Halasztódik az Egy Nemzet Vándorkupa

fotó: felvidék.ma

Decemberben a Sporthatároknélkül.hu oldala beszámolt a 15. alkalommal rendezett szegedi székhelyű Egy Nemzet Tornáról, melyet a 2004-es szégyenletes népszavazás évfordulójára emlékezve szerveznek meg minden évben azzal a céllal, hogy egyrészt a futball által feledtesse a fájó emléket, másrészt, hogy összehozza az elszakadt nemzetrészek magyarjait, és a sport által összenőjön az, ami összetartozik.

Ennek szellemében nőtte ki magát az Egy Nemzet Tornából az a Vándorkupa is, mely 2010 óta már kétszer körbejárta a Kárpát-medencét, és az elszakított részek valamelyike is évről évre vendégül látja a többieket. Míg az Egy Nemzet torna egy szomorú eseményre emlékezik, addig a Vándorkupa egy magasztos és örömteli évfordulónak állít emléket, mely a gyógyírt szolgálta 2004 december 5-re. Ez nem más, mint 2010 május 28., amikor a Magyar Országgyűlés szinte közfelkiáltással megszavazta a határon túl élő magyarok született jogát a magyar állampolgársághoz. 


Pillanatkép a tavaly decemberi  tornáról   fotó: Wurczell Zoltán

Az Egy Nemzet Torna és az Egy Nemzet Vándorkupa így szellemiségében és lelkületében egymással harmóniában tökéletesen kiegészítik egymást, nem beszélve arról, hogy a pályán évről évre összehozza Magyarország, Felvidék, Erdély, Délvidék, Vajdaság és Kárpátalja csapatait, hétköznapi embereket, akik ezeknek az alkalmaknak a segítségével kerültek kapcsolatba és barátságba egymással, és bárhol is gyűljenek össze, a nemzet részeit képviselve lélekben eltörlik a 100 éves határokat.

2020 június 4. fontos és különleges nap a magyarság számára, de sajnos nem jó értelemben. 100 éve írták alá a Trianonban a történelmi Magyarország halálos ítéletét, és feszítették keresztre hazánkat. A magyarságra kényszerített “békeszerződés” elszakította tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot, és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Emellett hazátlanná, idegen nemzetek polgáraivá tettek több millió magyart, akik azóta is különböző minőségű kisebbségi sorsban próbálják megállni a helyüket és megőrizni a becsületüket azokkal szemben, akik ma ünneplik ezt a számunkra szomorú dátumot, és évről évre megaláznak őket a gyászukban és nemzeti érzésükben. A már fent említett 2010-es dátum ezért is volt fontos, hiszen a határon túlra szakadt magyarság méltóságát és önérzetét adta vissza, melyet Trianon után még megtépázott egy újabb világégés, a kommunizmus, és néhol a posztkommunista visszarendeződés, melynek egyik csökevénye volt a 2004-es népszavazás is.

Trianon 100 éves évfordulójáról az Egy Nemzet Vándorkupa is külön kívánt megemlékezni, melyet idén a felvidéki Komáromban tartottak volna, ha nem szól közbe a koronavírus járvány.

Feszty Zsolt egykori református lelkipásztor, a felvidékiek kapitánya 15 éve hozza csapatát a tornára, és barátaival ő szervezte volna az idei ünnepi megemlékezéssel egybekötött Vándorkupát. Sajnos a jelenlegi helyzet miatt ismét felerősödött a hatások jellege, melyek a vírus veszélyével kiegészülve egyelőre elválasztanak minket egymástól, de Feszty Zsolt oldalunknak elmondta, hogy csak ideiglenesen, mivel nem mondtak le a Vándorkupa megszervezéséről, egyeztetett a csapatok kapitányaival, és a lehetőségeik szerint kora ősszel megrendezik a Trianon 100 Emléktornát, amelynek - az eredeti tervek szerint - a komáromiak lesznek a házigazdái.

A foci mellett a hivatalos emlékezés sem engedélyezett a vírusos helyzet miatt, Feszty Zsolt viszont elmondta, hogy remélhetőleg ad hoc mód mégis méltó mód összegyűlnek majd a komáromiak a templom udvarán elhelyezett Trianon emlékműnél.

„Június 4-ikén 16:30 órakor a Kárpát-medence minden református templomának harangja megszólal. A komáromi is. Mintegy kétszázan jelezték, hogy a Trianon emlékműnél fogják meghallgatni. Köztük versmondó színész meg egy teljes énekkar is, akik spontán arra járnak, s szavalnak, énekelnek”.

 
 

Korábbi írásunk témában: