytatni, ahol barcelonai kalandja előtt tartott. Előbb a Buda XI csapatában játszott (1935), majd a Budafok FC-ben (1935-38), majd a következő idényt az Újpest FC-ben töltötte. 1939-ben újfent külföldön próbált szerencsét: ezúttal a francia Antibes csapatánál, de nem járt sikerrel. Játékos-pályafutását 1940-ben a Nemzeti SC-ben fejezte be. Magyarországi pályafutása azonban nem feltétlenül azért ért véget, mert “kiöregedett”, vagy mert sérülésekkel bajlódott. Ennek sokkal prózaibb, vagy inkább fájdalmasabb oka volt. Mégpedig: a származása. Zsidóként nem tartottak igényt a szolgálataira az egyre inkább radikalizálódó, fasizálódó Magyarországon.

Silberstein György a holokauszt áldozata lett, mindössze 30 évesen 1945. május 1-én gyilkolták meg a birnbaumi munkatáborában, így ő is a fasiszta diktatúra magyar áldozataként vonult be a történelembe. A jeruzsálemi Yad Washem Központban a neve olvasható, mint a náci rezsim áldozatául esett magyar sportolóé.

Említésre méltó "kívülálló"

Talán egy kicsit kilóg a sorból, de szintén érdemes megemlíteni Nyers István, vagy ahogy a katalánok ismerték Josza Nyers nevét. Aki esetleg hallott már róla, tudhatja, hogy nem igazán a Barcelonához kapcsolódik, hiszen az Inter Milánnál lett világhírű a neve, akik 1948-ban figyeltek fel a 24 éves Stade Francais játékosára, akinek állítása szerint két kiló aranyat adtak aláíráspénzként. Nyers nem is volt rest, hogy meghálálja ezt, már első szezonjában 26 gólt szerzett, amivel a Serie A gólkirálya lett. Hat év alatt két bajnoki címet nyert (1953 és 1954).


fotó: sport660.files.wordpress.com

Összesen 182 meccsen lépett pályára a milánói csapat mezében és 133 gólt szerzett, máig a 18-szoros bajnok legeredményesebb külföldi góllövője, és a klub örökranglistájának negyedik helyezettje, sőt mai napig az olasz bajnokság egyik legerősebb támadójának tartják. Nyers István 1957-ben Kubala László kérésére néhány bemutató meccs erejéig játszott a Barcelona csapatában is, de hivatalos mérkőzésen sosem lépett pályára.

A francia Lotaringiában született magyar játékos mindössze kétszer szerepelt a válogatottban, mégis a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakja.

Megnemtérült remények


fotó: autogramm.eoldal.hu

Kaszás vagy Kraszner László csak 17 éves volt, amikor elhagyta a Vasast és csatlakozott a Barçához, amelynek 1957 és 1959 között volt a tagja. Sajnos nincsenek konkrét adatok arra nézve, hányszor lépett pályára a két szezon alatt, de egy biztos, hogy nem sikerült helyet szereznie a csapatban, így a Real Madridba távozott, ahol egy szezon alatt egyszer sem lépett pályára, Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskás és Gento mellett, így onnan is távoznia kellett. Számos klubban játszott Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is.

Az örök legenda és az arany(csapatos)korszak

Puskás Ferencéhez hasonló kultusza van Barcelonában Kubala Lászlónak: egész alakos szobor állít emléket a csapat szlovák–magyar származású csatárának a Camp Nou előtt. Ez nem meglepő, hiszen Kubala nemcsak a Barcelona, hanem a teljes, spanyol futball egyik meghatározó alakja volt. Kubalát megválasztották a Barcelona történetének legjobb támadójának is, talán ma már vetekedhetne ezért a címért vele a hatszoros aranylabdás Lionel Messi.


A múlt és a jelen. Messi már 2011-ben beérte Kubalát a góllövőlistán
fotó: deviantart.com

Kubala játékosként a Ganzban nevelkedett, majd játszott a Ferencvárosban és a Vasasban is. Kubala 1949-ben a Rákosi-rezsim idején elhagyta az országot és magyar emigránsokból verbuvált csapatban folytatta labdarúgó-karrierjét. 1950-ben spanyol csapatokkal vívott barátságos meccseken fedezte fel Josep Samitier, Plattkó egykori csapattársa, ekkoriban pedig a Barca fő játékosmegfigyelője, és le is szerződtette a klubhoz.

