Felvidék

Rekordok szezonja az ezüstérmes DAC-nál – szezonértékelő


Bár az aranyérem elúszott, de a dunaszerdahelyiek így is sikeres szezont zártak

Fotó: Somogyi Tibor, grafika: Matús Czinege Noémi

Rekordszámú győzelem, rekordhosszú veretlenség, minden korábbinál magasabb pontszám – alighanem az idén szerzett ezüst csillog a legszebben a DAC vitrinében az eddigi érmek közül. Viszont az idei szezon lett talán a legkeserédesebb is a szurkolók számára, hiszen karnyújtásnyira volt a hőn áhított aranyérem... Szubjektív szezonértékelőnk a dunaszerdahelyi labdarúgócsapat szerepléséről.

Volt, hogy a DAC már hat ponttal vezette a bajnokságot a Slovan előtt, az utolsó fordulót viszont már ötpontos hátrányban kezdték a sárga-kékek a pozsonyiak mögött. Az elherdált előny ellenére a szezont egyértelműen sikeresnek tekintik a szurkolók, a játékosok és a klub vezetősége is. Hosszú győzelmi szériák, kiegyensúlyozott teljesítmény, átgondolt játékrendszer, a játékoskeretet illető jó döntések és szimpatikus edzői stáb fémjelezte az elmúlt tíz hónapot – a tavalyi szezonhoz képest, amely során a DAC csak 4. lett a bajnokságban, idén minden téren egyértelmű előrelépés történt. Összegzésünkben ugyan nem megyünk el szótlanul a hiányosságok mellett, de magától értetődő, hogy mi is elsősorban a pozitívumokról emlékezünk meg. Amiből volt jó néhány.

Adrián Guľa

Amikor a szezon hajrájában korábbi DAC-játékosokat kérdeztünk a klub jó szereplésének okairól, szó szerint mindenki Adrián Guľa vezetőedzőt nevezte meg mint legfontosabb tényezőt. Amikor azt vizsgáljuk, miként került minden eddiginél közelebb a bajnoki címhez a csapat, mi is kapásból őt rakjuk az első helyre.

Guľa 2022 júniusában érkezett Dunaszerdahelyre, úgy, hogy pár nappal korábban Vladimír Weiss már fél lábbal a DAC-ban volt, de végül idősebb Ivan Kmotrik büszkeségének és pénztárcájának köszönhetően a szlovák sztáredző mégis maradt a Slovanban.

A nyári felkészülést már Guľa, jobbján Borbély Balázzsal vezényelte a dunaszerdahelyi csapatnak, amely így már az éles mérkőzések előtt elsajátíthatta az edző filozófiájának alapjait. A bajnoki szezon elején még akadozott a gépezet, voltak kirívóan gyenge DAC-meccsek is, viszont volt elképzelés és egy felfedezhető, beazonosítható játékstílus, ami például Joao Janiero edzősködése alatt teljesen hiányzott.

Guľa személyében egy olyan edző érkezett a klubhoz, aki szeret és tud a fiatalokkal dolgozni, ő maga nem keresi a rivaldafényt, a nyomást jól kezeli, a megjelenése és a nyilatkozatai szimpatikusak. A szezon során sosem kereste a konfliktust sem játékosaival, sem a médiával, sem másokkal. Mindennél többet árul el habitusáról a tény, hogy legelőször a rájátszás 8. fordulójában, a Slovan elleni 2:3 után foglalkozott a bírókkal – az ott látottak miatt már nála is tele lett az a bizonyos hócipő.

Guľa a szezon során a játékosok menedzselését illetően is kimagaslót nyújtott elődeihez képest. Blackmant feljebb tolta a pályán, ami miatt jóval kevesebb játéklehetőség jutott Szánthó Regőnek, Andzouanát balbekként játszatta, ami szintén nyerő húzásnak bizonyult, még úgy is, hogy sok szurkolónak nem igazán tetszett a klublegenda Eric Davis padoztatása. Guľánál mindig az éppen legjobb formában lévő játékosok léptek pályára a szezon során. Úgy érezzük, egyedül talán Petráš kapus túl sok tavaszi bakija maradt „büntetlenülˮ, bár az is tény, hogy a szezon elején védő Veszelinov Dániel sem tudta meggyőzni teljesítményével az edzőt.

