Az Örök város rangadójának magyar vonatkozásai


Vasárnap rendezik a Derby della Capitalle-t, melyre magyar vonatkozásokkal hangolódunk.

fotó: rossebezred.blog.hu

A világhírű derbi

Ha a világ legkomolyabb és legrangosabb futballösszecsapásai szóba kerülnek, akkor kétségkívül mindig a top kategóriába kerül a Derby della Capitalle, azaz a híres/hírhedt római összecsapás az AS Roma és a SS Lazio közt. Nincs világszerte annyira felkapva, mint egy El Classico, de kétségkívül a hangulata és a szellemisége legalább annyira rangos, mint a spanyol és katalán gigász összecsapása. Sőt, érzelmileg sokkal inkább túlfűtött ez a mérkőzés, hiszen nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a római derbi a nagy érzéseket kiváltó focimérkőzések között is az élvonalba tartozik. Ennek szemléltetésére elegendő mindössze ennyit említeni: az AS Roma- SS Lazio mérkőzés azon fociesemények közé tartozik, amelyik halálos áldozatot (is) követelt. Emellett mindennaposak és megszokottak már a késelések, különféle atrocitások és rendőri beavatkozások. Ezt Saját bőrömön is tapasztalhattam. 2015-ben négy barátommal jártunk az Olimpico stadionban a Lazio - Roma összecsapáson, melynek a vége igencsak forróra sikeredett.


Az Olimpico stadion  fotó: Tőkés Máté

Csak a szerencsén múlt, hogy a tudatlanságunkért és jóhiszeműségünkért nem fizettünk meg jobban. Először is nagy szerencsénkre elkéstünk, és nem futottunk bele a mérkőzés előtti szurkolók tömegébe. Ha nem így lett volna, akkor könnyen megtörténhet, hogy a Roma szurkolók nem vették volna jó néven, hogy tudatlanságunkból kifolyólag az ő oldalukról közelítettük meg a Lazio oldalát. Fél órával azelőtt, hogy a stadionba értünk volna egy szurkolót pont megkéseltek ott ahol később elhaladtunk. A mérkőzésen nem volt probléma. A hangulat fantasztikus volt. Mi a Lazio táborban ültünk, bár nagy részünk nem Lazio vagy Roma drukker, mégis teljesen átéreztünk a hangulatot. A Lazio játszott otthon, fantasztikus légkörben. Hatalmas élmény volt látni azt a sok érzelmet, túlfűtöttséget, fanatizmust, ami az egész mérkőzésre rányomta a bélyegét.  Végül a Roma nyert 2-1-re. A két csapat szurkolóinak egymás iránti kiengesztelhetetlen gyűlölete a focistákra is hatással van. A római foci derbiken szinte garantált a balhé. Nem csak a nézőtéren és a stadionon kívül, hanem gyakran a pályán is. Ennek mi is szemtanúi lehettünk, volt egy emlékezetes pillanat, amikor De Rossi bemutatott a hazai közönségnek. Abban a pillanatban a stadion felrobbant, érezni lehetett, hogy vérre megy és többről van szó, mint fociról.
Közben megtudtuk, hogy rossz helyen érkeztünk és nem ott kéne visszafele menni, hanem a Lazio által használt hídon, az ő szurkolóik közt. Ez is volt a terv, de a stadiont elhagyva hirtelen egy tömegjelenetben találtuk magunkat, a jobb oldalunkon több száz fős rendőrkordon, melyet a bal oldalról megtámadtak a Lazio ultrák. Pár pillanat és egy hatalmas sprint után valahogy bekerültünk a rendőrkordon mögé, és csak a Roma szektor felé tudtunk haladni. A két híd közti sétány viszonylag üres volt, mi pedig mit sem sejtve haladtunk a stadion Roma szurkolói uralta oldala felé. Pár száz méter után egyszer csak minden elsötétült, leütöttek hátulról. Szerencsére nem vesztettem el a lélekjelenlétem, a barátaim megpróbáltak fedezni, amíg felálltam. Hirtelen szembetaláltuk magunkat pár maszkos huligánnal. Nem volt rajtunk semmilyen olyan ruhadarab, ami elárulta volna, hogy kinek szurkoltunk, sőt teljesen turistának tűntünk, mégis megtámadtak minket. Most sem tudom melyik táborhoz tartoztak, de kétségkívül arról jöttek amerről mi. Pillanatok alatt dönteni kellett, futásra fogtuk, a parkoló autókat kikerülve elkezdtünk a rendőrkordon felé szaladni, de közben már nagyon sokan üldöztek bennünket. Mellettünk a sörösüvegek repeszként csapódtak be, s közben a rendőrök észlelték mi történik és elkezdtek gumilövedékkel lőni a minket üldözőket. Miután biztonságba értünk, még jó 40 percet vártunk, hogy csillapodjon a hangulat, mire el mertük hagyni a kis kávézót ahova behúzódtunk. Végül pár karcolással megúsztuk, és vicces sztory lett belőle, de akkor helyben bizony forró volt a helyzet.
Jelen cikk viszont nem erről szól, a saját élményeimmel csak szemléltetni akartam egy átlagos római derby hangulatát.