Arany éveket töltött Kubala a Barcelonában. Az anekdóták szerint miatta épült a csapat legendás stadionja, a Camp Nou, mert annyian akarták látni, hogy a régi stadion kicsinek bizonyult. Kubalához az ’56-os forradalom utáni megtorlás elől menekülve és természetesen Kubala csábításának köszönhetően 1958-ban csatlakozott a csapathoz két honfitársa, az Aranycsapat két tagja, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is. A három magyar ’58 és ’61 között ontották a gólokat és dominálták a Barcelona játékát, az ’58/59-es és az ’59/60-as idényben a La Ligát is megnyerve. Nagyjából úgy, mint később, Johan Cruyff idején a hollandok…


A magyar trió: Kocsis, Kubala és Czibor
fotó: footbalyesterdaytoday.blogspot.com

Kocsis nyolc éven át volt a katalánok játékosa, ezalatt az időszak alatt 75 bajnoki mérkőzésen 42 gólt szerzett. Kétszer bajnoki címet, egyszer-egyszer pedig Spanyol Kupát és BEK-et nyert a csapat mezében.

Czibor Zoltán szintén kétszeres La Liga győztes, egyszeres Spanyol Kupa és BEK nyertes játékos három éven keresztül focizott a Barcelónában. A 38 mérkőzésen 17 gólt szerző játékos később lehúzott egy évet még az Espanyolban is, azután elhagyta Spanyolországot.

Kubala tíz éven át erősítette a gránátvörös alakulatot: 186 meccsen lépett pályára és 131 gólt szerzett. Ezután még két év kihagyás következett, de csak a pályán: Kubala a Barcelona edzőjeként folytatta. Igaz, népszerűségében törést jelentett, hogy ’63-ban a Real Madrid legendájával, Alfredo Di Stéfanóval közösen, játékos-edzőként elvállalták a városi rivális Espanyol irányítását.

Pozsonyi és Platter után Kubala volt a harmadik magyar, aki edzőként is irányíthatta a katalán sztárcsapatot. Először 1962 és 1963 között játékosmenedzserként, majd visszavonulása után 1980-ban is irányította az együttest.

Kubala emellett 11 éven keresztül irányította a spanyol labdarúgó-válogatottat is, 68 mérkőzésen 31 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség és 98–59-es gólkülönbség a mérlege. Kijuttatta a spanyol csapatot az 1978-as argentínai világbajnokságra és az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságra is. Az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert a válogatottal. A magyar játékos hírnevére még az sem vetett árnyékot, hogy amikor a hispán válogatottat irányította nem sok babér termett a hispánoknak: az 1964-es Európa-bajnoki cím megszerzését követően legközelebb 1980-ban jutottak ki a kontinenstornára, a világbajnokságon pedig csak a ’78-ason jártak. Bár a spanyolok a hetvenes években nem a focival voltak elfoglalva: Franco tábornok ’75-ben bekövetkezett halálával az élet alapjaiban változott meg a déli országban.


fotó: m7.sk

Kubala 2002-ben hunyt el, és a spanyolok a mai napig nagyon tisztelik és szeretik. Szobra ma a Camp Nou előtt áll, sőt mér arról is volt szó régebben, hogy a Camp Nout a magyar legenda nevére kereszteljék.

Az utolsó pályára lépő

Az utolsó játékos, aki eddig magára húzhatta a gránátvörös-kék mezt, az Szalay Tibor volt. A felvidéki Köbölkúton született labdarúgó a budapesti Vörös Lobogó csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1956-ban sokakkal együtt ő is nyugatra disszidált. Az Austria Wien (1957-58) után került spanyolföldre, és valójában a Sevillában futott nagyobb karriert, amivel felkeltette a katalánok figyelmét. Szalay 1958-61 között 71 mérkőzésen lépett pályára az andalúz csapatnál, és 25 gólt szerzett.

