"A legmélyebb gödörből is van visszaút"

Hússzoros erőpróba komáromi módra.

2019-11-12 23:00:59

Szerző: Tőkés Máté

fotó: player.hu

Szőnyi Ferenc kétségkívül a legek embere. Az elmúlt években olyan versenyeken vett részt, és olyan teljesítményeket vitt véghez, illetve rekordokat döntött meg, melyek egyszerű emberi ésszel szinte elképzelhetetlenek. Ferenc egy hete tért haza Mexikóból, ahol 21 nap alatt teljesítette a Deca Iron Triatlont, magyarul a hússzoros vasembert. Hogy megértsük mit jelent ez, képzeljünk el 76 km úszást, majd 3600 km kerékpározást, és ha még nem lett volna elég akkor 844 km szaladás (vagyis 20 maratoni távolságot). Mindezt három hét alatt napi pár óra alvással. Ez a cél emberi léptékkel szinte elképzelhetetlen. Szerencsére az 55 éves triatlonistának nem volt ismeretlen ez a távolság, többször teljesítette már, többek közt 2010-ben amikor elsőként szakította át a célszalagot 482 órás idővel. Bár az idején nem sikerült most javítania, és egy adott ponton majdnem fel kellett adja a versenyt, mert az úszás közben fertőzést kapott, majd be is lázasodott. Ferenc mégis erőt vett magán, és 522 óra alatt másodikként szakította át a célszalagot. Ezzel pedig történelmet írt, ő az első sportoló, aki kétszer fejezte be a versenyt.
Közvetlen a hazatérése után felkerestük, és bár nagyon elfoglalt, szinte azonnal sikerült találkozót egyeztetni vele, hogy meséljen a Sporthatároknélkül.hu olvasóinak az élményeiről. Bevallom őszintén a találkozóra készülve azt hittem, hogy egy "durva stílusú", vagy akár jobban fogalmazva "viharvert" emberrel fogok találkozni, hiszen csak egy ilyen ember vághat neki hasonló versenyeknek. Nagyon kellemes csalódás volt már az első pillanatban Szőnyi Ferenc személye. Intelligens, jó humorú és kifinomult sportolót ismertem meg benne, aki ráadásul igen magyar érzelmű is. Nagyváradon alig egy éve járt előadást tartani, sőt, helyi gyökerei is vannak. Anyai ük nagyapja a Bihar megyei Bályokon volt református lelkész, és 8 lánya volt.
A hússzoros vasemberi hihetetlen teljesítményéről lelkesen mesélt.

fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

Hogyan érzed magad a verseny után? Milyen újra itthon?

Több érzés kavarog bennem. Egyrészt a fáradt sportoló érzése, fizikailag még mindig érzem az elmúlt hetek erőfeszítését, az izmok még regenerálódnak. Másrészről egy nagyfokú örömet érzek, hiszen egy ilyen verseny sikeres és egészséges teljesítése nagyon komoly dolog, így örömmel élem meg ezt a fáradtságot.

Hogyan bírja a szervezeted?