Magyar gyökerek

A fővárosi rangadónak bizony komoly magyar vonatkozása is van. A két csapat történelmében is számos magyar edző játszott szerepet, ugyanúgy, mint az egész olasz futballban, hiszen a ’60-as évekig a magyar edzők és a magyar stílus Európa szerte meghatározó volt. Az AS Roma padját Barr László (1932-33), Kovács Lajos (1933-34), Senkei Imre (1947-48) és Sárosi György (1956) is ült, míg a Lazio csapatát Kőszegi Dezső (1924-26), Ligeti Jenő (1926-27), Molnár Ferenc (1930-31), Viola József (1936-39), Kertész Géza (1939-40) valamint Molnár Ferenc (1940-41) is irányította.

Egy dal, és ami mögötte van

De nem az edzők miatt híres a rangadók magyar vonatkozása, hanem igazából a szurkolók miatt. Ezen belül is a Lazio szurkolók miatt fontos számunkra magyaroknak, ugyanis a Lazio második számú himnusza az Avanti Ragazzi di Buda, melyet sokan fasiszta indulónak tartanak, mások szerint az olaszok tisztelgése az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. A dal szövegét Pier Francesco Pingitore írta még 1966-ban, a magyar forradalom 10. évfordulóján. Elmondása szerint ma is büszke arra, hogy az olasz dalszerzők közül egyedüliként nyúlt akkor a magyar forradalom témájához. Igaz, az Avanti Ragazzi di Buda nem az eredeti dallammal vált híressé, a szöveg és a zene is kicsit módosult az évtizedek alatt. A kezdeti években nem volt igazán népszerű, mert Olaszországban az 1966-os években a jobboldalisággal mosták össze. Később vált csak azzá, Fabrizio Piscitelli vezérszurkolónak köszönhetően, aki több mint 30 éve honosította meg a futballklub lelátóján. Azóta elengedhetetlen része minden mérkőzésnek, hiszen a Lazio saját indulója mellett az olasz stadionokban gyakran harsan fel a lelátókról, sőt az ultrák szívéhez közelebb is áll az Előre, budai srácok! című dal. 



A Duna TV 2016-ban forgatott egy dokumentumfilmet a dal történetéről, az 56-os forradalom 60. évfordulója alkalmával. A dokumentumfilm megszólaltatta Fabrizio Piscitelli-t is, de más törzsszurkolókat is. Ruggero Isca így vélekedik a himnusz jelentőségéről: „Egy történelmi eseményt. Azt, hogy bátor fiatalok fellázadtak egy világbirodalom ellen, és Olaszországban a kommunista rendszer bukásának előszelét, első kísérletét láttuk benne”.

A film végén szóba kerül a dal fasiszta jellege is, és politikai felhangja is, hiszen a törzsszurkolók jelentős része a szélsőjobboldali eszmékkel rokonszenvezik. Ez nem meglepő, hiszen Olaszországban a futballklubok hagyományosan valamilyen politikai irányzat körül szerveződtek, és nem a mérsékelt eszmék mentén. De nem csak a neofasizmus volt terítéken, voltak kifejezetten szélsőbaloldali szurkolótáborok is, ahol nem ritka, hogy előkerültek Sztálint ábrázoló portrék.


Az Avanti ragazzi di Budapest felirat a Curva Nord-on  fotó: dailyfootball.com

A dolog érdekessége, hogy a Lazio sosem volt fasiszta klub, sőt, vezetője 1927-ben nemet mondott Mussolininek, mikor az négy másik klubbal akarta összeolvasztani. Hogy miért mossák mégis össze a szélsőjobboldali irányvonallal a Laziot és a dalt? Mert Olaszországban 1956-ban a baloldalt a kommunisták uralták, akik pedig a magyarországi szovjet beavatkozással szimpatizáltak. Velük szemben a neofasiszta fiatalok léptek fel leghatározottabban, de a magyarok mellett szervezett diáktüntetéseken a liberálisok és a kereszténydemokraták is képviseltették magukat.
A riport végén maga Pier Francesco Pingitore, a dal szerzője tesz pontot az i-re, és magyarázza el, hogy nem fasiszta dalt írt. „Nem tudom, pontosan mit gondolnak a mai, állítólag fasiszta fiatalok, de a szabadság kiáltása, karlendítés ide, karlendítés oda, biztosan hat rájuk. Nyomot kell, hogy hagyjon a fiatalokban. Akármit gondolnak is. Közösséget, testvériséget éreznek általa a hajdani magyar fiatalokkal. Az olyan fiatalokra, akiket nem valamilyen önző érdek vezet, igenis hatással van a szabadság szava”.

A Duna TV dokumentumfilmje, melyben nagyon sok egyéb érdekesség is elhangzik, többek közt a Honvédról, Puskás Ferencről, vagy az olaszok magatartásáról az 56-os magyar menekültekkel szemben.



Az Avanti Ragazzi di Buda magyar fordítása:


Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

Száz éjszakát átvirrasztottunk,
Lelkünkben él a fájdalom,
Azokról a dicső napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról

A tömeg az utcákon vonult,
A reménycsillag szívükben kigyúlt,
Az ÁVO a rádiót védte,
Több tüntetőt agyonlőve

Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártunk rád,
A könyveim közé rejtve,
Úgy mentünk már mi a térre

A nép most már többet akar,
A Sztálin szobor is ledőlt hamar,
A harcok az utcán elkezdődtek,
De már a katonák is velünk jöttek

Az áruló semmit sem kérdez,
Az oroszokhoz fordul éppen,
A tankok simán győztek,
Több ezren elmenekültek

A társaim a hóhérra várnak,
Kivégezték az első százat,
Elbukott a szabadságunk,
Melyre már régóta vártunk

Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

A rovat legfrissebb hírei