Amerikai foci magyar módra

A Szent István csapata 1953-ban, melynek játékosai nagyrészt a második világháború menekültjei voltak

A labdarúgás napjaink legnépszerűbb és legközkedveltebb sportja. Mi magyarok pedig büszkén elmondhatjuk, hogy a modern labdarúgás létrejötte óta, nem egyszer vastag betűkkel beírtuk nemzetünket és játékosainkat a sportág egyre gazdagabb történetébe. Nem volt ez másképp Észak-Amerikában és ezen belül az Amerikai Egyesült Államok történetében sem, ahol a diaszpóra magyarság a kezdetek óta jelen volt a focikultúra 20. század elejei gyökereinek megkapaszkodásában majd megerősödésében.  Igaz, a mai napig az Egyesült Államokban nem a legnépszerűbb sport a foci, viszont komoly fejlődésen ment át az elmúlt több mint 100 évben, és egyre inkább fejlődő pályát jósolnak neki. Ebben végig fontos szerepet vállalt az Amerikába kivándorolt magyarság, illetve az utóbbi évtizedekben komoly szerepet vállalt benne dr. Gyékényesi János Pál, a NASA mérnöke, aki tudományos karrierje mellett sosem hanyagolta másik szenvedélyét, a labdarúgást.

Dr. Gyékényesi János Pál körül gyermekkora óta pattog és gurul a laszti, és Clevelandba való érkezése óta csaknem hetven éve aktív szereplője nemcsak a helyi magyarságnak, hanem az észak-amerikai labdarúgásnak is, úgy is mint játékos, majd a későbbiekben mint sportvezető. Pali bácsi, vagy ahogy az amerikai labdarúgás köreiben ismerik, Dr. John P. Gyekenyesi (Dr. John) 6 évig volt az ohiói amatőr foci liga vezetője, 10 évig a clevelandi profi csapat, a Cleveland Cobra társtulajdonosa és vezetője és 29 éve az Ohiói Labdarúgó Szövetség elnöke.


Dr. Gyékényesi János Pál 2019-ben a clevelandi szervezésű Árpád kupán tartott ünnepi beszédet

A mai napig precíz pontossággal emlékszik a legtöbb mérkőzésre, melyen pályára lépett akár a helyi magyarság színeiben, akár más csapatok mezében, de ami ennél is fontosabb, hogy egy élő sporttörténelmi könyvként tudja a clevelandi magyar labdarúgás minden fontosabb állomását az elmúlt 70 évből, és nincs olyan magyar, aki úgy rúgott volna labdába Ohio államban, hogy ő ne ismerte volna, vagy játszott volna vele vagy ellene. 

Pali bácsi a Sporthatároknélkül.hu kérésére megpróbálta dióhéjban felidézni a clevelandi magyar labdarúgás elmúlt hetven esztendejét.
 
Hogyan, és mikor kerültek Clevelandba?

Jómagam hét évesen, 1945-ben hagytam el Magyarországot szüleimmel együtt, majd különböző állomások érintésével 1951-ben kerültünk Amerikába.

1945-51 között édesapám, az amerikai katonaságnak dolgozott Ausztriában, így tudták róla, hogy se nem náci, se nem kommunista, és zöld utat kaptunk az Államokba. Igaz az elején kicsit még akadékoskodtak, mivel Horthy miatt fasisztának hitték a magyarokat. Mi voltunk az utolsók, akiket beengedtek emiatt Amerikába.

Melyek az első emlékei a fociról?

Édesapám katolikus tanító volt, katolikus iskolát épített, és emellett egyben Levente Parancsnok. A fociért nem rajongott, de mindhárom fia élt halt érte, és gyermekkorunk óta mindig volt egy labda körülöttünk.

Első menekült éveinket Ausztriában töltöttük, a tábor egy nagy alumíniumgyár mellett volt. Ennek a gyárnak megvolt a saját labdarúgó csapata, melynek törzsét a menekültek alkották. Ugyanúgy gyermek és ifi csapatokat is szerveztek, így én is megtaláltam magamnak a megfelelő szórakozást. A foci mindenhol kapcsolatokat teremt az emberek közt, és ugyanúgy Ausztriában, mint később Amerikában a foci által befogadtak és sikerült beilleszkednem bármilyen közösségbe.

Bárhova kerültünk menekültként, legyen az Ausztria, Svájc, Németország, majd később az Egyesült Államok, amikor hallották, hogy magyar vagyok, az volt az első kérdés, hogy tudok-e focizni. Így mindig megtaláltam a helyem, és könnyen be tudtam illeszkedni.

