Humor hazai pályán és idegenben is, avagy mezben támad a poéncsatár

Vannak humoristák, akik jegyzetfüzettel járnak, és vannak, akik diktafonnal, na és ott van Szőke Dániel, aki futballmezben. Nem, nem azért, mert eltévedt az öltöző és a színpad között, ha-nem mert nála ez már munkaruha. Pontosabban: fellépőruha. Művésznevén Daniel Blond, civilben stand-upos, mellékállásban mezvadász, teljes állásban közönségnevettető.

Az elmúlt időszakban nemcsak klubokat és művelődési házakat „igazolt le”, hanem városokat és országokat is: fellépett itthon és határon túl, miközben sajátos hagyományt teremtett, mindenhol a helyi csapat mezében áll színpadra. Így fordulhat elő, hogy egy estére úgy néz ki, mint egy alsóbb osztályú bajnokság vándorcsatára, csak ő nem gólokat szerez, hanem poénokat.

Gyűjteménye már közelít az ötven darabhoz, és gyorsabban bővül, mint egy téli átigazolási lista. Van meze határ menti kisfaluból, nagy múltú klubtól, kalandos beszerzésből és „majd-nem kitiltottak az irodából” típusú történetből is. Nála a dressz nem jelmez – kapcsolatfelvétel. Egyfajta kézfogás textilből.

Hogy hogyan lett a káposztásmegyeri fociból nemzetközi mez-turné, miért veszélyesebb néha egy open mic est, mint egy megyei rangadó, és hány poén kell egy jó gólörömhöz – erről beszélgettünk Szőke Dániellel, alias Daniel Blonddal, aki bizonyítja: a humor és a futball között kevesebb a különbség, mint gondolnánk – mindkettőnél fontos az időzítés, a közönség, és természetesen, hogy ne legyen öngól a vége.

Milyen kapcsolatod van a focival?

Gyerekkorom óta focizom. Annak idején híres focista akartam lenni. Mondjuk igazából még most az szeretnék lenni, így 33 évesen. Kispályán játszottam a legtöbbet gyerekkori barátaimmal, amatőr kupákon. A csapatunk neve Viola Grund volt. Nyertünk is pár érmet, sőt, középiskolás korunkban barátságos meccseken kétszer pályára léptünk a Magyar Újságíró Válogatott, valamint a Dumaszínház csapata ellen. Csak úgy megjegyzem: rúgtam gólt Aranyosi Péternek, többször adtam kötényt Mogács Dánielnek (nem volt nehéz), és Kiss Ádám lövéseit is blokkoltam. Felnőttként 27 évesen debütáltam nagypályán a BLSZ4-ben, a méltán híres KFC (Káposztásmegyeri FC) csapatában. 76 meccs, 9 gól, 4 sárga – és a MLSZ adatbázisa szerint főleg megbízható csere voltam.


MLSZ adatbank statisztika (forrás: adatbank.mlsz.hu)

Mikor érezted először, hogy a humorral szeretnél foglalkozni, nem csak „a társaság vicces embere” lenni?

Körülbelül 2023 végén vagy 2024 elején próbáltam ki először magam a színpadon Budapesten, egy open mic est keretében, ahol kezdők és rutinos előadók is felléptek. Egy közel tíz éves komoly párkapcsolat után – ami velem ért véget – engem is meglepett, hogy épp a stand-up segített visszatalálni önmagamhoz, és egyfajta terápiaként működött számomra. Albérletben élek, így pszichológusra nem lett volna pénzem.

Volt konkrét pillanat vagy fellépés, amikor eldőlt: ez több lesz hobbynál?

A humorista lét a mai napig erős hobbi az életemben, ami az elmúlt két év alatt rengeteget fejlődött mind fellépőként, mind szervezőként. Természetesen nagyon örülnék neki, ha pár év múlva már hivatásként, főállásban is folytathatnám, de így is hálás és boldog vagyok mindazért, amit eddig elértem a “karrierem” során. Soha nem hittem volna, hogy Finnországban vagy Észtországban fogok fellépni a helyi magyar közönség előtt, vagy hogy a Nemzeti Sportban interjút készítenek velem – ráadásul nem sportolóként. 

