Aki együtt játszott Diego Maradonával

Az elmúlt napokban A Toronto Vasas FC múltja és jelene, illetve "A Toronto Vasasnak nemcsak múltja, hanem jövője is van!" című írásokban foglalkoztunk a kanadai magyar labdarúgással. Ezen cikkekben a csapat ügyvezető elnöke, Horváth Adalbert beszélt a SportHatárokNélkül.hu olvasóinak a Toronto Vasasról, és a kanadai magyar sportéletről. A teljesség igénye érdekében megkerestem a csapat egykori játékosát is, Szilágyi Zoltánt, akivel a nagyváradi Partium FC-ben voltunk csapattársak, hogy meséljen a kanadai élményeiről. Mint kiderült, Szilágyi Zoltán és Horváth Adalbert Magyarországon is csapattársak voltak, majd együtt mentek ki Kanadába 2008-ban, és épültek be a csapat életébe. Míg Horváth Adalbert Kanadában maradt, és a Torontó Vasas játékosból idővel csapatvezetővé vált, addig Szilágyi Zoltán fél év után visszatért Magyarországra, de azóta is tartják a kapcsolatot, sőt mi több, többször vissza is hívták a csapathoz. „Nem egy alkalommal szóba jött köztünk, hogy mint játékos és edző csatlakozzon a csapathoz. Ez természetesen nem olyan egyszerű, de még nem lezárt ügy köztünk.” – emlékezett vissza egykori csapattársára Horváth Adalbert.


Horváth Adalbert és Szilágyi Zoltán 2008-ban

Szilágyi Zoltán nagyváradi születésű, futballkarrierjét még gyermek korában kezdte Muzsnay Zsolt Profi.M nevű csapatában, ahol olyan csapattársak mellett nevelkedett, mint az FTC-nél is játszó Borbély László Csaba. Muzsnay Zsolt akkoriban a Royal Antwerp csapatában játszott, és onnan szponzorálta a csapatot, majd hazatértekor átvette az edzői feladatokat is. Azt szerette volna, ha idővel több játékost ki tud vinni próbajátékra a belgákhoz. A későbbiekben Zoli Szolnokra került a Szolnoki Máv csapatához az NB1-B-be. Játszott még a szalontai Libertyben, Marius Vizer csapatában is a román másodosztályban, sőt még a Jordániai első osztályban is pályára lépett, hogy csak a nagyobb csapatokat említsem.
A továbbiakban Szilágyi Zoltánt kérdeztem a torontói élményeiről:

Hogyan kerültél Kanadába?

Tiszalökön játszottam, ahol Mirgai László volt az edzőm. Ő került kapcsolatba a Toronto Vasassal, és meghívták a csapat edzőjének. Nem tudta elvállalni a felkérést, majd megkérték, hogy ajánljon pár vállalkozó kedvű és tehetséges játékost, akik szívesen szerencsét próbálnának Kanadában, és emellett játszanának is a Toronto Vasasban. Mirgai László ajánlott engem is. Akkor 29 évesen úgy határoztam, megpróbálom, így 7-8 játékossal együtt, köztük Horváth Adalberttel nekiindultunk az ismeretlennek 2008 májusában. Nekem szerencsém volt, és munkavízumot is kaptam, így könnyebb volt dolgozni. Végülis a fő cél a munka volt, amely mellett fociztunk is. Nem pénzért mentünk játszani, hanem teljesen amatőr módon, kedvtelésből. Persze nagyon fontos volt, hogy egy magyar közösségbe kerültünk, akik segítettek minket szállást és munkát szerezni. Én az egyik magyar játékosnál Kemenczi Krisztiánnál kaptam munkát, aki Honvéd nevelés volt, és szintén a Toronto Vasasnál focizott, de idővel saját kertészeti vállalkozást tudott nyitni.


Zoli igazolása a Toronto Vasas csapatánál

Milyen volt a csapatban a hangulat?

