„Mindent alárendelek a kosárlabdának”

Január óta Dániában dolgozik Harkai Hunor topolyai származású kosárlabda szakember, aki fiatal kora ellenére számos országban megfordult.
A vajdasági szakembernek nemrégiben megjelent Harkai Hunor kosárlabda küldetése című önéletrajzi könyve.

Harkai Hunor életútjáról, eredményeiről és tapasztalatairól beszélt a SportHatárokNélkul.hu-nak.

Szülővárosodban, a vajdasági Topolyán kezdtél el kosárlabdázni és edzősködni is, de fiatalon, 29 évesen külföldre kerültél. Mi vezetett Máltára, a kalandvágy?

Kilenc nagyon sikeres évet tölthettem Topolyán a volt Jugoszláviában is nagy tekintélynek örvendő Topolčanka női kosárlabda klubban. Ez az időszal mindig is edzői pályafutásom romantikus korszaka marad. Mirko Kujundžićtól kaptam a lehetőséget és a közös munkánk gyümölcse sok figyelemreméltó eredményt hozott. Ha belegondolok, hogy voltak idények, amikor a szerbiai NB I/B-ben csak saját nevelésű játákosokkal versenyeztünk, akik ráadásul nagyon fiatalok voltak, még mindig eszembe jut, hogy mennyi munkát, lemondást és elszántságot fektettünk bele a topolyai női kosárlabda felvirágoztatásába. Megemlíteném Milica Bojovićot, aki a mi egyesületünkből igazolt a belgrádi Crvena zvezdához. Ott meghatározó játékossá nőtte ki magát, hiszen háromszoros felnőtt bajnok lett. 2018-ban az U20-as Európa-bajnokságon Sopronban szerzett ezüstérmet a szerb válogatottal.



Felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Málta? A kalandvágy nem vonzott, tulajdonképpen nagyon nehéz döntés volt. 2013-ban kezdtem el dolgozni a máltai Phoenix Sports Club sportigazgatójaként és vezetőedzőjeként, mellette pedig a máltai kosárlabda szövetségben is együttműködtem az utánpótlás válogatottakkal. Nagy kihívás volt, hogy egy számomra ismeretlen országban kellett bizonyítanom. Sokat kellett változnom, az eleje nehéz volt, de végül a klub mindenkori legjobb eredményét értük el, a felnőtt férfi csapattal kupagyőztesek lettünk, illetve bajnoki bronzérmet szereztünk.

Málta után több országban megfordultál, számos klubban dolgoztál. Hol vállaltál munkát?

Málta után a Ferencváros női szakosztályában lettem szakmai igazgató és vezetőedző. Utána kerültem Dániába, ahol az élvonalbeli IF Aabyhoj női felnőtt csapatának a vezetőedzőjévé neveztek ki. 2015-ben az ír Portlaoise Panthers szakmai vezetőjeként és vezetőedzőjeként beállítottuk a klub mindenkori legjobb eredményét, a felnőtt férfi csapattal a bajnokságban és a kupában is ezüstérmet szereztünk, a női együttessel pedig az ötödik helyen végeztünk az ír Szupeligában. Ez után India következett, ahol szakmai igazgatóként és az utánpótlás szakmai vezetőjeként dolgoztam az ABN Akadémián. Utána visszakerültem Magyarországra, a JP-Autó Jászberényi KSE-ben lettem edző. Az eredmények közül kiemelném, hogy a Nemzeti Junior „B“ döntőn a második helyet szereztük meg, és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kosárlabda szövetség is elismerte a munkámat, ugyanis én lettem az év edzője. A 2019/2020-as bajnokságot a Keresztúri Központi Kosársuliban kezdtem, januártól viszont a dán BKV '81 Vejen szakmai vezetőjeként és felnőtt csapatának vezetőedzőjeként tevékenykedek.


Mérkőzés közben Magyarországon

Említetted, hogy a Ferencvárosban is edzősködtél. Milyen eredményeket sikerült elérned a budapesti klubban?

A Ferencváros női szakosztályában dolgoztam, ahol a háttérben nagy munka folyt, mivel a következő szezonra készültünk. Az utánpótlás csapatokat olyan fiatal játékosokkal akartuk feltölteni, akik a kettős állampolgárság és magyarországi tanulmányaik miatt hazai játékosként léphettek volna pályára. Belőlük egy nagyon jó fiatal felnőtt csapat állt volna össze. A sok energia, amit belefektettünk, végül feleslegesnek bizonyult, mivel pénzügyi gondok miatt a projekt nem valósult meg. A bajnokság vége után a dán női Szuperligás IF Aabyhojba igazoltam. 

Fél évet Indiában is éltél. Mennyire népszerű a kosárlabda a világ második legnépesebb országában?

