Mélységek és magasságok

Mélységek és magasságok jellemezték eddig a magyar hegymászás idei esztendőjét, hiszen egyrészről két nagyszerű hegymászónkat veszítettük el idén Győrffy Ákos és Suhajda Szilárd személyében, akikért az egész nemzet izgult és gyászolja őket, másrészről pedig Varga Csaba ismét a csúcsokba repített minket a nemzeti lobogónkkal együtt a Nanga Parba (8126m) megmászásával, mely sikerrével immár hat nyolcezres csúcsnál tart tiszta mászással, oxigénpalack nélkül.

A nagyváradi alpinistával hazaérkezése után beszélgettünk és kértük meg, hogy mesélje el a Sporthatároknélkül.hu olvasóinka a sikeres expedíciónak a részleteit.

Miért pont a Nanga Parbat, mely szanszkritül Meztelen hegyet jelent?

Ez belső érzés volt. Tavaly kétszer voltam Nepálban, illetve Pakisztánban már négy éve nem jártam, és most úgy éreztem, hogy inkább Pakisztánba vágyom.


Varga Csaba Nanga Parbat expedíciója

Mi a különbség Nepál és Pakisztán közt hegymászó szemmel nézve?

Mindkettő gyönyörű ország, és mindkettőben nagyon jó hegyet mászni. Számomra nagyon sok szempontból hasonlítanak a sok különbözőségük ellenére is. Pakisztán sokkal vadabb, míg Nepál turista barátabb. Míg Pakisztán sivatagosabb, addig Nepál zöldebb és esőerdősebb.

Bizonyára kedvesebb lehet számodra Pakisztán, hiszen több sikeres csúcsmászáson vagy túl, a hat darab nyolcezreséből már négyet megmásztál.

Nem ilyen mércével mérem, hiszen Nepál is nagyon különleges hely. Mindkét országban nagyon kedvesek az emberek.

Nagyon hirtelen indultál útnak, nem sokat lehetett tudni az expedíciódról. Ez szándékosan alakult így?

Régóta tervben volt, de nehezen jött össze az expedíció, csak a tavasz folyamán véglegesültek a részletek és vált minden biztossá, de rólam amúgy is tudni kell, hogy sosem szerettem reklámozni magam, egyáltalán nem hiányzik a celeb élet.



Ennek ellenére nagyon nagy figyelem irányult az utadra, és feltételezem azóta is égnek a vonalak.

A hegyen sok esetben nem könnyű az élet

Igen, egy nagyon nagy sajtófigyelem követett végig, hiszen Suhajda Szilárd halála után a hegymászás a reflektorfénybe került, így akarva akaratlanul is nekem is jócskán jutott ebből a figyelemből. Egy ismerősöm, aki a szakmában dolgozik azt mondta, hogy aznap amikor feljutottam a csúcsra sokkal többen követték a hírt, mint Szoboszlai Dominik átigazolását a Liverpoolhoz.

Én egy héttel a tragédia után utaztam, és őszintén szólva próbáltam is kerülni a felhajtást, sokan kerestek és nem akartam nyilatkozni, azt mondtam, majd ha sikerül, akkor lesz miről beszélni, de fölöslegesen nem kell borzolni a kedélyeket és szenzációt hajhászni.

A bejelentést is nagyon diszkréten tettük meg, a magyarországi Kárpát Egyesület megalakulásának  150. évfordulója adta az alkalmat.

Hogyan élted meg Szilárd halálát?

Szilárd eltünése engem kísértetiesen emlékeztetett Erőss Zsolt eltűnésére, mely tíz éve ugyanebben az időszakban történt. Őszintén megdöbbentett, hiszen Szilárd egy remek mászó volt, biztos voltam abban, amikor elindult, hogy vagy sikerrel megmássza az Everestet, vagy nem sikerül neki, de egy pillanatig sem hittem az indulásakor, hogy nem tér vissza.  

Mi volt az a pillanat amikor úgy gondoltad, hogy most már nagy a baj?

Már az elején, amikor eltűnt éreztem, hogy ennek nem lehet jó vége. Abban a magasságban oxigén nélkül huzamosabb ideig lehetetlen túlélni. Amikor az első este még mindig nem lehetett tudni felőle semmit, akkor már mindenképp úgy gondoltam, hogy nagy a baj

Mekkora nyomást helyezett rád Szilárd halála és az ennek következtében kialakult médiafigyelem?

Szilárd halála megrázott, de nem nehezedett rám nyomásként, ugyanúgy a médiafigyelem sem. A hegymászásban mindig benne van a kockázat, és mindig ezzel a tudattal indulok neki, de bízom magamban és az ítélőképességemben, hiszen több alkalommal is bebizonyosodott, hogy még ha nehéz is, képes vagyok visszafordulni.



Hogyan alakult az expedíció?

