Kik a legértékesebb magyar játékosok?

fotó: MTI/Illyés Tibor

A helyzet változatlan, a magyar labdarúgás első számú játékosa továbbra is Szoboszlai Dominik. A Liverpool huszonhárom éves erőssége 75 millió eurót ér a focipiacon, amivel nemcsak a magyarok közt első, hanem a klubjában is, a Premier League-ben pedig a tizenegyedik helyen áll. A legdrágább magyarok „dobogójára” még Kerkez Milos és Sallai Roland léphetne fel.

Jó kérdés persze, hogy mennyire vehetjük komolyan a becsléseket – a Transfermarktét, mi másét –, de ha egyszerűen végigfuttatjuk a tekintetünket a listákon, általában egyetértünk az olvasottakkal. Ki kapja fel a fejét azon, hogy a legtöbbet érő magyar labdarúgó Szoboszlai Dominik?

A magyarok közül senki sem tudja megközelíteni, a világon a harmincegyedik helyre sorolják a 75 millió eurós piaci értékével, az angol élvonal legdrágább tízeséből épp csak kicsúszik, ugyanannyira taksálják, mint Enzo Fernándezt a Chelsea-ből, Joško Gvardiolt a Manchester Cityből, vagy a két csapattársát a Liverpoolból, Luis Díazt és Alexis Mac Allistert.

A jelentős összegtől a magyar válogatott természetesen nem fog szárnyalni, nem győzi le a németeket, hollandokat, olaszokat, spanyolokat vagy a bosnyákokat oda-vissza, de Szoboszlai kimagaslik a magyar és a nemzetközi mezőnyből, a magyar szurkoló pedig elvárásokat támaszthat. Szoboszlai legyen döntő tényező egy válogatott meccsen, billenjen el a mérleg nyelve a mi javunkra, egyszerűen mutasson valamit, például utat, lehessen őt követni, egy egész válogatott és ország hihessen benne.

Kerkez Milos a Bournemouth-ból 20 millió eurót ér. Sok vagy kevés? Nem gondolták volna, hogy a húszéves balbekk/balszélső ilyen drága játékos? Már Szoboszlai értékelése is sok volt? Angliában eleve mindenkit túláraznak, magát a Premier League-et és a Championshipet is, meg az egész országot?

Mit mutatott eddig a válogatottban és a klubjában?! Jogos a felhördülés, mint Szoboszlai esetében? Vagyis mindenki hülye odakint, élen Jürgen Klopp-pal és a Liverpool vezetésével, fogalmuk sincs arról, mit csinálnak? Náluk már csak a törökök ostobábbak, akik hajlandóak voltak leigazolni Sallai Rolandot a Freiburgból. A Galatasaray és Sallai sem ért a focihoz, a klub azért, mert minek egy ilyen pocsék játékos a támadósorba, vannak elegen elöl, Osimhen, Icardi, Mertens, Batshuayi és Zijes, Sallai meg azért, mert huszonhét évesen otthagyta a Bundesligát a kiöregedett sztárok temetőjének számító török élvonalért, ahonnan nincs visszaút a nagy fociba. Mondjuk Szalai Attila? Ő hogyan került a Fenerbahçétől Németországba? A Hoffenheim hátvédje csak nyolcadik a listán, jelenleg 4 milliót ér, korábban 15 millióra becsülték őt.

A 15 milliós Sallai tehát a jó pénz miatt döntött Isztambul mellett, a 10 milliós Willi Orbán, vagy Orbán Vili viszont a hűség szobra. Harmincegy évesen is a Lipcsében játszik, korábban csak egy helyen, Kaiserslauternban focizott.

A 9 millió eurót érő Gazdag Dániel Amerikában rúgja a bőrt, a Philadelphiában gólzsák, a válogatottban bezzeg egyszer sem bizonyított. Sallói Dánielről a szövetségi kapitány sem vesz tudomást, 5 millió euró, ki látja őt a Kansas Cityben! Schäfer András is 5 milliós focista, az Union Berlinben persze sokkal könnyebb. A kilencedik helyre 3 millió euró kell, ahogy a tizedikre is: Gulácsi Péter is a hűség megtestesítője, úgy látszik, nagyon jó hely az a Lipcse, meg a Red Bull... Lisztes Krisztián a Frankfurt kettőben focizik, a negyedosztályban, de a legjobb tízben van a magyarok között. A két ferencvárosi, Dibusz Dénes és Varga Barnabás, Dárdai Márton a Herthából és Callum Styles a West Bromwich-ből 2,5 milliós játékosok, az első tizenötbe meg 2 millió euró a határ, Bolla Bendegúz a bécsi Rapidból pont belefér.

Forrás: szurkolo.sk