A folyamatos fejlődés a cél Dunaszerdahelyen

A dunaszerdahelyi női kézilabdacsapat 2019-es őszéről, az új kihívásokról és az utánpótlásról is beszélgettünk a klub vezetőjével az Eperjes ellen megvívott kupamérkőzés után.

Mennyi volt a vérnyomása mikor kimaradtak a helyzetek és a kapufáról is kifelé pattantak a lövések?

Biztosan fokozatosan több és több. Aki sportolt valaha az tudja, hogy a kapufának két éle van, az egyikről kifelé, a másikról befelé megy a labda. Három hete a mi oldalunkon állt a szerencse, most nem, ezért szép a sport.

A klubelnök a hétköznapokon mindent megtesz a csapatért, ilyenkor viszont a nézőtéren már nem tud segíteni. Mit él át a tribünön szurkolva?

Talán le se tudom írni azokat az érzéseket, amik bennem kavarognak olyankor. Próbálom mindig pozitívan nézni a történéseket és egy folyamatként tekinteni mindenre. Most is egy úton vagyunk, amiben vannak jobb és kevésbé jobb, kevésbé szerencsés szituációk és örömteli pillanatok is.

A szezon előtt azt mondta, szimpatikus újoncok szeretnének lenni. Sikerült?

Úgy gondolom, hogy erről talán az ellenfeleinket kéne megkérdezni. Bízom benne, hogy ők így vélekednek rólunk, és a DAC az elkövetkezendőkben is szimpatikus lesz a számukra. A jövőben azonban már nem csak ez lesz a célkitűzés.

A tizedik helyen telelnek, a harmadikok a szlovákiai csapatok között. Elégedett?

A jelenlegi helyezésünk az, amit az idény elején reálisan próbáltunk belőni magunknak. Ha azt nézzük, akkor a vállalásunk fele megvan. A tizedik helyről beszéltünk a támogatóinknak és ott telelünk, így akarjuk folytatni jövőre is.

A klubnak, a vezetésnek mennyire volt nagy kihívás a MOL Liga?

Az előző évhez, évekhez képest diametrálisan változtatni kellett bizonyos dolgokon. Egy amatőr klub voltunk, ahol például limitált volt az edzések száma. Most napi szinten legalább egyszer, de van amikor kétszer is gyakorolnak a lányok. Másik dolog, hogy a profi klubbá válás folyamata is elég bonyolult, hiszen a munkatársaim sem és én sem dolgoztam még így. Van egy-két lány, akik megjártak már professzionálisan működő egyesületeket, és ők nagyon sokat segítenek nekünk ötletekkel, észrevételekkel. Nap mint nap tanulunk. Folyamatosan dolgozunk, tartjuk a kapcsolatot a támogatóinkkal, partnereinkkel és a lányok ügyes-bajos dolgait is meg kell oldanunk. A helyezésünket nézve a középmezőny második részében vagyunk, és a profivá válás útján is körülbelül hasonlóan, az út fele előtt járunk. Vannak profi, vannak félprofik és vannak még amatőr kéziseink is, szóval van még min dolgoznunk. Tovább kell erősítenünk magunkat, a játékosállományt és az utánpótlást is.

Vannak fiatal korosztályok, ahol már három csapatuk is van, vannak, akik két fronton is küzdenek, és például az U17-es lányok az első liga második helyén állnak. Jól halad az utánpótlás-nevelés?

Teljes mértékben elégedettek vagyunk az ott végzett munkával. A nagyobb korosztályoknál Szlovákia élcsapataival állunk versenyben, hiszen mint mondta az U17-es csapatunk a második, és az U19-es is a tabella első felében van. Utóbbi részben a női csapatunk hátterét is biztosítja. Az edzéseken is ott vannak és többen az ifik és a felnőttek között is lehetőséget kapnak meccseken is. Úgy látom, hogy jó úton haladunk. A fiatalabbaknál két megye bajnokságában, Pozsony megyében és Nagyszombat megyében is versenyben vagyunk, és jól is állunk. Létszámilag az első háromban vagyunk Szlovákiában. Itt is egy úton haladunk tehát, hogy felépítsük a dunaszerdahelyi lány kézilabda akadémiát, amely koordinálja ezeket a csapatokat. Ehhez nem csak játékosok, de többek között edzők és megfelelő infrastruktúra is kell.

Korábban egy interjúban Bízik Boglárka is kiemelte, hogy szimpatikus számára az az elv, hogy Dunaszerdahelyen a felvidéki lányokra építenek. Tisztában vannak ezzel a koncepcióval a riválisok is?

Azt hiszem ezt az érzés nekünk kell igazán megélni. Az ellenfelek nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy milyen a többi csapat összetétele. Mi ellenben nagyon örülünk annak, hogy a felvidéki lányok között is van egy csapatra való, amelyik fel tudja venni a versenyt a cseh-szlovák élvonallal.

Az év végéhez érve elmondható, hogy a mérkőzéseken egyre jobb a hangulat a lelátón.

Nagyon bízom abban, hogy ha beérik a csapat játéka és még jobbak lesznek az eredmények, hiszen most volt egy-két parádés és egy-két mondhatni bugyuta meccsünk is, akkor a hangulat is javulni fog. A szurkoló mindig sikerre éhes, úgyhogy ha össze tudunk rakni egy olyan csapatot, amely hétről hétre hozza a jó eredményeket, akkor a szurkolói létszám is növekedni fog.

Security Check Required

(null)

Fotó: facebook.com/mskds; Lelkes Ernő