A mélypontról a csúcsra: így támadt fel Harkai irányításával Goldcoast Wallabies

Szeptember végén számoltunk be róla, hogy a vajdasági származású Harkai Hunor az osztrák Bundesligás innsbrucki Swarco Raiders férfi felnőtt csapatától a svájci Goldcoast Wallabies női felnőtt csapatához szerződött.

Október 11-én három forduló után 3 vereséggel az utolsó helyen álltatok a bajnokságban, majd fantasztikus menetelésbe kezdtetek és a következő 6 mérkőzéseteket zsinórban megnyertétek, jelenleg pedig ti vagytok az éllovasok. Minek tudható be ez a fejlődés?

A legfontosabb, hogy a fiatal felnőtt játékosaink az első naptól partnerek abban, hogy bármi újdonságot csempészek be a napi edzéstervbe, legyen akár nem szokványos technikai elem, befejezés, vagy egyéni és csoportos taktikai elem, megpróbálják végrehajtani. Még ha ez azzal is jár, hogy ki kell kerülniük a komfortzónájukból. Nekem ez a fő feladatom, hogy mely lépésekkel fogunk hétről-hétre kikerülni a komfortzónánkból, amíg nem okoz fejetlenséget a játékunkban. A felkészülést okosan használtuk ki, ugyan minden felkészülési mérkőzésünket elvesztettük, de mi a bajnokság legerősebb csapatai ellen álltunk ki. Nem csak a felkészülési időszakban, de az NL1 első néhány mérkőzésén is úgy néztünk ki, mint egy szétvert hadsereg, de meg kell érteni, hogy egy nagyon fiatal felnőtt csapatot vettem át, melyet 15–18 éves hazai játékosok alkotnak, akiknek ez az első igazi felnőtt szezonjuk.

Pályafutásom alatt több hasonló feladatot vállaltam be, volt, hogy nem csak játékosfejlesztés történt abban a szezonban és csapatépítés az adott fiatal felnőtt csapattal, hanem nyertünk érmeket és bajnokságot is. Legutóbb 2 éve hasonló forgatókönyv és körülmények mellett szereztünk a Moy Tolka Rovers férfi felnőtt csapatával ezüstérmet a Nemzeti Ligában Írországban, és elődöntőt játszottunk a Nemzeti Elnöki Kupában.

Nem siettem el most sem a légiós választást, ezért kicsit tovább kivártunk. Nem csak domináns játékost akartam igazolni, aki meg fog felelni a rendszereinknek, amit augusztus közepe óta készítettem a hazai játékosokkal, hanem emberileg is példakép lehet a munkamoráljával a fiatal játékosainknak, és vezér lesz a pályán és azon kívül. Nem minden tapasztalt légiós fogadja el könnyen a fiatalabb hazai felnőtt játékosokat, érti meg őket.

Október közepén érkezett meg a 27 éves amerikai Jocelyn Taylor, aki a Southeast Missouri State University elvégzése után Ausztráliában, Kuvaitban, Kolumbiában és a román élvonalban is bizonyította tudását. Lényegében biztos voltam benne, hogy nem zsákbamacska érkezik, mivel több edző is dolgozott vele, akivel jó kapcsolatban vagyok, és megkaptam a szükséges információkat az emberi oldaláról is egyaránt. Nagyon gyorsan be tudott illeszkedni a játékrendszereinkbe, és a vezérletével jelenleg 6 mérkőzést nyertünk zsinórban. Jocelyn mellett 2 tehetséges hazai 18 éves játékost sikerült megszereznünk szeptember folyamán, Soraya és Samira Imine személyében, akik a BC Winterthur csapatától érkeztek.


Jocelyn Taylor komoly erősítésnek számít

Evés közben jön meg az étvágy, november elején sikerült leigazolnunk a 23 éves spanyol Tanya Barcala Folgar-t is, akivel az utóbbi 2 hétben még stabilabbá vált a védelmünk, és kulcsszerepet játszott november 14-én a bravúros idegenbeli győzelemben 60:53 arányban a tavalyi bajnok BC Alte Kanti Aarau ellen.


Tanya Barcala Folgar stabilizálta a védelmet

Ezt könnyű így elmondani, azonban sportban nem könnyű egy hullámvölgybe került csapatot kiemelni, plusz egy nagyon fiatalt. Milyen pszichológiai trükkökkel sikerült elhitetni a játékosokkal, hogy akár mindenre képesek lehetnek a bajnokságban?

Csak a kosárlabda nem elég, több mint két évtizede rengeteget fektetek bele a pályán és pályán kívül a játékosok motiválásába, akár “becsapásába” is, ha az arra vezet egy periódus után, hogy jobban teljesítenek. Szerbiából indult az edzői pályám, ott nincs gond az önbizalommal, sőt, ép ellenkezőleg, sokszor az a probléma, hogy a játékosok átesnek a ló másik oldalára, és többet képzelnek magukról, mint amire képesek.

Ha új csapatot veszek át, mindig az edzések az utolsó részletekig ki kell legyenek dolgozva, nincs semmi improvizáció. Az edzésprogrammal ügyelek ugyan az erős és gyengébb intenzitású edzések váltakozására és a kellő pihenésre is egyaránt, ami ma sokkal fontosabb, mint a 2000-es évek elején. Azonban egy új csapat várja akár azonnal is az igazi feedback-et a mérkőzésről, főleg a fiatalabb játékosok akarnak gyors fejlődést érezni magukon, nincs türelmük, mint az előző kortársaiknak. Ezért a játékosfejlesztés mellett fontos a pillanatnyi eredmény is a kezdetekben, ha ez elmarad és úgy látom, a játékosok még nem bíznak teljesen abban, amit csinálunk, akkor nagyon erős edzéseket tartok, és próbálom az agyukat mosni, hogy keményebben és elszántabban dolgozunk a riválisainknál, ezért ez hamarosan az eredményben is meglátszik. Csak abban a klubban dolgozok, ahol kapok termet külön egyéni edzésre is, ami az egyik alap a sikerhez, valamint megfelelő számú csapatedzést tarthatok hetente, ez nélkül az edzőnek varázslónak kell lennie, ha sikeres akar lenni.