Hogyan került a labdarúgás Észak-Amerikába? Igaz, hogy nekünk, magyaroknak is részünk volt ebben a folyamatban?

Clevelandban az ötvenes években már nagyszámú magyar közösség élt, akik már a monarchia idején érkeztek, több mint ötvenezren. Ők voltak a labdarúgásnak is a meghonosítói a környéken, de általában véve is igaz, hogy az egész ország területére az európai bevándorlók hozták a focit.

Sokatmondó tény erre, hogy a Clevelandi foci liga 1906-ban alakult meg skót, ír, angol és magyar akaratnak és csapatnak részvételének köszönhetően. A fő alapító egy Weisz nevű magyar üzletember volt.

Az Amerikai Országos Labdarúgó Szövetség (USSF) 1913-ban alakult meg, és a FIFA-ba is beléptek. Egy félig profi ligát alakítottak főleg a keleti part menti csapatok részvételével, hiszen az európai és köztük magyar bevándorlók ezekbe a part menti városokba hozták magukkal a labdarúgást. Clevelandba csak a 30-as években jelent meg profibb szinten a játék, a Goodyear gumigyárnak volt egy jó csapata, akik eljutottak az országos döntőig is. Abban a csapatban nem nagyon voltak magyar játékosok.

A labdarúgásnak volt egy nagy hullámvölgye is a negyvenes években, hiszen mivel teljesen a bevándorlók sportja volt, a helyi fiatalság nem fogadta el, és nem gyakorolta. Volt erre nézve egy politikai mozgalom is, hogy csak az a jó, ami helyi, ami a saját nem pedig az amit behoznak az országba. Így a helyi “őslakos” fiatalok a baseballt, kosárlabdát és a tojáslabdát szerették csak, melyek mai napig a legnépszerűbbek.

Helyi magyar szempontból érdemes például megemlíteni, hogy már 1904-ben megalakult a Szent István kör, melynek a magyar kultúrotthon adott helyet, és már akkoriban megalakultak a különböző közösségi és sportkörök, csapatok az énekkörtől kezdve a kugli csapaton át, és természetesen eljutva a fociig is. A helyi magyar csapat a második világháború előtt nagyon erős volt, és jól szerepelt a helyi ligákban, hiszen például Kolozsvárról is hoztak első osztályú játékosokat, de ugyanúgy a Ferencvárosból vagy más csapatokból is érkeztek játékosok. Ez az aranygeneráció 1940 körül kezdett kiöregedni, és akkor nem volt igazán utánpótlás, mivel a világháború ideje alatt nem érkeztek bevándorlók, a helyiek pedig még nem fogadták el a labdarúgást. Az újabb labdarúgó nemzedék majd csak azzal a hullámmal érkezett, amelyikkel mi is jöttünk.

Milyen volt a foci Clevelandban amikor Ön odakerült? Hogyan fejlődött azt követően a helyi magyarság körében?

Amikor én Amerikába kerültem a focit egy új vallásként próbáltam meg hirdetni. Clevelandban nagyon sok bevándorló volt, magyarok, szerbek, németek, svábok, horvátok, akikkel együtt megpróbáltunk futballkultúrát építeni. Cleveland tele volt az orosz invázió miatt elmenekült közép-európaiakkal, akik megépítették saját templomaikat, kultúrköreiket, központjaikat, és természetesen a foci is szerepet kapott.

Az ötvenes években már tíz bevándorló csapat volt Clevelandban, így az amatőr és ezen belül a magyar labdarúgás is szépen fejlődött, hiszen a bevándorlók nem mentek az amerikai sportokra, hanem a focit akarták. Volt egy magyar falu, melyet egy gazdag magyar üzletember szervezett. Egy adott pillanatban, nyolc magyar ifi csapat és két felnőtt csapat is volt így Clevelandban és környékén.  Ezekben én is játszottam hat évet és Ohio bajnokságot is nyertem kétszer, például a Szent István csapattal 1953-ban. Persze akkoriban, tizenöt évesen még a legtöbbet a padon ültem, de magán az ünnepségeken és a foci mellett kialakult magyar életben nagy élmény volt résztvenni. Szakmailag viszont nem tudtam fejlődni, nem alakult jól a foci pályafutásom, mivel Ausztriában még az elején volt gyermekcsapat és kaptam lehetőséget, de aztán Amerikában nem volt gyermekcsapat és utánpótlás, így nem tudtam megfelelően fejleszteni magam, pedig világéletemben focista szerettem volna lenni. Persze idővel azért belenőttem szerencsére.