Volt átfedés a foci és a stand-up közt? Mikor cserélted végleg mikrofonra a stoplist?

2024 nyarán poénból elmentem próbajátékra az akkor még NB III-as FC Dunaföldvár csapatához — és egy szöglet után még gólt is sikerült szereznem. Inkább afféle „futballturizmus” volt a részemről, de élménynek tökéletes.


Dunaföldvári próbajáték és egy izzadtság árán szerzett mez a gyűjteményben

Ugyanabban az évben decemberben már a másik oldalról érkezett a meghívás: fellépőként hívtak az MTK Budapest alkalmazottainak karácsonyi rendezvényére, ahol természetesen MTK-mezben léptem színpadra. Ez volt az első alkalom, hogy egy futballklub kifejezetten humoristaként keresett meg — ezt tekintem annak a pontnak, amikor a stoplis korszak hivatalosan mikrofonra cserélődött. Örök emlék marad az este — még ha végül nem is igazoltak le, amiért azóta is enyhén „haragszom”.

A stoplist azonban nem akasztottam szögre: kispályán azóta is játszom, amikor az időm engedi, tisztán hobbi szinten. Idén februárban pedig fellépni hívtak a Komárom–Esztergom megyei első osztályban szereplő Vértessomlyó KSK csapatához. A műsor előtt viccből megjegyeztem, hogy ha kell, egy percre még be tudok állni, egy sprintre jó vagyok — ezt ők teljesen komolyan vették, és a meccs vége előtt húsz perccel pályára is küldtek szélső középpályásként a Tatabánya U19 ellen. A feladatom külön pikantériája az volt, hogy akit fognom kellett, nagyjából hatvan kilóval könnyebb és tizenöt évvel fiatalabb volt nálam. A mikrofon tehát átvette a főszerepet — de a stoplis időnként még kap egy cameot.

Ha a humoristákból focicsapat alakulna, te csatár lennél vagy kommentátor?

Az első félidőben lesipuskás csatár lennék, mint Filippo Inzaghi, aztán amikor elfáradok, átülnék kommentátornak. Reméljük, mindkettőben megállom a helyem, és két fizetést is kapok érte! 


Stand-up-os foci, Szőke Dániel álló sor jobról a második Tóth Edu és Felméri Péter közt

A humor vagy a futball okozott több sérülést az életedben?

Attól tartok, mindkettő. A futball és a humor is tud fájni — csak az egyiknél inkább a térd, a másiknál az ego sérül. Mai fejjel, 33 évesen már tisztábban látom, hogy játékosként nagyjából NBII-es – NBIII-as szintig juthattam volna el, afféle iparos munkásként — mondjuk egy technikásabb Gennaro Gattuso-verzióként. Így alakult a pálya, de nincs bennem hiányérzet. Ha leadok még 15 kilót, és kapok két hónap felkészülést, egy BLSZ 3–4-es csapatban még tíz évig simán hasznos lennék — ha más nem, stabil cserepad-megoldásként.

A humor világában eddig kevesebb időt töltöttem, mint a fociban, de meglepően sok a párhuzam. Mindkét területen számít a beletett munka, a fegyelem, az ismétlés — és az is, hogy jókor legyél jó helyen. A szerencse egyik pályán sem hátrány.

Ki volt rád a legnagyobb hatással a stand-up világából?

Will Ferrell a kedvencem, az ő filmjein nőttem fel. Őt vagy imádni lehet, vagy utálni – biztos, hogy nem százszázalékos a pali. Hazai fronton Felméri Pétert és a Szomszédnéni Produkciós Irodát (Tóth Szabolcs és Bálint Ferenc) mondanám. Volt szerencsém nekik Szerbiában vajdasági turnét szervezni, és előzenekarként/műsorvezetőként több száz ember előtt fellépni velük. Plusz a mai napig nagy sztori, hogy rúgtam már be a Szomszédnénivel. 

A mezben fellépés mára a védjegyeddé vált – mikor jött az első ilyen ötlet? Egyáltalán melyik volt az első mezed?

