Klampár Tibor 70 éves - PORTRÉ

fotó: Magyar Nemzet

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Budapesten született 1953-ban. Sportolói pályafutását nyolcéves korában kezdte, József bátyja ekkor vitte le a Vörös Meteor sportegyesületbe pingpongozni. Az itteni edző azonban ügyetlennek találta a kisfiút, ezért 1963-ban átment a Postásba, ahol csakhamar kiderült, hogy kiváló érzéke van a játékhoz. Tizenegy évesen már bekerült a serdülő válogatottba, tizenhárom évesen serdülő Európa-bajnok lett. Tizenöt éves korában a leningrádi ifjúsági Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett és megnyerte a hazai felnőtt magyar bajnokságot.
    
Az ötvenes-hatvanas években a nemzetközi asztalitenisz versenyeken a kelet-ázsiai játékosok voltak fölényben, így hatalmas szenzációt jelentett az 1971-es nagojai világbajnokság, ahol az akkor mindössze tizennyolc esztendős Klampár Tibor Jónyer Istvánnal az oldalán megnyerte a férfi párosok küzdelmét.
    
Az ezt követő időszak a nyolcvanas évek elejéig a magyar asztalitenisz aranykorának számít, s ebben Klampárnak igen jelentős szerep jutott. Az 1973-as szarajevói vb-n Jónyerrel párosban ezüstérmet nyert, majd az 1977-es birminghami vb-n a csapattal állhatott a dobogó harmadik fokára. Igaz, az edzőknek és a szakági vezetőknek nem volt könnyű dolguk vele, szertelen természete, fenegyerek habitusa sok kellemetlen helyzetbe sodorta, a többszöri eltiltások akadályozták pályáját.
    
1975-ben a kalkuttai világbajnokságon éppen egy ilyen eltiltás miatt nem lehetett ott. Ebben az évben, a büntetés letelte után otthagyta addigi egyesületét, a Postást, és átigazolt a Spartacusba, ahol az akkori vezetőedző, Sidó Ferenc kilencszeres világbajnok irányítása alatt dolgozhatott. Az 1979-es phenjani világbajnokság előtt is majdnem eltiltották, de végül engedélyezték számára a részvételt, és ez a lehető legjobb döntésnek bizonyult, mert a Klampár, Jónyer, Gergely Gábor alkotta csapat a döntőben legyőzte a kínaiakat, s felállhatott a dobogó legfelső fokára, Klampár és Jónyer párosban ezüstérmet is szerzett.
    
Az 1981-es újvidéki világbajnokságon a csapattal lett második helyezett. Több Európa-bajnokságon is kiváló eredményt ért el, közülük is a legjelentősebb az 1974-es újvidéki Eb, ahol Jónyer oldalán párosban arany-, csapatban pedig ezüstérmet szerzett, illetve az 1982-es budapesti vb, ahol szintén csapatban aranyérmes lett. 1981-ben a Kuala Lumpurban rendezett világkupán is diadalmaskodott, és ebben az évben a miskolci Európa TOP-12 versenyen is az első helyen végzett. A hetvenes években itthon is sorra nyerte a hazai bajnokságokat, egyéniben, párosban és vegyes párosban összesen 28 bajnoki címet szerzett.
    
1988-ban Szöulban, amikor sportága először szerepelt az olimpián, negyedik lett. Egy évre rá a dortmundi világbajnokságon a negyeddöntőben a svéd Jan-Ove Waldnertől kapott ki hatalmas csatában. 1998-tól ismét a Postásban, majd 1999-2002-ben Ausztriában játszott. Túl a negyvenen még tagja volt az Európa-bajnoki ötödik helyezett csapatnak, az pedig páratlan a világ sportjában, hogy még ma is aktív játékos, a budapesti bajnokság I. B osztályában. "Az asztalitenisz az életem, imádok ütögetni, miért vonulnék vissza?" - felelte egy újságírói kérdésre.
    
Klampár Tibor a magyar asztalitenisz utánpótlás-nevelésében is fontos szerepet tölt be, jelenleg a Celldömölki VSE csapatának edzője. 2015 szeptemberében a nevét viselő pingpongklub nyílt Budapesten.
    
1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapott. 2015-ben a jekatyerinburgi Európa-bajnokság alatt hivatalosan is megalapított Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokának elsőként beiktatott tagjai közé került, majd ugyanebben az évben Budapestért díjban részesült. 2019-ben a Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíját kapta. 2021-ben Jónyer Istvánnal és Gergely Gáborral Prima Primissima Díjat kapott.
    
2016-ban Klampár, a fenegyerek címmel történetekben bővelkedő életrajzi könyv jelent meg róla.

Klampár Tibor
    
Születési hely és idő: Budapest, 1953. április 30.
Klubjai: Vörös Meteor (1961), Postás SE (1961-1976), Budapesti Spartacus (1976-1985), Langenlois (osztrák, 1985-1988), Wolkersdorf (osztrák, 1988-1998), Postás SE (1998-1999), Lavamund (osztrák, 1999-2002), Békési TE (2002-2009), Szécsény (2009-2013)
Kiemelkedő eredményei: olimpiai-4. egyesben - 1988, Szöul; 2-szeres világbajnok - 1971, Nagoja, férfi páros Jónyer Istvánnal, 1979, Phenjan, csapat; 3-szoros vb-ezüstérmes, egyszeres vb-bronzérmes; világkupa-győztes - 1981, Kuala Lumpur; 3-szoros Európa-bajnok - 1974, Újvidék, férfi páros Jónyer Istvánnal, 1978, Duisburg, csapat, 1982, Budapest, csapat; 2-szeres Eb-ezüstérmes, 3-szoros Eb-bronzérmes; egyszeres Európa Top-12-győztes - 1981, Miskolc; 34-szeres magyar bajnok; 9-szer az év magyar asztaliteniszezője - 1969, 1970, 1971, 1976, 1979, 1980, 1981, 1983, 1988
    
2015-ben, a jekatyerinburgi Európa-bajnokság alatt hivatalosan is megalapított Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokának elsőként beiktatott tagjai közé került, majd ugyanebben az évben Budapestért díjban részesült. MSÚSZ-MOB életműdíjat érdemelt ki 2018-ban, és Prima primissima díjat kapott megosztva 2021-ben. 2016-ban Klampár, a fenegyerek címmel történetekben bővelkedő életrajzi könyv jelent meg róla.