Clevelandban az ötvenes években a foci magyar kézben volt. Az Ohiói Labdarúgó Szövetség elnöke és alelnöke is magyar volt. Az elnököt Csóré Ferencnek hívták. Ő volt egyébként a Szent István kör elnöke is. Az alelnök pedig egy Kádár János nevű rendőrtiszt volt, aki vezette a városi sportprogramot is. Ő kapus is volt. Még labdarúgó tábort is szerveztek. Ezekben az időkben már komoly szerepet kapott a gyermeknevelés és az utánpótlás kérdése is, melyet szem előtt tartottunk.

Említette a labdarúgás hanyatlását. Mi volt a fordulópont ebben?

Az egyik fordulópont a bevándorlás megnövekedése volt. A második világháború utóhatásainak következtében még több bevándorló érkezett, melynek köszönhetően a hetvenes évekre már negyven csapat alakult, és külön ligát alapítottunk. De ez, még mindig csak az amatőr szinthez lett volna elég.
Az országos fordulópontot és a labdarúgás népszerűvé válását a helyiek körében az 1966-os angliai világbajnokság jelentette. A televíziós közvetítéseknek köszönhetően a labdarúgás népszerűsége megemelkedett az Egyesült Államokban is. Ennek a jelenségnek a hatására megindult a profi labdarúgás is, és a nagy üzletemberek elhatározták, hogy létrehoznak egy profi ligát az addigi fél profi helyett. Ez volt tehát a nagy mérföldkő, a profi liga születése, melyben Puskás is szerepet kapott a Vancouver edzőjeként.

Ön ismerte személyesen is Puskás Ferencet.

Felnőtt koromban bárhova utaztam, mindig megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e Puskást. A világ minden táján, ha nem is tudnak rólunk, magyarokról sokat, de Puskás neve mindenhol ismerősen cseng. Jómagam személyesen is ismertem őt, mivel háromszor látogatott Clevelandba. Ő volt az edzője a 67-68-as Vancouveri profi csapatnak, kétszer játszottak ezekben az években Clevelandban. Akkor még erős volt a magyar foci is, mindig nagyszámú magyar fogadta őt. Utoljára 1985-ben járt nálunk. Mindig jó kedélyű volt, nagyon közvetlen ember, aki szeretett beszélgetni, ha valamilyen jó magyar étel, egy pohár bor és netán cigányzene is került, akkor nagyon boldog volt.


Dr. Gyékényesi János Pál és felesége Erika, illetve Fábián Károly fogadták Puskás Ferencet 1985-ben Clevelandban.

Hogyan jelent meg a profi futball Clevelandban?

Az első clevelandi profi csapatot egy Metzenbaum nevű magyar származású politikus alapította, akinek egyrészt megvolt ehhez a megfelelő anyagi tőkéje, másrészt ismerte még az Aranycsapatot is, így megvolt a megfelelő futballkultúrája, hogy jól szervezze. Első évben a Stoke City csapatát hozta be Angliából, akik itt fociztak egész nyáron, de az átlag nézőszám csak 5000 körül volt. 1968-ban már saját csapatot indított, de azt is angol profi játékosok segítségével. Akkor sem tudta túllépni az 5000-res nézőszámot, így a megfelelő bevételek hiányában abbahagyta, és azt mondta, hogy Amerika még nincs készen a profi labdarúgásra. Szerintem is igaza volt ebben.
A későbbiekben 1969 és 1973 közt a profi szint összeomlott már, és a 24 csapatból 5 profi csapat maradt meg, melyekben mind voltak magyar játékosok.

Mindeközben azért az amatőr szintű bajnokság működött?

Persze, az amatőr ligák más szintet képviseltek, azok folyamatosan erősödtek.

1956 után nagyon fellendült az amerikai magyar labdarúgás mindenhol, ahol volt magyar templom és közösség. Clevelandban és környékén, Buffalóban, Toledóban, Youngstownban, Eliriában, Akronban mind volt magyar klub és csapat, melyeket mind felfrissítették a forradalom miatt menekült magyarok. A régiek is újra elkezdtek járni focizni. Ez a forradalom okozta magyarságtudat felerősödésének köszönhetően történt. A menekültek közt volt például Herédi Ernő, aki a honvédban Puskással játszott, vagy Miskolci János, aki szintén NB1-es labdarúgó volt. Ők ketten voltak akkor a legjobb labdarúgók helyi szinten. 
Mellettük több nagyon jó labdarúgó is volt azokban az években. Ilyen volt például Tóth Zoltán, aki később a legjobb kapus volt akkoriban, de ott volt Horváth, Harangozó, Visnyei, akik mind válogatott/NB1-es játékosok voltak mielőtt kijöttek volna.

