Ilyen volt a magyar-szlovák a lelátóról

A rangadót, az “év mérkőzését” hatalmas várakozás előzte meg, így mi is felfokozott hangulatban érkeztünk a Groupama Arénához. A lelátón helyünket elfoglalva gyorsan észrevettük, hogy bizony beigazolódott amit vártunk, felvidéki társaink nagy számban vannak ott a vendégszektorba. Ekkor büszkén néztünk egymásra és elismertük, ha az év elején nem vesszük meg a bérletet a hazai szektorba, akkor mi is ott állnánk jó néhány ismerősünkkel.

A szenzációs élőkép bemutatásakor aztán jött az, amit mi nem vártunk. A szlovák himnusz kifütyülése. Hiába a magyar válogatott játékosaitól és edzőitől érkező kérés, hogy a csapat biztatására fordítsa erejét a B-közép, a fütty nem maradt el. Barátom megpróbálta csitítani a mellettünk állókat, de természetesen nem járt sikerrel. Persze mondhatni, hogy ugyan ez történt tavasszal Nagyszombatban is, amikor az ottani szurkolók fütyülték ki a mi himnuszunkat, de éppen most mutathattuk volna meg, hogy mi különbek vagyunk náluk.

Felvidéki magyarok a vendégszektorban. Fotó: Elek Zoltán

A meccs egyébként remek hangulatban kezdődött, folyamatosan biztattuk a srácokat és ugyan előkerült egy-egy nem oda illő rigmus, a kapu mögött álló fanatikusokra nem lehetett panasz. Mi ugyan kevesteltük azt, amit az oldallelátókon helyet foglalók hozzáadtak a buzdításhoz, de a “fekete sereg” igyekezett helyettük is szurkolni.

A bekapott gól nem tett jót a légkörnek, de ekkor álltunk igazán a csapat mögé, akik az öltözőbe vonulva érezhették, mi még nem adtuk fel. (A szlovák gólöröm egyébként eléggé sportszerűtlenre sikeredett. Kifütyülés ide vagy oda, szerintem nem a magyar tábor előtt kéne a szlovák címert csókolgatva örülni egy sportembernek). A szünet után gyorsan jött is Szoboszlai gólja, ami után a rajtunk eluralkodó érzéseket és a Tábor hangulatát nem lehet szavakba önteni. Talán nem túlzás azt mondani, mi felvidékiek most egy hangyányival jobban örültünk honfitársainknál.

Sajnos azok a percek nem tartottak sokáig, ugyanis jött Boženík, aki már azt is tudta, neki hol kell ünnepelni a gólja után. Sajnos ekkor a szurkolás is megrekedt egy kicsit. A 10-15 percen átt tartó monoton “óóóó lálálá” helyett ekkor elfért volna a “Mindent bele”, “Harcoljatok” és pár “Ria, Ria, Hungária” is, hiszen ekkor mondhatni nyomást gyakoroltak Nagy Ádámék az ellenfélre és jöttek a helyzetek is. Ezt környékünkön többen is így éreztük, így építő kritikaként üzenjük a Carpathian Brigade '09 csapatának, akik előtt természetesen le a kalappal az élőképek a töretlen szurkolás miatt is.

Ami a játékot illeti, ez után jött ki leginkább a két csapat játékosai közti egyéni különbség. Míg az első félidőben a stadionban úgy éreztük jobbak vagyunk, a második gól után Hamšíkék uralták a játékot. Ehhez szerintünk sokat hozzátett a spanyol játékvezető is, mivel (visszajátszások nélkül) úgy tűnt, míg mi mindenért sárgát kapunk, addig Szlovákia ezen teher nélkül törheti meg a magyar támadások lendületét. A magyar csapatban a sokak által kritizált Szalai Ádám újra remekül küzdött a védők között. Rengetegszer készítette le a labdákat a társaknak, de volt mikor egy-egy lefordulós csel után lőtt. Üde színfolt volt még a csapat bal oldala, ahol Szoboszlai és Sallai rendre meg tudta bolondítani Šatkáékat, és ha fejlődésük nem törik meg, akkor a válogatott vezérei lehetnek, ha már nem azok most is. Sajnos a középpálya közepe és jobb oldala nem tudott felnőni hozzájuk és helyenként kicsit lassabban szövődtek náluk az akciók. Talán ott is meg kéne keresni a következő generációt.

A lefújás utáni pillanatok. Fotó: Elek Zoltán

A végjátékban talán a rutin hiányzott leginkább, így nem sikerült beszorítani a szlovákokat, hogy nagy nyomás mellett megszülethessen az egyenlítő gól. Mi azt sem értettük a Szlovákia ellenes rigmus vagy egy Facebook-élő hogy segít majd körülbelül a 87. percben Dzsudzsákéknak, de ez egy másik történet...

A lefújás után a csapat megkapta a tapsot és szokásosan a Himnusz is elhangzott. A szlovák közönség természetesen ünnepelte a csapatát, erre viszont nem a lépcsőről visszafordulva egy-egy füttyszóval kellett volna reagálni, hanem szűnni nem akaró buzdítással. Történt hasonló a Groupama Arénában, nem is olyan rég egy FTC-Dinamo (0-4) mérkőzés után.

Sajnos ez a meccs nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, így sokkal több negatívum maradt meg bennem is, mintha 3-2-re fordítottunk volna. Amit viszont fontos kiemelni még, ahogy ezt Gazdag József, felvidéki futballfüggő is megtette kedd reggel a Reggeli Startban, ezt a vereséget mi nem felejtjük el olyan könnyen és fájó pont lesz ez egészen addig, amíg le nem győzzük egyszer Szlovákiát. Ami az Európa-bajnokságot illeti, nem szabad még feladni, hátha a horvátok vagy wales ellen összejön még egy bravúr. Egy biztos, a “fekete sereg” ott lesz a következő mérkőzésen és újra mindent megtesz majd a sikerért. Hajrá, magyarok! Hajrá, Felvidék!

Eb-selejtező, E-csoport:

Magyarország-Szlovákia 1-2 (0-1)
Groupama Aréna, 22 000 néző, v.: Antonio Mateu Lahoz (spanyol)
Gólszerzők: Szoboszlai (50.) illetve Mak (40.), Boženík (56.)
Sárga lap: Szoboszlai (6.), Dzsudzsák (19.), Szalai (53.), Baráth (54.), Nagy Á. (59.), Pátkai (69.), illetve Šatka (12.), Vavro (41.)
Piros lap: Baráth (a lefújás után)

Magyarország: Gulácsi - Lovrencsics (Bese 30.), Orbán, Baráth, Kádár - Kleinheisler (Holender 85.), Nagy Á. (Pátkai 65.) - Dzsudzsák, Szoboszlai, Sallai - Szalai
Szlovákia: Dúbravka - Šatka, Vavro, Škriniar, Hancko - Kucka (Greguš 85.), Lobotka - Rusnák, Hamšík, Mak (Haraslín 86.) - Boženík (Ďuriš 77.)

Fotó: facebook.com/reggelistart