Szerencsére minden nehézség nélkül, nagyon jól sikerültek az akklimatizációs körök. Az laptábor nagyon szép, hiszen jóval lennebb van, mint a többi nyolcezresnél, egy alpesi rét a gleccser alatt. Nem unatkoztam, pihentem, olvastam és vártam a megfelelő időablakot, melyet július első napjaira mondtak, és végül négyen indultunk el egy időben és értünk fel július másodikán a csúcsra.

Milyen volt a csúcstámadás?

Az utolsó száz méter nagyon szeles volt, a megosztott videómon is látszik. A hegy gyönyörű, de hatalmas a szintkülönbség, ezért nagyon hosszú és fáradalmas volt a csúcstámadás. Volt pár kisebb hóvihar, vagy jobban mondva hófúvás, és az idő is rosszabb volt, mint amire számítottam, de még így is megfelelő volt. Tizenhét és fél óra alatt értem el a csúcsot.

Felfelé vagy lefelé volt a nehezebb?

Nyilván felfelé, de lefelé sem könnyű a fáradtság miatt. Erővel szerencsére végig nagyon jól bírtam, maradt bővel az ereszkedéshez is.

Volt kockázat, vagy olyan pillanat amikor úgy érezted, hogy visszafordulsz?

Holtpontok mindig vannak, ezeket meg kell tanulni kezelni. Így utólag úgy tűnik nem volt egyáltalán kockázatos.

Bár a Nanga Parbat “csak” a világ kilencedik legmagasabb csúcsa, mégis mi teszi különlegesebbé a többihez képest?

A szintkülönbség, mely nagyobb mindegyiknél. Mint már említettem, az alaptábor jóval alacsonyabban,  csupán 4200 méteren van, így majdnem 4000 méter a szintkülönbség. Emellett technikailag sem könnyű, hiszen nagyon meredek hegyről beszélünk.


A Nanga Parbat a meredeksége miatt nagyon nehéz

Mi a következő terv? Jöhet az Everest?

Még nincs következő cél, majd idővel kialakul. Őszintén szólva, bár próbálkoztam már az Everesttel, nem vagyok biztos benne, hogy vissza szeretnék térni. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán képes lennék megmászni oxigénpalack nélkül, de mindezektől függetlenül azt is el kell mondanom, hogy számomra nem az Everest jelenti az Oscar díjat. Számomra a Bihar megyei Nagy-Bihar csúcs (1849m) is lehet ugyanolyan értékes, mint egy nyolcezres, mert nem arányaiban mérem, hanem az érzésben és az elégedettségben, amivel eltölt.

Akkor nincs olyan vágyad, hogy első magyarként mind a 14 darab nyolcezres csúcsot elérd?

Szerintem ez a cél időben és anyagiakban sem lenne lehetséges, mert akkor teljes mértékben ennek kéne alárendeljem az életem.  Amíg van erőm, motivációm és lehetőségem, addig megyek majd előre, ha ez 14 csúcsot is jelenthet, akkor külön öröm, de nem ez a cél. Nem vagyok megszállottja semmilyen hegynek vagy célnak, az se számít, ha olyan csúcsot keressek, ahol nem járt még magyar. Egyedül az a fontos, hogy jól érezzem magam és szeressem azt amit teszek.

Ha nem is keresed ezeket a különleges kihívásokat, mégis gondolom büszkeséggel tölt el, hogy a hat csúcsoddal te vagy jelenleg a magyar élő rekorder.

Ez a kifejezés a médiamunkásoknak nagyobb szó, mint nekem. Nyilván jól hangzik, könnyebb szponzorokat találni, de én nem ezért csinálom. Nem érzem magam csúcstartónak. Sokkal jobban örülnék, ha Suhajda Szilárd vagy Győrffy Ákos még élnének, és előttem állnának ezen a listán.

Természetesen ne legyek álszent, jól eső érzés, hogy az emberek megállítanak néha az utcán és gratulálnak, sőt nemrégiben még Orbán Viktor miniszterelnök úrtól is kaptam egy levelet melyben gratulált nekem.

Válaszoltál a miniszterelnök úrnak?

Természetesen, megköszöntem a megtisztelő sorait, és megírtam, hogy nagyon remélem találkozunk Tusnádfürdőn egy kézfogás erejéig, ugyanis engem is meghívtak, hogy tartsak egy élménybeszámolót az idei Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor alkalmával.

Varga Csaba eddigi 8000 méter feletti sikerei:

•  2013 Gasherbrum II (8035 m)
•  2014 Broad Peak (8051 m)
•  2017 Manaszlu (8163 m)
•  2019 Gasherbrum I (8068 m)
•  2021 Dhaulagiri (8167 m)
•  2023 Nanga Parpat (8126 m)

KÉPGALÉRIA

Varga Csaba a Nanga Parbat csúcsán

képanyag: Hazajáró / facebook
borítókép: Szalai Attila vajdasági karikaturista rajza