Hmm, várj, ezen azért el kell gondolkoznom. Az ötlet az első vidéki fellépéseim egyikén született: úgy éreztem, kell valami eredeti jellegzetesség, ami évekkel később — a teljesítmény mellett — akár védjeggyé is válhat. Egy olyan elem, ami önazonosságot sugall, hogy ki vagyok én, és egyben kapcsolódási pontot teremt a közönséggel. Így született meg a mezben fellépés gondolata, ami mára tényleg a védjegyemmé vált.


Sepsi OSK mezben az erdélyi turnén

Emellett az összes mez emlék is egyben: jelzi, mennyi helyen jártam és léptem fel. A kispályás focikon is szoktam bennük játszani, és a social média platformjaimon is gyakran mezekben készítem a videókat, így ez a vizuális jellegzetesség a mindennapjaim része lett. Az első mez, amivel színpadra álltam, talán a Pécsi MFC vagy a Kondorfa SE volt.

Volt olyan város, ahol a közönség különösen erősen reagált a helyi mezre?

Az esetek túlnyomó többségében — nagyjából 99%-ban — kifejezetten pozitív visszajelzést kapok a helyi mezre, gyakran már a színpadon is érezhető a közönség reakciója. Ugyanakkor előfordult egy-két érdekes helyzet is: például Sopronban, illetve a vajdasági Topolyán többen azt hitték a mez miatt, hogy helyi lakos vagyok, és az előadás után megjegyezték, hogy „rég láttak”. Én pedig csak bólogattam, hogy valóban rég — hiszen most találkoztunk először. 

Be lehet nézni a mezt egy fellépés előtt? Mondjuk egy adott városban a rivális klub mezében fellépni?

Nem igazán — ahhoz már nagyon nem hozzáértőnek kéne lenni. Ha valaki mégis megpróbálná, az könnyen hatalmas öngól lenne. Bár egy kollégámmal talán jó poén lenne megcsinálni… és otthagyni a meglepett közönségnek…

Ha egyszer véletlenül mégis nem a helyi csapat mezében mennél színpadra, hanem az ellenfél dresszében — túlélhető lenne az est, vagy az már performance art?

Ez attól függ, van-e vészkijárat, és persze attól is, mennyire vagyok gyors a nézőkhöz képest. 

Hány fellépés kell ahhoz, hogy egy mez „bejáratódjon” — mint egy stoplis?

Elég hozzá akár egy fellépés is, de ahogy mondják: az ismétlés a tudás anyja.

A mezgyűjtés hobbi vagy kifogás az újabb fellépésekre?

Miért ne lehetne mindkettő?

Előfordult már, hogy egy klub vagy szurkolótábor a mezek miatt keresett meg?

Általában fordítva szokott történni, de nemrég a Szobi SC elnöke írt rám messenger üzenetben, és megköszönte, hogy külön kiemeltem a várost és az egyesületet a Nemzeti Sportban. 


A híres Szobi SC mez

A mezeket a fellépés előtt kell beszerezned? 

Igen, a mezeket általában a fellépés előtt szoktam beszerezni, de voltak kivételek. Például Finnországban, Helsinkiben előadás után csak másnap sikerült beszereznem a megfelelő mezt. Végül egy finn válogatott sálat viseltem a nyakamban az előadáson, de később sikerült megszereznem a Helsingin JK mezt is.

Volt olyan mez, amit különösen nehéz volt megszerezni?

A legnehezebb beszerzés talán a Győri ETO és a szabadkai FK Spartak Subotica meze volt. Utóbbi klubnak hiába írtam e-mailt, messengeren is írtam magyarul, angolul és szerbül — semmi reakció nem érkezett. Már harmadik alkalommal jártam Szerbiában, amikor véletlenül szembejött velem a klub irodaháza. Minden szerb nyelven volt kiírva, úgy voltam vele, hogy mivel magyar vagyok, ez rám nem vonatkozik, így több ajtón is bementem, amin nem szabadott volna. Végül meglepett irodistákkal találkoztam bent, akik csak szerbül tudtak, én meg pont nem. A telefonos fordító segítségével a magyar válogatott Kerkez Milos testvérének, Dejan Kerkez mezével távoztam — szerencsére rendőrségi feljelentés nélkül. 