Még mindig nagyon jól, annak ellenére, hogy már azért 55 éves vagyok, így kicsit lassabb a regenerálódás, de nem panaszkodom. A pihenésnek nagyon fontos szerepe van a verseny közben is, meg természetesen utána is. Fontos az apró részletekre végig odafigyelni, és mindent megtenni, hogy a szervezetet ne sajtoljuk ki teljesen. Verseny közben az elsődleges regenerálódás a megfelelő táplálkozás, hisz a szervezetet folyamatosan az induló állapothoz kell feltölteni. A másik nagyon fontos tényező a pihenés. Három hét ilyen ütemben nagyon hosszú és megterhelő. Sokkal nehezebb mint a 30 napos ironman, amikor minden napra egy ironman jut. Az talán barátibb a testtel, mert sokkal több a pihenés. Itt folyamatosan menni kell. Természetesen ilyenkor is annyit pihenhetek amennyit akarok, de az a verseny rovására megy, mégsem annyit amennyit a test engedélyezni akar, de ha kisajtolom teljesen magam, az sem jó. Nyilván mindig többet akarok, de meg kell találni itt is az egyensúlyt, hisz a feltöltődés az alapja mindennek. A hússzoros ironman 21 nap alatt ilyen szempontból egy határeset. Felét töltöttük mozgással, felét pihenéssel. Persze így is nagyon sok napi 12 óra mozgás. Van néha olyan, hogy úgy érzem a szervezet feltöltődött, és mehetek tovább, de olyan is van, amikor csak a tudat visz tovább. Nagyon sok dolog zajlik le ilyenkor bennem. Néha úgy gondolom, elég volt a pihenés, elindulok, de nem megy. És olyan is, hogy úgy érzem, nem kéne menni, de muszáj, és annak ellenére megy és bírom, hogy "matematikailag" nem vagyok még abban az állapotban, mégis jó érzéssel tovább tudok indulni. Főleg a kerékpáron éltem át ilyen helyzeteket, ott mindig könnyebben tudtam regenerálódni.
Az alvás és a regenerálódás ilyenkor baráti kifejezések. Majdnem minden egyes megállást követ egy kis alvás. Nagyon jó alvó vagyok, és ilyen rövid, tanult és gyors alvásokkal nagyon könnyen lehet feltöltődni, ha csak fél óra, már az is nagyon sokat segít.
Ami még szintén nagyon fontos, az a szellemi regenerálódás. Ennek az egyik fajtája ami most történik, hogy kibeszélem magamból a dolgokat.

Az alvás nagyon fontos, még ha nem is mindig a megszokott helyeken történik
fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

Ismered már minden határodat?

Szerencsére ez egy olyan típusú sportág, ahol nehéz a határig elmenni. Egy lassú, nem annyira intenzív kiképzésnek vagyunk kitéve, és mindig kerüljük a határokat. Természetesen tiszteletben tartjuk őket, de ugyanakkor megfelelő távolságot is tartunk. Nyilván tudjuk azért, hol a határ. Az utolsó kör tipikusan egy ilyen történet. Amikor odaérsz, és tudod, hogy itt a vége, már csak egy kör, vagy két kilométer van hátra, azt gondolod, hogy na most, eldobsz magadtól mindent, magadhoz öleled a magyar zászlót és csak körbe futsz vele, de nem ilyen egyszerű. A szíved ugyan vinne, de nincs azért akkora nagy rohanás, a tested nem engedi. Nyilván azért van egy nagymértékű endorfin a szervezetben a tudattól, de az lecsillapodik, hisz a célig teljesen kiégetjük a szervezetet. Most is így volt, akkor fáradtam el a legjobban amikor beértem a célba.

Milyen volt az első óra a célba érés után? Rögtön leültél pihenni és enni egy nagyot, vagy azért nem ilyen egyszerű?

Valahogy így lehetne elképzelni, de tényleg nem ilyen egyszerű. A verseny Leon városában ért véget egy közparkban. Aznap kezdődött a Halottak napja, ami Mexikóban a legnagyobb nemzeti ünnepek egyike. Erre az alkalomra még éjszakai futóversenyt is rendeztek, szintén ebben a parkban, a többi ünnepség és felvonulás mellé. Az egész hatalmas csindarattával és tömeggel járt, így amint befejeztük a versenyt azonnal össze kellett szedni a dolgainkat, és szó szerint menekülni kellett a helyszínről. Vicces volt, de a szervezők és az amerikai csapat azért még meginvitáltak egy utófutásra, de nem volt már rá erőm.

Rövid pihenés az utolsó körökben fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

Hogyan lehet edzeni egy ilyen versenyre? Mi az edzésrutinod?

