Felvidék

Az ETO akadémiájáról tért haza Naszvadra a tehetséges irányító


Kender Evelinnel, a naszvadi női kézilabdacsapat irányítójával a múltról és a jelenről beszélgettünk.

Mikor találkoztál először kézilabdával?

Nálunk a családban mindenki sportolt. Anyu kézilabdázott, a testvérem focizott így egyértelmű volt, hogy én is elkezdek valamit. Anyu példáját akartam követni, így jött a kézi. Vele kezdtem először dobálni, az udvaron tanítgatott felugrani. Tornaórán egyszer mikor kosaraztunk, a labdavezetésnél a tanár, és egyben a kézicsapat edzője, kiszúrt. Óra után odajött hozzám, elmondta, hogy a többiekhez képest nekem jobb érzékem van hozzá, és ha szeretnék menjek el kézilabdaedzésre. Azonnal igent mondtam. Nyolc éves voltam akkor, heti kétszer kellett menni. Először nagyon tetszett, de egy idő után kicsit lankadt a lelkesedés és megpróbálkoztam mással is. Abba is akartam hagyni egy ideig, de valami miatt sosem tudtam elengedni. Mikor új edző került hozzánk adtam magamnak még egy esélyt. Ahogy nőttem szorgalmasabb is lettem és végül maradtam.

Volt példaképed mikor elkezdtél játszani?

Először talán Zácsik Szandi, hiszen ő innen indult. A szomszéd faluból, Ímelyről származik, itt játszott Naszvadon és innen ment Vácra aztán a Fradihoz. Utána viszont Nycke Groot játéka tetszett leginkább.

A XXVI. Kolárovo Cup megnyerése után. Fotó: EZ

Hogyan kerültél Győrbe?

Az alapiskola végén jött a kérdés, hogy hol tanuljak tovább. Akkor igazából csak a kézi érdekelt komolyan. Körülnéztünk, hogy hol van sportiskola. Szóba került Nyitra, ami egyből ki is lett zárva. Maradt Dunaszerdahely és Győr, de végül az utóbbi lett a befutó. Többször voltam próbaedzésen, próbajátékon és végül azt mondták, hogy mehetek.

Egyedül mentél vagy többen is oda kerültetek a környékről?

Ketten mentünk az egyik barátnőmmel, de öten voltunk az osztályban felvidékiek. Ez ott mondhatni megszokott, minden évfolyamban vannak innen hárman-négyen.

Mennyire volt nehéz ilyen fiatalon egy új környezetbe kerülni?

Az első év nem lopta be magát a szívembe. Tizennégy évesen nehéz egy új közegbe beilleszkedni. Nyomasztott a honvágy, hiányoztak a barátok, önállósodnom kellett. Alig lehettem itthon, mindig csak jöttem-mentem, ami nagyon rosszul érintett. A kollégiumban másokhoz kellett alkalmazkodnom, “eltűnt” a külön szobám, ahogy korábban megszoktam. Mindenkinek volt valami elvárása a másikkal szemben, így én is úgy éreztem, hogy meg kell felelnem másoknak. Ez a sok dolog egyben nagyon nehézzé tette a váltást. Ahogy viszont lement az első év mondhatni megszoktam az ingázást, megszoktam az új csapatot, az új iskolát és már jobban éreztem magam.

Ami a kézilabdát illeti miben volt más az ottani csapat?

Az edzések sokkal keményebbek, és az itthoni heti három helyett ott az első évben hetente tíz volt. Minden évben másik csapatban játszottam, de mindig megtaláltam a saját helyemet, mindenhol lettek barátaim. Visszagondolva szerettem ott lenni. Persze előfordult, hogy nem akartam edzésre menni, inkább pihentem volna… de nem mindenkinek van olyan lehetősége, hogy naponta kétszer eddzen. Az nekem is nagyon sokat hozzátett a fejlődésemhez. A játék is más volt Győrben, mint előtte otthon, például sokkal gyorsabb lett minden. Nagyon sokszor fáradtnak éreztem magam, ami mellett a tanulás sem ment egyszerűen, de aztán sikerült felvennem a ritmust. Szerintem elég gyorsan beleszoktam az ottani tempóba.

Mennyit vitt el a sport és tanulás a napodból?

Reggel korán keltem, héttől már a nulladik óra kezdődött. Onnan mentem edzésre, majd vissza suliba. A tanítás után lepakoltam a kollégiumban és onnan mentem a második tréningre. Délután mindig kézilabdás gyakorlások voltak a reggeli viszont változott. Hétfőn és kedden az Arénában kézi edzés, szerdán atlétika, csütörtökön erőfejlesztés pénteken pedig úszás volt.

Említetted, hogy kevés időt tudtál otthon tölteni, gondolom ezek után szombaton jöttek a mérkőzések.

Az első évben szinte minden hétvégén hazajöttem, mert akkor a legtöbbször hétköznap játszottuk még a meccseket is. Később viszont akadtak olyan hetek, amikor nem sok időre jutottam haza. Ha szombaton játszottunk, akkor vasárnap reggel tudtam jönni és előfordult, hogy már este mentem is vissza, de legkésőbb hétfőn reggel már indultam.

A felugrásokat jól megtanulta

Milyen csapatokban játszottál?