A krikett és a tollaslabda után rohamosan nő a népszerűsége a labdarúgásnak és a kosárlabdának, jelenleg az öt legnépszerűbb sportok egyike. Jó döntésnek bizonyult Indiába szerződni, elsősorba azért, mert sok kapcsolatot kiépítettem, illetve sok helyre eljutottam Bengaluruban, csak néhány közülük: Bangalore Palota, Lal Bagh botanikus kert, Cubbon park, Karnataka állam parlamentje, Tipu szultán nyári palotája, Art of Living Nemzetközi Központ, ISKCON templom, Kempfort komplexum, Aerospace Repülőgép Múzeum. Sri Lankára is elutaztam, ahol Colombo városa nagy nyomot hagyott bennem, főleg a Nemzeti Múzeumban található világörökségi leletek. Szakmailag tovább tudtam magam fejleszteni és a Telengana állami kosárlabda szövetség felfigyelt rám, felkértek ugyanis a Next Level nemzetközi kosárlabda tábor szakmai vezetőjének. Hyderabadban tartottak az indiai kosárlabda All-Star gálát, ahol VIP vendégként a zsákolóversenyt osztályoztuk Gibson Kirk Arnolddal, a Boston Celtics játékosmegfigyelőjével.


Harkai Hunor indiai gyermekeknek tart edzést

A Vejen Basketball Klub csapatával nemrégiben bejutottatok a dán bajnokság rájátszásába. Ez először sikerült az egyesület történetében. Milyen céljaitok vannak a folytatásban?

Az amerikai John Coffinót váltottam a kispadon. Nem egyszerű szezon közben átvenni egy felnőtt csapatot, hiszen a megérkezésem után egy héttel már bajnoki mérkőzést játszottunk. Kevés idő volt kielemezni az ellenfeleket, valamint feltérképezni az erősségeket és az emberi kapcsolatokat. Az amerikai dobóhátvéd Kyle Roach helyett a szintén amerikai Derek Brown szerződtettük irányítóként, valamint az átigazolási időszak lezárása előtt sikerült megszereznünk a korábi dán korosztályos válogatott erőcsatár Oscar Fuglsgangot. A védelmünk jelentősen javult és támadásban is megnőtt a fegyelem. Amikor átvettem a csapat irányítását, az alapszakasz első két helyén álló Aalborg Vikings és Viby IF együttesét szinte lehetetlen lett volna utolérni, így nagyon elégedettek vagyunk azzal, hogy az alapszakaszban elcsíptük a harmadik helyet. Aki ismer, az tudja, hogy nem félek fiatalabb játékosokat beépíteni a felnőttek közé. Négy U19-es játékost irányítottam a felnőtt csapat keretéhez, közülük ketten, Victor Laulund és Emil Hansen, 17-18 évesen lassan 10-15 perceket kapnak meccsenként. Sikerült kulcsfontosságú mérkőzéseket megnyernünk, és a játékosok most már elhiszik, hogy képesek megverni erősebb összetételű csapatokat is. Kiváló eredmény, hogy harmadik helyen végeztünk az alapszakaszban, és először szerepelhet a férfi felnőtt csapat a dán első divizió rájátszásában. Az első körben élvezni fogjuk a hazai pálya előnyét a Svendborg ellen. Eredménykényszer nincs, a klubvezetés azonban szeretné, ha minél tovább eljutnánk. Bízok benne, hogy a vejeni sportcsarnokban teltház lesz és a szurkolóink győzelembe hajszolnak bennünket. Lépésről-lépésre szeretnénk haladni, a játékosokban látom, hogy hisznek a munkában és abban is, hogy további meglepetéseket tudunk okozni. Szerintem képesek lehetünk akár a végső győzelemre is!


A dán kosárlabdázók hallgatják Harkai Hunor utasításait

Sok országban megfordultál már a kosárlabdának köszönhetően. Mit kaptál ettől a sporttól?

Aki elolvassa az önéletrajzi könyvemet, annak nyilvánvaló lesz, hogy aki az 1990-es években Jugoszláviában kosárlabdázott, az könnyen beleszerethetett ebbe a sportba. Kiváló eredmények születtek nemzetközi szinten, és ezek nagy hatással voltak rám. Rájöttem, hogy csak alázattal meg elhivatottsággal érvényesülhetsz a kosárlabdában.



Emberileg rengeteget fejlődtem a kosárlabdának köszönhetően, s észre sem vettem, hogy közben felkészített az életre. Nagyon sok emberrel megismerkedtem, s kötöttem velük életre szóló barátságot. A sportágnak köszönhetően bejártam Európát, Ázsiába is eljutottam, láttam más országok kultúráit. Nem tudom, hogy hány ország különböző múzeumában, képtárában és építészetileg, néprajzilag jelentős épületében fordultam meg. A kosárlabda egy adott életstílust is megkövetel, ami sok lemondással jár. Vallom azt, hogy csak akkor lehet valaki sikeres játékosként vagy edzőként, ha teljesen elhivatott és mindent alárendel a kosárlabdának.

Képek: Harkai Hunor