Ha egyszer stadionban léphetnél fel, melyik pályát választanád?

Hmmm, ezzel megfogtál. A Puskás Arénát, a San Sirót – AC Milan-szurkoló vagyok Shevchenko óta –, és a BFC Siófok stadionját, mert közel van a Balaton. 

Hány mez van most a gyűjteményedben, és melyik a legértékesebb számodra — nem pénzben, hanem történetben?

Jelenleg 65 db, de úton van már a következő mez, amely a Gödi SE klubjától érkezik a héten. Az egyik legfontosabb az Újpest FC meze, mivel Újpesten születtem, ott nőttem fel, és sokat éltem a kerületben, illetve jelenleg ott is dolgozok. A másik pedig a vajdasági Topolyai SC-től kapott mez. A klub sportigazgatójától, Palágyi Szabolcstól kaptam, és február elején abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy körbevezetett a TSC Arénában. Jártunk a sajtótájékoztató szobában — ahol szerintem egy órát elszórakoztunk —, az öltözőben, a pályán és a kispadoknál, majd a klub edzőközpontjában, sőt a felnőtt női csapat edzésére is elvitt, ahol közös kép is készült. Ilyen sok szép lány még sosem vett körbe, mint ott. 


A kötelező Újpest mez

Melyik az a mez, amit soha nem adnál kölcsön senkinek?

Becsehely SE és a NK Nafta Lendava (Muravidék).

Ha égne a ház, a laptopot vagy a mezeket mentenéd előbb?

Naná, hogy a mezeket és a macskámat.
 
Ha abbahagynád a stand-upot, akkor is gyűjtenéd továbbra is a mezeket?

Mindenképp. Ha abbahagynám a stand-upot, akkor is gyűjteném tovább a mezeket, és valószínűleg egy videósorozatot indítanék róluk, bemutatva a különböző klubokat és az ott szerzett élményeimet. 

Tervezel állandó kiállítást vagy vándorkiállítást a kollekcióból?

Tavaly ősszel Zsámbékon és Szerbiában, Temerinben volt először kiállítva a kollekcióm. Nagyon furcsa, de egyben izgalmas érzés volt látni a mezeket így kiállítva, és azt, ahogyan mások nézik őket. Büszkeséggel töltött el, és jó volt megélni azt a pillanatot. Hosszú távon mindenképpen tervben van, hogy a Kárpát-medencén belül több helyre is elvigyem vándorkiállításként. 



Van olyan téma, amihez nem nyúlsz humorral?

Amihez ritkán nyúlok, az a politika. Tudnék róla poénkodni, de egyszerűen nem akarok. 

Mennyire predesztinál téged a focimezes sajátos fellépési stílusod, hogy a focit vagy akár a sportot is parodizáld?

A focimezes stílusom nem predesztinál semmire — a mez csak egy vizuális jellegzetesség, ami önazonosságot ad és kapcsolódási pont a közönséggel.  A mez önmagában nem határozza meg, miről beszélek, csak ad egy keretet. 

Mennyire jó téma a foci egy stand-up fellépésen? Mindenki vevő erre a témára?

Úgy gondolom, hogy nincs rossz téma — minden a megközelítésen és a humoristán múlik. Ha nem viszed túlzásba, akkor gyakorlatilag bárhol működőképes. Az életben gyakorlatilag bármi lehet humorforrás, és azon múlik, hogy a humorista mit tud kihozni belőle. A foci pedig különösen jó téma, hiszen szinte mindenhol jelen van, és könnyen kapcsolódási pontot teremt a közönséggel. 

Volt olyan poén, ami papíron jó volt, a színpadon viszont halott?

Előfordul, hogy egy poén fejben vagy papíron viccesnek tűnik, de a színpadon egyszerűen halott — azokat el kell engedni, ha több próbálkozás után sem működnek. Ugyanakkor már többször is előfordult, hogy egy elengedett poént fél év vagy akár egy év múlva újra elővettem, más megközelítéssel dolgoztam fel, és hirtelen működni kezdett. Épp ezért is olyan izgalmas és szép ez a műfaj.

Volt már, hogy egy poénod akkora öngól lett, hogy vissza kellett nézni VAR-ral?