Elsőben Győrben kaptam lehetőséget a Kölyökkézinél a serdülőben, másodikban pedig Mosonmagyaróváron a kiemelt serdülő bajnokságban játszottunk. A harmadik évben visszakerültem Győrbe. Akkor éreztem magam a legjobban. Ott egy igazi csapat voltunk, örültünk egymásnak, a játékunkon is látszott, hogy egyben vagyunk. Utoljára ilyen egységet még Naszvadon éreztem.

Mennyire kerültetek kapcsolatba az ETO világklasszis játékosaival?

Amikor egymás után edzettünk akkor láttuk őket. Először nagyon nagy öröm volt közelről látni mikor megérkezett Görbicz Anita, Amorim vagy Mörk. Persze mikor ők gyakoroltak csendben kellett lennünk, még a labdát sem pattogtathattuk a másik pályán. Aztán viszont kicsit megszokottá vált, hogy ott vannak mellettünk.

Jelentett plusz motivációt, mikor mondjuk megláttad a kedvencedet, Grootot?

Először alig hittem el, hogy ott van, hiszen addig csak a tévében láttam. Szinte felfoghatatlannak gondoltam, hogy ott edz mellettem. Nagyon jó érzés volt. Nyilván kezdetben nagyobb lett a motiváció, hogy olyan szintre kerüljek én is. De ahogy ment az idő, akkor egyre világosabbá vált, hogy nem fogok tudni eljutni oda, ahol például ő van.

Mikor döbbentél rá erre először?

Igazából elég gyorsan megtörtént, hiszen rögtön az elején elmondták, hogy ne számítsunk arra, hogy mind oda kerülünk, mert az egy nagyon magas szint. E mellett láttuk, hogy rengeteg a külföldi és alig van magyar a keretben, így gyorsan kiderült, hogy nem leszünk a nagy csapat játékosai. Mi negyvenen kezdtünk az osztályban és csak ketten voltak, akik lehetőséget is kaptak, de most ők is máshol játszanak.

Az utolsó évedben már újra itthon játszottál. Miért?

Ahogy mondtam harmadikban egy nagyon jó közösség alakult ki a csapatomon belül. Az idény végén viszont kiderült, hogy az edzőnk máshová kerül és kezdett szétesni a társaság. Néhányan elmentek, néhányan kiöregedtek. Én ezek után nem akartam megint újrakezdeni az egészet, mint az előző években. Velük nagyon szívesen maradtam volna, de egy új csapatot nem akartam. Akkor úgy gondoltam, hogy elég. A hazatérés mellett döntöttem, úgy láttam, hogy az érettségi után úgy is ez történne. Így már sokkal előrébb járok, hogy a naszvadaiakkal játszottam az előző szezonban és összeszokottabban kezdhettük meg ezt az évet. Ez volt a legjobb döntés amit hozhattam.

Milyen itthon?

Ami nagyon jó, hogy újra a régi posztomon játszhattam. Itthon irányítóként kezdtem, Győrben viszont jobbátlövőként számoltak velem. Az nyilván nem olyan, mintha egy balkezes lenne ott, nehezebben ment és nem is éreztem annyira azt a pozíciót. Itt viszont pont megüresedett az irányító helye és azonnal megtaláltam önmagam. Amíg Győrben voltam, hiányzott is az itteni csapat, hiszen gyerekkorunktól együtt játszottunk és jó újra közöttük lenni. A legjobb persze az, hogy ez az érzés kölcsönös, nagyon vártak vissza és örültek, hogy jöttem.

A védekezésből is kiveszi a részét. Fotó: EZ

Hogy ment az első év?

Ha ifi szinten nézzük akkor ott azért kicsit alacsonyabb a színvonal, de tapasztalatszerzésre még jól jött, és mivel végig játszottam ott is, nagyobb terhelést is kaptam. A felnőtteknél viszont más. Náluk már más stílusban játszanak. Keményebbek a párharcok, sokkal komolyabbak a lökések a test-test elleni játék. Azt meg kellett szokni. Viszont az önbizalmamnak jót tett a több játéklehetőség, több lett a sikerélmény. A szurkolóink is nagyon szuperek. Vannak, akik minden meccsre jönnek velünk, és ha rosszul megy a játék akkor is van egy-két jó szavuk. Nem hagyják, hogy letörjek és ők is sokat hozzátettek a pozitív fogadtatáshoz. A csapat is összetartó, a meccsek után is sokszor közös programot csináltunk, nagyon jó a hangulat. Örülök, hogy itt vagyok és velük lehetek.

Ami a 2019/2020-as szezont illeti Naszvad-Ímely korosztályos csapata a regionális ifjúsági bajnokságban szerepel. A még mindig csak 18 éves interjúalanyunk itt eddig mind a hat találkozón pályára lépett és 26 góllal járult hozzá a gárda hibátlan mérlegéhez.

A felnőtt csapat az 1. ligában játszik. Hat meccsen négy győzelem és két vereség a naszvadiak mérlege, ezzel jelenleg, rosszabb gólkülönbségüknek köszönhetően, a negyedikek a szintén nyolcpontos Simony és Csallóközaranyos mögött. Itt Kender Evelin jelenleg 23 gólnál jár.