110 éve született Harangi Imre - PORTRÉ

fotó: boxing.hu

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Nyíradonyban jött a világra egy vasúti váltóőr hét gyermeke közül utolsóként, de a közeli Hajdúsámsonban nőtt fel, tizennégy évesen került Budapestre. Bokszolni azért tanult, hogy a nagyobb gyerekek ne verjék meg, 1929-től a Herminamezei AC, majd 1939-től a MÁVAG SK ökölvívója volt, s harmat-, pehely-, majd könnyűsúlyban is megnyerte az ifjúsági bajnokságot, majd 1933-1937 között hatszor volt bajnok a felnőttek között. Az 1934-ben Budapesten rendezett Európa-bajnokságon könnyűsúlyban második lett, az aranyéremtől az elfogult bíráskodás fosztotta meg.
   
Az 1936-os berlini olimpiai játékokon is esélyesként indult a könnyűsúlyban. Egy svájci és egy Fülöp-szigeteki versenyző legyőzése után az elődöntőben a dán Poul Kops várt rá, akit pontozással vert, de a dán a mérkőzés közben lefejelte és négy centi hosszan felrepedt a bal szemöldöke. Edzője úgy döntött, a döntőben mindkét szemöldökét le kell ragasztani, hogy észt ellenfele ne tudhassa, hová üssön. A turbánszerű kötéssel a fején szorítóba lépő Harangi már tetemes előnnyel vezetett, amikor felszakadt a sebe. A mérkőzést vérző fejjel fejezte be, de nem léptették le és pontozással olimpiai bajnok lett. A magyar ökölvívósport harmadik olimpiai aranyérmét a kötéssel a fején vette át, ezért emlegették később turbános bajnokként.
   
Az érem mellé a bajnokoknak járt egy kocsányos tölgyfa csemete is, ezt mindenki szülőhelyén ültethette el, a cserép az olimpia sorszáma és színhelye mellett a következő feliratot viselte: "Növekedj a győztes dicsőségére!" Harangi tölgyfa-csemetéjéért Hajdúsámson és Nyíradony is versengett, szerencsére az ikernövésű volt, így könnyen szét lehetett választani. A Nyíradonyban elültetett csemete három évtized után pusztulásnak indult, a másik azonban Hajdúsámson főterén magas tölggyé terebélyesedett. Törzsén a bajnok 1971-ben emléktáblát helyezett el, 1983-ban a fát védettnek nyilvánították.
  
Hazaérkezve a bajnokokat hatalmas tömeg fogadta, Harangi szerénységére jellemző, hogy fel sem állt, amikor nyitott autóban hordozták körül a fővárosban. Az olimpia után visszament szerelőnek a mátyásföldi repülőtérre, a bajnokok akkor még nem kaptak olyan jutalmakat, mint később. 1936-ban meghívták az Európa válogatottba, Amerikában is turnézott és valamennyi meccsét megnyerte. 1937-ben a milánói Európa-bajnokságon kikapott, a következő évben visszavonult.
   
1939-ben behívták katonának. A repülős egységnél szolgálva 1941-ben egy kényszerleszállást követően agyrázkódást, súlyos vesesérülést és csonttöréseket szenvedett, pilóta pályafutása véget ért. 1945 áprilisában amerikai hadifogságba esett Ausztriában, ahol edzőként dolgozott, a háború után tért haza. A MÁVAG SK utánpótlás-edzőjeként dolgozott, s Mező Ferenc olimpiai bajnok sporttörténetíró segítségével a Nádor utcában kapott egy kis trafikot. A helyiség falát ismert bajnokok, sportemberek dedikált fényképei díszítették, versenyzők, szurkolók kedvenc találkozóhelye volt.
   
Harangi Imre hosszú betegség után, 1979. február 4-én, 66 éves korában hunyt el Budapesten. A magánéletében csendes, nyugodt és szerény emberként ismert "Tatár" (így becézték kissé széles arcformája miatt) a szorítóban kemény, bátor, lelkes és kitartó volt, nem kímélte sem ellenfelét, sem saját magát. A kötelektől körülhatárolt ring volt az ő világa, ott nem jótékonykodott.
   
Emlékét éveken át ökölvívó ifjúsági emlékverseny őrizte. A KSI bázisiskolájában az egyik tanterem a nevét viseli, több személyes tárgyát is ott őrzik. Hajdúsámsonban sportegyesületet, Nyíradonyban rendezvénycsarnokot neveztek el róla, szülőháza falán emléktáblát helyeztek el, olimpiai győzelmének 60. évfordulóján emlékoszlopot állítottak Nyíradony főterén.
   
Életében egyszer valaki megkérdezte tőle: "Mit köszönhet az ökölvívásnak?" Azt válaszolta: "A hitemet az életben."