Persze, többször is előfordult már, de azokat nem VAR-ozni kellene, hanem mindenki memóriájából törölni. 

Sok országban felléptél – hol volt a legmeglepőbb közönségreakció?

Talán Észtországot említeném. Ott a fővárosban, Tallinnban léptem fel a helyi magyaroknak, a Liszt Intézetben. Meglepően kevesen voltak, mindössze 18–20 fő, de annál családiasabb és felszabadultabb volt a hangulat. A műsor után 90 percet körbeülve sztorizgattunk és meséltünk, ami nagyon különleges élmény volt. 

Melyik a legkeményebb közönség: a másnapos, a szerelmes, vagy a „csak beültünk mert itt volt meleg” típus?

Egyik sem igazán. A legkeményebb közönség a részeg — mert kiszámíthatatlan. Kecskeméten egyszer feljött hozzám a színpadra egy csávó, és pár percig csak ott állt mellettem, mint egy testőr. Aztán megkértem, hogy hozzon egy sört, de szerencsére nem talált vissza a terembe.

Van különbség humorérzékben Magyarország, Erdély, Vajdaság, Felvidék vagy Kárpátalja között?

Nem igazán a régiók között van különbség, inkább Budapest és a vidék/külhoni magyar városok között. Budapesten túltelített a piac, és ez érződik a közönségen: sokszor találkozom azzal a típussal, aki úgy ül be, hogy „hm, nesze, nagyfiú, nevettess meg”. Vidéken és külföldön viszont a nézők sokkal „éhesebbek” a jó szórakozásra, egyszerűen csak jót akarnak nevetni és élvezni az előadást. 


Finnországban, "csupán" egy focis sállban

Melyik volt a legérzelmesebb fellépésed?

Egyértelműen az Ukrajnai jótékonysági turnét mondanám, 2025 májusában, Kárpátalján. Három városban léptünk fel: Beregszász, Munkács és Nagyszőlős. A turné célja egy beteg kárpátaljai kisfiú műtétjére történő gyűjtés volt.

Életem egyik legfurcsább élménye volt, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ebből a nehéz, kilátástalan lelkiállapotból ki tudtuk szakítani őket, és szereztünk nekik kilencven percnyi önfeledt örömöt.

Mit szeretnél, mit vigyenek haza rólad az emberek egy fellépés után?

A stílusom személyes, közvetlen és önironikus — egyszerre haveri és pimasz. Olyan élményt szeretnék adni, hogy a végén az emberek úgy vigyék haza az előadást, mintha egy régi barátjuk sztorizott volna nekik egész este.

Mi a hosszú távú cél: nagy színpadok vagy sok kis közösség?

Egyiket sem zárom ki. Az elmúlt bő két évben a nagy színpadok és a kisebb közösségek között ingáztam, és mindkét helyzetben jól érzem magam. A célom, hogy ameddig csak tudom, kihasználjam a lehetőségeimet, és folyamatosan újabb célokat tűzzek ki magam elé. Hogy a végén a Dumaszínházhoz csatlakozom, vagy maradok független, az nem számít — a lényeg, hogy mindenki jól szórakozzon.


A Körmend FC mezében

Lássunk akkor még pár villámkérdést az interjú végére, melyekre kérlek egyszavas/egysoros válasszal felelj

Legjobb közönség? – Pécs
Legnehezebb közönség? – Temerin (Szerbia, Vajdaság)
Legfurcsább fellépési helyszín? – Cukrászda Dombóváron és Vértessomlón.
Kedvenc mez a gyűjteményből? – Szobi SC
Álommez, ami még hiányzik? – Cigánd SE, Dunaszerdahely és a BFC Siófok
Ha nem humorista lennél? – Focista vagy bérgyilkos, de a kedves típusból.
Leginkább alulértékelt humorforrás? – A tömegközlekedés
Legveszélyesebb hely egy poén kipróbálására? – 4-6-os villamos késő este.
Legfurcsább ajándék fellépés után? – Használt BKV jegy.


EGY KIS ÍZELÍTŐ SZŐKE DÁNIEL HUMORÁBÓL:



fényképek: Szőke Dániel magángyűjteménye