Guľa több alkalommal is a padra ültette vagy lecserélte a csapatkapitány Kalmár Zsoltot, ami miatt érkeztek is neki címezve a „Zsoltit nem szabad padoztatniˮ vagy a „nem lett volna szabad lecserélniˮ típusú kommentek. Ezek azonban mindig érzelmi, és nem szakmai alapú vélemények voltak, és a tréner jól tette, amikor nem engedett a nyomásnak: Kalmár akár játszott, akár nem, a látottak szinte mindig Guľát igazolták.

Szemléletváltás

Az év folyamán kevés szó esett róla szurkolói körökben, és a média sem igazán foglalkozott vele, de az elmúlt egy évben változott a klubfilozófia Dunaszerdahelyen. Nem drasztikusan, de egyértelműen.

Az idei volt az elmúlt évek legmagasabb átlagéletkorú dunaszerdahelyi csapata. Támadásban ugyan ott volt a fiatalos lendület Gavricsnak (22 éves), Ramadannak (22) és Krstovicnak (23) köszönhetően, de őket általában a 27 éves Kalmár támogatta, míg a középpályát a szintén 27 éves Káčer és a 26 éves Dimun fogta össze. Utóbbi kettő ráadásul szerződést is hosszabbított tavasszal Dunaszerdahelyen, és a 26 éves Andzouana is a napokban írta alá új kontraktusát. Ez egy teljesen más tendencia, mint amit az elmúlt években megszoktunk a dunaszerdahelyi klubtól.

Az egyértelmű, hogy a DAC nem fordított hátat jól bevált filozófiájának, továbbra is felépíthető fiatalokat igazol (Niarkhosz 20, Mendez 21 éves), a felnőttcsapat ajtaján pedig ott kopogtat Riquelme (20) és Damián Kachút (18), de az U20-as vb-n szereplő Csóka Bálint és Szolgai Máté is beférhet a jövő szezon keretébe.

Viszont a klub vezetősége valószínűleg rájött, hogy a zsolnai modell nem hozhat komolyabb eredményeket, és hogy a 6-7 fiatal mellett mindig szükség van 4-5 tapasztaltabb játékosra is a kezdőcsapatban.

Ez a szemlélet akár már a következő szezonban trófeát érhet. Nem is szeretnénk túlmagyarázni, hogy miért, hiszen láthattuk a tavaszi szezonban, hogy mit jelent Riszvanisz a védelemnek és Káčer a középpályának.

Az egyéniségek

Ezzel el is érkeztünk az egyéniségekhez. A kapusposztot gyengének éreztük, viszont a pálya többi részén volt a DAC-nak legalább egy kiemelkedő játékosa.

A számtalan rekordbeállítás mellett muszáj kiemelnünk azt a statisztikát, miszerint a dunaszerdahelyiek kapták a legkevesebb gólt a Fortuna Ligában. Ebben kulcsszerepe volt Szpiridon Riszvanisznak. A 29 éves görög középhátvéd nemcsak centiméterei miatt magaslott ki a Fortuna Liga mezőnyéből, rendkívüli játékintelligenciája és élményszámba menő indításai voltak, ráadásul képes volt szavakkal, gesztusokkal is irányítani a védelmet, amit például Kružliaktól évek óta hiába várunk. Nem biztos, hogy Riszvanisz a gyorsaságával megállná a helyét az EKL-csoportkörben, de a szlovák élvonalba úgy kell, mint egy falat kenyér.

A középpálya motorja, Miroslav Káčer az ősszel még többször csetlett-botlott a pályán, de ki merjük jelenteni, hogy tavasszal mindent egybevetve a csapat legjobbja volt, és jelenleg már nehezen tudjuk elképzelni nélküle a DAC középpályáját. Nem véletlenül került be a szurkolóknál, a játékosoknál és a szakértőknél is az év álomcsapatába...

És akkor még beszéljünk az idény gólkirályáról, Nikola Krstovicról. Ő lett a DAC első gólkirálya az 1993/94-es szezon óta, 18 gólt szerzett úgy, hogy a tavasz nagy részében sérüléssel bajlódott. A Fortuna Ligát már kinőtte, de ő is szerződést hosszabbított Dunaszerdahelyen, és saját elmondása szerint szeretne a csapatnál maradni. „Néha nehéz veleˮ – mondta róla Miroslav Káčer a klubhonlapnak. Mi ennél kevésbé diplomatikus véleményeket is hallottunk róla, de fókuszáljunk arra, amit a pályán művel: márpedig arra nagy szükség lesz, ha a DAC csoportkörös akar lenni az Európa-konferencialigában.