Nagyon családias légkör volt, és egy igazi közösség, amelyre számíthattunk a mindennapokban. Távol a hazától, sokszor honvágytól gyötörve nagyon jól eső érzés volt edzésekre és magyar közegbe járni. Nem mindenki volt magyar a csapatban, hisz még a Galapagos szigetekről is volt egy Pablo nevű csapattársunk, de a lelkület magyar volt. Eleinte nehezen indultak a dolgok, volt, hogy parkokban, padokon kellett átöltözni, aztán idővel béreltek pályát, és megteremtődtek a megfelelő körülmények. Akkoriban Turcsik Károly volt a csapat elnöke és edzője, de már Deák László (a mostani elnök) is a csapat körül volt. A legjobb hangulat mindig a meccsek után volt, Péti Péter csapattársunknál volt általában a gyülekező pont, és mindig jó csapatösszetartásokat szerveztünk. Ő is vállalkozó volt akkoriban már, sőt több csapattársunknak is munkát adott. Emellett eljártunk nagyon sok magyar rendezvényre, részt vettünk a magyar közösség életében. Úgymond idézőjelben véve kötelező volt a csapat részvétel, de örömmel is tettük, hiszen jó volt magyar szót hallani.


Csapatépítés a Niagara vízesésnél

Ha jól tudom, nem csak a Toronto Vasasban játszottál.

Az egyik csapattársam, és akkori munkaadóm Krisztián és a galapagosi fiú játszott egy dél-amerikai csapatban, de csak hobby szinten, ők vittek magukkal, és így lettem tagja annak a társaságnak. Igazi élmény volt megismerni a latin amerikai foci világát és annak hangulatát. Ebben a körben felfigyeltek rám, és meghívtak a Serbian White Eagles csapatába, amelyik már a CSL-ben, a kanadai első osztályban játszott. Ez már egy igazi profi történet volt, komoly stadionnal, edzőpályákkal, meccs utáni riportokkal, stb. A mérkőzéseket a TV is közvetítette, kaptam komoly szerződést, igaz, nem volt nagy pénz, de nagyon jól jött. A csapattársak közt voltak Kanadába kitelepült egykori szerb válogatott játékosok is. Kanadában az európai foci a bevándorlókkal jött, így ez például egy szerb csapat volt, de nem egy hasonló ellenfelünk volt, amely csapatokat valamilyen bevándorló közösség hozott létre. Még Diego Maradona keresztfia, akit szintén Diego Maradonának hívtak, is a csapattársam volt. Persze a keresztapjához képest abszolút nem volt semmilyen különleges tehetsége, de a neve jól hangzott.


A Serbian White Eagles mezében

Nem volt konfliktus ebből, hogy ott játszottál a Vasassal?

Nem, egyáltalán nem, különálló igazolásom volt mindkét csapatnál, nem fedték egymást még a mérkőzések sem. A Serbian White Eagles általában szombatonként játszott, a Toronto Vasas meg vasárnap. Nem volt összeférhetetlenség. A szezon közepe körül érkeztem, és csak 6-7 meccset játszottam, és a csapat a második vagy harmadik helyen végzett. A Toronto Vasasban viszont májustól kezdődően végigjátszottam az egész szezont, amíg a vízumom érvényességét nem vesztette. Utána hazatértem. Mindig is nagyon szép emlék marad ez a Kanadában töltött fél év.


A dél-amerikai csapatban az LA Galaxi mezében játszottak

Csak kis érdekességként, játszottál Jordániában az első osztályban. Ennek mi a története?

Ez egy vicces és érdekes történet. 2002-ben, 23 éves ifjúként elmentem Ammanba, meglátogatni az unokatestvéremet, aki oda ment férjhez egy helyi fiatalemberhez. Lementünk a tengerpartra, és előkerült egy labda, dekázgattam vele, és játszottunk egy kicsit a helyiekkel, és pont ott volt valamilyen játékos ügynök az egyik helyi csapattól és felfigyelt rám, majd szerződést ajánlott. Így kerültem a most is első osztályban szereplő Al-Faisaly csapathoz. Egy cseh edző volt ott akkoriban Branko úr, és rajtam kívül még egy európai játékos, szintén cseh. Nagyon jó körülmények voltak, hihetetlen minőségű pályák, és nagyon ügyes játékosok. A magyar NB1 szintje lehetett akkoriban a bajnokságuk. Végül rövid életű lett az ott tartózkodásom, csak pár mérkőzést játszottam, és szinte hazamenekültem, mivel nem tudtam beilleszkedni. Az arab világ nagyon furcsa volt, tele íratlan szabályokkal, és egyfolytában kinéztek mindenért, elég volt, ha rövidnadrágban vagy atlétában jártam akkoriban az edzés után. Ezeket nagyon rossz szemmel nézték.

képanyag: Szilágyi Zoltán