Egy ilyen versenyt nem lehet a hétköznapokban leképezni, nem lehet minden nap 12 órát edzeni rá, de nyilván, van egy edzésmetodika, mely alapján történik a felkészülés. Minden nap úszok, futok vagy kerékpározok. Van egy progresszív nagyobb távolságokat magába foglaló edzéstervem, de igazából nem szeretem magam a végletekbe kényszeríteni, nem lehet napi 2-3 óránál többet edzeni. Ez bőven elegendő a szervezetnek. Emellett minden hónapban megpróbálok egy nagyobb versenyt teljesíteni, legyen az akár futóverseny, akár triatlon. Idén voltam két ötszörös távú ironmanan vagy akár az El Camino-n, melynek leszaladása egy amolyan edzőtábor is volt a lelki feltöltődés mellett. Ezeknek mind ellenőrzési szerepük van. Most a következő téli felkészülési időszakban pedig nagyon fontosak lesznek a hosszú futások és a hosszú edzések.

A megfelelő táplálkozás szintén nagyon fontos fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

Van edződ?

Nincs edzőm. Korábban volt, Kiss László, aki nemcsak az edzőm volt, hanem a barátom és a mentorom is. Ő fedezte fel bennem az őserőt. Sajnos már nincs közöttünk, de ha látna most biztos nagyon büszke lenne rám.

Mesélj kérlek a holtpontokról. Hogyan sikerül ezeket átvészelni.

Ebben a sportban nagyon gyakoriak a holtpontok. Ilyenkor mentális kapaszkodókra van szükség. Egyrészt korábbi versenyek tapasztalataiból, a családból vagy a barátoktól. Én nagyon célorientált ember vagyok, megvannak a legfontosabb prioritások a verseny közben, melyek sorrendben: a tisztességes teljesítés, a teljesítés és a győzelem. Mindig tudni kell, mikor mi a cél. Felkészülés közben nem a győzelem az elsődleges, hanem a tisztességes teljesítés és, hogy épüljünk magunkból és a tapasztalatokból. A versenynél nincs mese, győzni kell. Ennek érdekében kell hozni az áldozatokat, de nyilván tudni kell mi az ami nyerhető, és mi az amit el kell engedni.

Idén az úszás okozta a legtöbb problémát
fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

Volt olyan pillanat, hogy fel akartad adni?

Igen volt, de nem azért, mert én fel akartam volna, hanem a külső körülmények azt mondták, muszáj. Az úszás közben a mostani versenyen kaptam egy vírusos fertőzést, belázasodtam, nem tudtam enni, az emésztésem feladta. Ott nagyon komolyan elgondolkoztam, hogy eddig és nem tovább, de aztán jött egy felismerés, hogy hátha még nem, még egy kicsit erőltessem. Még tudok menni, mozogni, és egy kis külső orvosi segítséget is igénybe vettem, és szerencsére jól döntöttem. A legmélyebb gödörből is van visszaút. Óriási csalódás lett volna feladni, hisz a testem bírta, a gyomrommal volt baj, és az emésztésemmel, aminek semmi köze a fizikai erőnlétemhez, mégis egy olyan kiszolgáló szerv és rendszer, aminek én is kiszolgáltatottja vagyok.

Mi volt a sporthoz köthető legnehezebb pillanatod?

Ha volt ilyen konkrét pillanat, akkor az mind a Himalájához köthető (következő cikkünkben erről majd bővebben). Manaliból (2300 m) a Rohtang Passig (4000 m), illetve még utána egy hasonló szintkülönbségű emelkedő. Ezeken a szerpentineken nagyon szenvedtem. Ilyenkor elfogy az oxigén, nem kapsz levegőt, és egy adott pillanatban ültem egy kilométerkövön és azon gondolkoztam mit keresek én itt.

És mi a legszebb pillanat, legszebb emlék?

Mindig a cél, és mindig a legutolsó verseny. Az az euforikus hangulat, amikor a magyar zászlóval átszakítod a célszalagot leírhatatlan.

egy korábbi versenyen a célban fotó: Szőnyi Ferenc-versenynapló / Facebook

A Szőnyi Ferenccel készült interjút két részben közöljük. A folytatás szerdán olvasható a Sporthatároknélkül.hu oldalán. Benne a kezdetekről, a munkájáról, az életéről, a sportkarrierje anyagi vonzatairól és nehézségeiről, illetve a tervekről és céljairól mesél. Addig is, a beszélgetés után megjelent egy videó róla, melyet a saját menedzsmentje készített szintén a legutóbbi versenyélményeiről.