Természetesen ez a 22 év alatt volt, hogy gondban voltam az edzések számával, de átszervezéssel mindig megoldottam, ami néha nem volt szokványos, de aki Szerbiában tanulja az edzői szakmát, az megtanulja feltalálni magát a legváratlanabb helyzetekben is. Mit gondol egy játékos, aki mondjuk évek óta csak csapatedzésekre járt, lehet hetente volt mondjuk 200 dobása a gyűrűre, én meg megjelenek az életében, és az egyéni edzések miatt hetente dob minimum 1500–2000-et a gyűrűre, és mellette új befejezéseket is tanul, persze, hogy fejlődni fog. Ha ez mellé párosulnak az eredmények, akkor indul be a gépezet, és a játékosok még többet akarnak edzeni. Az első hetekben nagyon nehéz volt a játékosoknak hozzászokniuk a tempóhoz, mert előtte heti 3–4 edzésen vettek részt, és eleve kérdéses, milyen intenzitáson tették azt előtte.

Most hétvégén 60% felett dobtuk a triplát, ez nem csak véletlen, még több játékos fog jönni egyéni edzésre, biztos vagyok benne, amint érzik a fejlődést, megjegyezném, a felkészüléskor és a bajnokság elején a triplákat mindössze 10–20% pontossággal értékesítettük. Azonban ezzel sosem vagyok elégedett, ezért, amit 8 országban magamba szívtam csapatépítés terén, azt kamatoztatom mindenhol. Átlagban 2 hetente járunk teambuildingekre, aminek a célja legyen mindig bármi érdekes, ami nem kosárlabda, és lehet akár extrém is, kovácsolja össze a játékosokat, és akár hónapokig beszéljenek róla. Nagy hangsúlyt fektettünk a social médiára is, ahol igyekszünk hétről-hétre nem csak a legkiemelkedőbb játékosokat kiemelni mérkőzésenként, illetve ki a hónap játékosa, hanem mindenkit. Ebben a nyertes kombinációban hiszek, az a ’90-es években volt, hogy csak edzünk az utolsó csepp energiánkig, mit játszunk védelemben, támadásban, mérkőzésre járunk, és majd a játékos motiválja magát. Sokat változott a világ, az edzőknek is változniuk kell, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a környezetünkhöz és a trendekhez.

Ma minden edzőnek lehetősége van sok más interaktivitást bekapcsolnia szezon közben, ami nem megy az edzés idejének a kárára. Ha a játékosok érzik, hogy az edző érdeklődik irántuk, mint személy is, nem csak mint játékos, próbálkozik mindennel pályán kívül is, főleg akkor, amikor nem megy a szekér, az sokat lök a csapaton, hogy kikerüljenek a hullámvölgyből.

Mi várható a bajnokság rövidebb téli szünetéig?

Nemcsak a következő periódusban, hanem egészen a rájátszásig még nagyobb fejlődést várok, hétről-hétre „érettebben” játszunk, meghazudtolva a csapat 18,3 év átlag életkorát. Ehhez hozzá fog az is segíteni, hogy hiába vagyunk éllovasok ebben a pillanatban, számunkra nincs könnyű mérkőzés, kaparnunk kell mindenki ellen, tehát nincs lazsálás. A következő hétvégén szabadok vagyunk, még 2 mérkőzésünk lesz decemberben a szünetig. Amennyiben a játékosok nyernek az Elfic Fribourg csapata ellen is, az már a hetedik győzelmünk lenne zsinórban. Minden csapatom tudja, hogy a kapcsolataim révén, ha nagyon jól teljesítenek, akkor valami nem mindennapi kosárlabda “ajándékot” ajánlok fel alku kapcsán.

Az alku az volt, ha nyolc mérkőzésből hetet nyernek az idegenlégiós érkeztével, akkor a téli szünetre bekapcsolok egy erőnléti és rehab edzőt arra a rövid periódusra Szerbiából, aki több kiemelkedő kosárlabdázóval foglalkozik az NBA-ből, Euroligából és EuroCupból. A csapatnak ehhez elég még egyet nyerni az utolsó két mérkőzésből, és aktiválódik a felajánlásom. Az idegenlégiós érkeztével bíztam benne, hogy egy hosszabb győzelmi menetelésbe tudunk kezdeni, amilyen erőltetett menetben haladunk, ami a kosárlabdát illeti.

Kijelenthetjük, taktikailag jelenleg a legfelkészültebb csapat vagyunk a bajnokságban, adott mérkőzéseken akár 4–5 különböző védelmi rendszert is váltogatunk, ha szükséges az esélyesebb csapatot megzavarnunk periódusonként ezzel, és kényszeríteni őket támadásban valami egész másra, mint amit játszani szeretnének. Ez mellett a legtöbb támadási rendszerrel is rendelkezünk. Az elsők közt szinte már gyakorlatilag biztosítottuk a helyünket a rájátszásban, ezért tavaszig csak a további finom részleteken kell dolgoznunk védelemben és támadásban, mivel már annyi mindent átvettünk ebben a három és fél hónapos erőltetett menetben.

fotók: Harkai Hunor magángyűjteménye