A nyár egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy Krstovic mennyire áll majd ellent egy nívós csapat hívásának, és hogy a DAC vezetőségét mennyire hozza izgalomba egy, a csatárért érkező komolyabb (szinte garantáltan hét számjegyű) ajánlat.

Miért nem sikerült?

Az, hogy a DAC nem bírta a nyomást, és jelentős előnyt veszített el a bajnokság végén, tulajdonképpen papírformának számított, és épp ezért nem feltétlenül kell érte felelőst keresni. A sokkal izmosabb kerettel rendelkező Slovan egyúttal sokkal tapasztaltabb is volt, ezért különösebb meglepetés nélkül behúzta az újabb bajnoki címet.

Hogy kontextusba helyezzük, mennyivel rutinosabbak voltak az égszínkékek a DAC-nál, íme a kulcsjátékosaik életkora: Kankava 37, Kucka 36, Kasia 35, Weiss 33, De Marco és Pauschek pedig 30 éves, miközben a DAC rangidőse a 29 éves Riszvanisz volt. Ez a rutin egyszerűen hiányzott a dunaszerdahelyi csapatból, és bár azt senki sem gondolja komolyan, hogy a DAC játékoskerete további öregítésre szorul, a nyáron mindenképp mélyíteni kell majd a merítési lehetőségeket.

Idősebb Vladimír Weiss, a Slovan vezetőedzője folyamatosan átkozta és kritizálta cserejátékosait, akik szerinte nem tudtak felnőni az alapemberekhez, az utóbbi két-három hónapban szinte már menetrendszerűen szidta őket a mérkőzések után és hangsúlyozta: nyáron el kell hagyniuk a Slovant, mert nem méltók a mezre. Végső soron azonban a Slovannak minőségibb cserepadja volt, mint a DAC-nak, és ez kulcsszerepet játszott a bajnoki címért folytatott harcban. Guľa dolgát ráadásul sok sérülés is nehezítette az utolsó fordulókban, és érezhető volt, hogy a beugrók nem mindig képviseltek kellő minőséget.

Az esetleges EKL-csoportkörhöz egyértelműen igazolnia kell a DAC-nak. Különösen most, hogy a klub bejelentette hat játékos – Ricardo, Muhamedbegovic, Nebyla, Moumou, Fazlagics és Balic – távozását. Jó hír, hogy nyomot csak az utóbbi játékos hagyott maga után Dunaszerdahelyen, a másik öt távozó miatt valószínűleg senki sem fog keseregni.

A negatívumok

Guľa szerint a következő szezonban az elsődleges cél az lesz, hogy felülmúlják a tavalyi EKL-szereplést, azaz túléljék a harmadik selejtezőkört és bejussanak a playoffba – ez azt jelenti, hogy a csoportkör egyelőre még nem kimondott célkitűzés a klubnál.

Ahhoz többek között Krstovicot, valamint a lejáró szerződésű Blackmant is meg kéne tartani. Semmiképp sem szerencsés, hogy hat nappal a szezonzáró bajnoki után is a levegőben lóg több játékos (Blackman, Kružliak, Gavrics, Szánthó) sorsa, ez azért valamelyest árnyékot vett az elmúlt egy évben tudatosabbá váló átigazolási politikára.

Végezetül talán még a nézőszámokról érdemes megemlékezni: a szezon utolsó két hazai meccsén előbb telt ház volt a Slovan ellen, majd 9200 néző a Dukla elleni szezonzárón. Ezek már impozáns, Covid előtti számok. A szezon korábbi részében viszont gyakran elmaradt a nézőszám a várttól. A jelenséggel kapcsolatban felmerültek megfontolandó (drága a meccsjegy) és ócska kifogásnak tűnő (rossz a péntek esti, vasárnap esti stb. időpont) érvek is, de a lényegen nem változtat: egy alsóházi csapat ellen a Covid előtt 6-7 ezer ember ment ki a MOL Arénába, ez a szám az elmúlt egy évben többnyire 4500 körül mozgott.

Ami a jövőt illeti, a DAC-szurkolók bizakodhatnak. Bátrabban, mint tavaly és tavalyelőtt. Krstovic megtartása és három-négy minőségi igazolás esetén pedig valószínűleg a szkeptikusabbak lelki szemei előtt is fel fog tűnni az a bizonyos aranyérem.

forrás: ujszo.com