1961 azért volt kulcsdátum a szélső életében, mert abban az évben a Barcelona bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK) döntőjébe. Az első gólt Kocsis Sándor jegyezte, a második katalán gólt Czibor Zoltán lőtte ugyanabban a berni Wankdorf stadionban, ahol hét évvel korábban a német–magyar világbajnoki döntőt is játszották. A BEK-döntőt azonban a vb-döntőhöz hasonlóan 3-2-re elbukták a Guttmann Béla vezette Benficával szemben. A Barcánál a vereség hatására úgy döntöttek, legalább a fél csapatot ki kell cserélni, mert a játékosok megöregedtek. A legendák közé emelkedő Kubala tíz év után befejezte, edző lett. Hároméves szolgálat után Cziborra sem tartottak igényt, aki rá jellemző fricskát adott: az ősi ellenfél Espanyolhoz szerződött.

Az akkor 23 éves Szalayban látták a katalánok azt a játékost, aki majd pótolni tudja a szélen az Aranycsapat klasszisát, hiszen megvolt a gyorsasága, lövőkészsége. Az ezt megelőző két spanyol szezonban kimagaslóan játszott a Sevillában. Ezért igazolta le a Barcelona, de csak epizódszerep jutott neki. Nem azért, mert a tudása miatt nem felelt volna meg az elvárásoknak, hanem rosszul alakultak a körülmények. Az edzői posztot Kubala vette át 34 évesen, a csapat nagy részét kicserélték, ő pedig az első mérkőzése után, melyen gólt is szerzett, megsérült és miután felépült nem tudta már hozni valódi formáját, főleg úgy, hogy a csapat is bukdácsolt. Kubala egy alkalommal adott még neki szerepet, így Szalay két barcelonai idénye alatt, 1961-62 közt mindössze két találkozón lépett pályára.

Barcelonából a Murciához távozott, majd 1966-67-ben még egy török bajnoki címet bezsebelt a Besiktassal, mielőtt az Egyesült Államokba települt volna át, ahol több csapatban megfordult, majd 1971-ben a New York Hungarians színeiben befejezte profi pályafutását.


Szalay még egy álomcsatársor tagja volt. Az Európa-válogatottban 1962. november elején Kocsis, Hidegkuti, Kubala, Czibor társa volt.
fotó: index.hu

Tűzközelben

Az említett játékosokon kívül két magyar is a tűzközelben volt elmúlt évtizedekben. Bár soha nem léptek pályára a Barcelonában, meg kell említeni Vincze Ottó és Tajti Mátyás nevét. A Ferencváros BL-csapatának legendás játékosa, Vincze Ottó 1997-ben került a Barcelona B-csapatához, de itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így visszakerült a Ferencvároshoz.


Vincze Ottó
fotó: goal.com

A Puskás Akadémiában nevelkedő középpályás, Tajti Mátyás 2014-ben, 15 éves korában járt próbajátékon a Barcelonánál és a Real Madridnál is, majd mindkét csapat ajánlatot tett érte, a fiatal játékos végül a katalán egyesületet választotta. Két éven át futballozott a Barcelona utánpótlás csapatában, majd 2016 nyarán a több játéklehetőség miatt elhagyta klubot.


Tajti Mátyás  fotó: twitter

Ma már az FC Barcelona valóban több mint egy klub. Rendkívül erős márka is, amelyet lehet kedvelni vagy nem kedvelni, de a jelen futballjában megkerülhetetlen. Az ősi riválissal, a Real Madriddal vívott El Clásicók a klubfutball legnézettebb derbijei közé tartoznak.

A csapat 121 éves történelme során huszonhat alkalommal nyerte meg a spanyol bajnokságot, harmincszor a Copa del Rey-t, tizenháromszor a spanyol szuperkupát. Ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, négyszer nyerte meg a kupagyőztesek Európa-kupáját, öt alkalommal hódította el az európai Szuperkupát. Ebből a sikertörténetből az évek során az említett magyarok is kivették a részüket.