Clevelandban ekkoriban 4-5 magyar csapat volt, melyeknek a gerincét NB3-as játékosok alkották. Abban az évben a youngstowni magyar csapat nyerte az Ohiói Bajnokságot meg a Clevelandi Ligát. A Szent István csapat ekkoriban mindig benne volt az első három csapatban az amatőr bajnokságban, de volt egy Szabadságharcos nevű csapatunk is, mely szintén jól szerepelt azokban az években, sőt még bajnokságot is nyert.

A meccseken mindig volt 3-400 néző, jó hangulatban. A magyar szurkolók olyanok voltak, mint egy darázsfészek, nem igazán szerettek velünk kötekedni, mert nagyon összetartóak voltunk. Ennek ellenére nem volt nemzetiségi ellentét, mint például a horvát és szerb meccseken, akiket egy időben el is tiltottak az egymás elleni mérkőzésektől. Ők a mai napig sem barátok, annak ellenére, hogy generációváltás történt. Nekik egyébként a mai napig megvan csapatuk, klubjuk és templomuk Clevelandban, sokkal erősebb nemzeti tudattal rendelkeznek, mint mi magyarok.

Az amatőr liga, amelyet a magyarok segítettek megalapítani egészen 2010-ig megvolt. 2003-ig még minden szinten voltak magyar játékosok és utánpótlás. A hatvanas évek végén nagy szociális és gazdasági átalakulás következett be, mely a magyarokat és a focit is érintette. Kaliforniában megindult a repülőipar és űrkutatás, míg Clevelandban az acél és autóipar maradt meg. Sok magyar így átköltözött a szebb jövővel és jobb munkahelyekkel kecsegtető Los Angelesbe, San Franciscóba és Seattleba, így sok jó focista is elment, de ennek köszönhetően ők ezekben a városokban alapítottak magyar csapatokat. Ez természetesen más nációkra is igaz volt.

Cikkünk második része a napokban folytatódik a SportHatárokNélkül.hu oldalán. Az interjú második részében Dr. Gyékényesi János Pál a hetvenes évektől napjainkig beszél majd a Clevelandi labdarúgásról, a magyar csapatok történetéről, illetve elmondja majd, hogyan lett a Cleveland Cobra profi csapat vezetője, majd az Ohiói Labdarúgó Szövetség elnöke a mai napig. Nem utolsó sorban pedig megtudhatják, hogy neki is szerepe volt abban, hogy Észak-Amerika rendezze a 2026-os Világbajnokságot.

Képgaléria:


A Szent István csapata 1953-ban megnyerte az Ohio State Champion (Ohió Állami Bajnok) címet. Dr. Gyékényesi János Pál (első sor jobbról a második fiatalember) már a csapat tagja volt, bár fiatal kora ellenére még nem jutott sok szerephez


50 éves a Szent István labdarúgó csapata. A jubileumi tabló 1954-ben készült, Dr. Gyékényesi János Pál is részese a történelmi pillanatnak


A Cleveland Hungarians Turul 1955-ben. Ők voltak a gyengébbik magyar csapat akkoriban. Dr. Gyékényesi János Pál (álló sor jobb oldalról a negyedik) a több játéklehetőség miatt 17 évesen egy évig játszott a Turulnál, majd visszatért a Szent Istvánhoz


Az Akron Magyars nevű csapat 1958-ban. Bár nevében magyar volt, és az akroni magyar ház támogatta, a csapat gerincét mégis a kivándorolt sváb játékosok alkották. A csapat 1955-ben állami bajnokságot nyert


Hungarian Freedom Fighters vagyis a Magyar Szabadságharcosok csapata 1959-ben. A csapatot nagyrészt az 56-os menekültek alkották, akik nem fértek már be a Szent István csapatába. A Szabadságharcosok új csapatként az Ohio állami másod osztályú bajnokságban kezdtek, melyet megnyertek és feljutottak az első osztályba. Dr. Gyékényesi János Pál (jobbról a második játékos) is tagja volt ennek a bajnok csapatnak.


A Cleveland Hungarians 1964-ben egy baráti tornán. Dr. Gyékényesi János Pál az állós sorban balról a harmadik a képen.


Cleveland Hungarians 1968-ban. A fénykép a Magyar Cserkésznapon készült, mely a legnagyobb magyar összejövetelnek számít Ohio államban, és a mai napig több mint 3000 magyar vesz rajta részt. Minden évben szokás, hogy a magyar csapatok bemutató gálamérkőzést játszanak. Az álló sor jobb oldalán az első játékos Herédi Ernő, aki a honvédban Puskás Ferenc csapattársa volt, majd éveken keresztül a Clevelandi Magyar csapatot erősítette.

fényképek: ohiosoccernorth.org