Nácizmussal vádolják a nagyváradi legendákat – ismét

Nagy az unalom a koronavírus-járvány miatti vesztegzárban, így a (sport)napilapok kénytelenek többek között az archívumból előbányászott anyagokkal megtölteni a (nyomtatott és online) felületeket. Ha ez némi skandallumízzel is bír – hát urambocsá! - annál jobb. Így gondolhatták a Gazeta Sporturilor szerkesztői is, akik előkotortak két, eredetileg 2014-ben megjelent anyagot arról, hogy Rónay Ferenc (fotó, balra) és Bodola Gyula (fotó, jobbra) a második bécsi döntést követően miként működött együtt a horthysta-fasiszta magyar hatóságokkal.

Magyarán: arról, hogy a magyar labdarúgás két korszakos alakja, akik egyben a román foci legendái, zsidó-üldöző nácik voltak!

Elsőként vessünk egy-egy pillantást a két játékos „dokumentált” életművére. Rónay Ferenc 1900-ban született Aradon. Egy szezont leszámítva – amit Craiován töltött –, játékos-pályafutása teljes egészében a Nagyváradi Atlétikai Clubhoz, azaz a NAC-hoz kötődik, ahol 16 évet húzott le. Ez az a klub, amely 1944-ben, Rónayval a kispadon, első vidéki csapatként tudott bajnokságot nyerni a magyar NB I-ben – soraiban többek között Bodola Gyulával. Róla azonban később. A NAC után Rónay ült többek között a bukaresti Rapid és a Steaua kispadján is, utóbbival két Román Kupát is nyert.

Rónay nyolc alkalommal lépett pályára a román válogatottban és három gólt szerzett. Ő szerezte a román válogatott történelmének első gólját az 1922-ben Belgrádban lejátszott és 2-1-re megnyert barátságos mérkőzésen. Ezzel pedig örökre beírta magát a román foci történelemkönyvébe.

Abba a könyvbe, amelyben még nála is nagyobb, ha úgy tetszik, aranyozott betűkkel kellene szerepenil Bodola Gyula neve. Az 1912-ben Brassóban született játékos ugyanis 48 válogatott meccsén 30-szor talált az ellenfelek kapujába. Rekordját csak öt évtizeddel később tudta megdönteni egy bizonyos Gheorghe Hagi, aki végül 35-ig jutott. Akárcsak később Adrian Mutu – így Bodola mind a mai napig a román válogatott történelmének harmadik legeredményesebb játékosa! Mindemellett 13 alkalommal magára húzta a magyar címeres mezt is, ezeken 4 gólt szerzett.

Bodola összesen 7 szezont játszott a Nagyváradi AC-ban, ezen kívül szerepelt a bukaresti Venusban, majd a budapesti Vasasban és az MTK-ban is. Kétszer volt román (1939, 1940), egyszer (1944) pedig magyar gólkirály.

Állítólag kínozta a zsidókat

Rónay nácizmusa először 1949-ben a kor hírhedt vallatója, Ioan Soltitiu jelentése kapcsán került terítékre, emlékeztet a Gazeta Sporturilor. A jelentésben többek között az áll, hogy 1940-ig Rónay hithű proletárnak tüntette fel magát, azt követően azonban, hogy „Magyarország annektálta Észak-Erdélyt”, megmutatta igazi arcát, amennyiben a fasiszta rezsim ügynöke, a városi rendőrség besúgója lett. Soltutiu többek között azt állította, hogy Rónay részt vett a nagyváradi zsidók kényszermunkára való kötelezésében, bántalmazta és kínozta őket. Mi több, a végzettségét tekintve villanyszerelő Rónay a jelentés szerint olyan elektromos berendezést alkotott meg, amellyel kínozták a zsidókat, egy másikkal pedig elnyomták a megkínzottak jajveszékelését.

Furcsa, ha egy magyar a magyar válogatottat választja

„Nagyváradon közismert legenda, hogy Bodola együttműködött a náci hatóságokkal” - idéz egy névtelen forrást a lap. Majd emlékeztet rá, Bodola náci kapcsolatairól már 1945-ben a Viata Noua (Új Élet), majd egy évvel később az akkori Gazeta Sporturilor írt, majd az ügyet 2013-ban a Crisana nagyváradi újság melegítette fel. Mi több, 1945-ben a Népakarat is foglalkozott a témával, és erről nem feledkezik említést tenni a Gazeta Sporturilor.

A Népakarat többek között a nagyváradi Rosenberg Fülöpöt idézi, aki azzal vádolta meg Bodolát, hogy a hatóság nyomására kénytelen volt a cipőgyára résztulajdonosává fogadni őt, amely üzem a deportálásokat követően a válogatott focista tulajdonába került. Itt meg kell említenünk a szomorú tényt, hogy Nagyváradon 35.000 zsidót kényszerítettek gettóba, közülük 25 ezret deportáltak koncentrációs táborokba, ahonnan alig kétezren tértek vissza.

Ezen túl, írják az említett lapok, Bodola üzleti megfontolásból együttműködött a magyar hatóságokkal (magyarként micsoda szentségtelenség, tehetjük hozzá) és a Gestapóval, a fasiszta Harmadik Birodalom Állami Titkosszolgálatával is. A mostani szerkesztők továbbá azt róják fel Bodolának, hogy „Erdély elcsatolása” után jött vissza a Venustól a NAC-hoz, ráadásul „furcsa módon” csak 1939-ig szerepelt a román válogatottban, ezt követően 1948-ig már csak a magyarban. Magyarán furcsa, ha valaki Magyarországon született magyarként a magyar válogatottban játszik…

Rónay kapcsán a Gaztea Sporturilor megemlíti ugyan, hogy 1948-ban népbíróság bizonyítékok hiányában felmentette őt a naci rezsimmel való kollaborálás vádja alól, azt viszont már nem, hogy például Farkas László nagyváradi újságíró és helytörténész Bodolát tisztázta a vádak alól, amint azt az itthon.ma kiemeli. Farkas felhívja a figyelmet, hogy Bodola ellen Rosenbergen kívül csak egy bizonyos Blum és egy Krausz nevű csapattársa tett terhelő vallomást – az összes többi csapattársa kizártnak tartotta a fasiszta kapcsolatainak lehetőségét. Mi több, emlékeztettek rá, Bodola több zsidó ismerősének igyekezett folyamatosan élelmiszercsomagot küldeni a lágerekbe. Többek között korábbi feleségének is...

Érdekes, hogy a Bodolát érintő vádak azt követően kezdték felütni fejüket a (nagyváradi) sajtóban, hogy 2008-ban az RMDSZ kezdeményezésére az egykori román válogatottsági gólrekorderről nevezték el az 1924-ben épült városi stadiont….