A Szernyei focisulit a járványhelyzet sem tudta térdre kényszeríteni

Márciusban mutattuk be oldalunkon a 2019 júniusa óta működő Szernyei Fiatal Focisták focisulit, mely egy igazi mintapéldája annak, hogy nem csupán a nagy és komoly pénz képes létrehozni valamit, hanem az igazi értékteremtő ereje magának a közösségnek, az emberek összefogásának van. Ennek köszönhetően jött létre Simon Csaba irányítása alatt a Szernyei Focisuli, és szerveződött önerőből egy olyan (sport)közösség, melyre bármelyik hazai vagy határon túli hasonló település büszke lehetne.


A Szernyei FF vezetősége: (balról) Tar Endre, Simon Dominika, Simon Csaba, Tar András

Majdnem egy év távlatából, igaz virtuálisan, de visszalátogattunk Kárpátaljára, és azt tapasztaltuk, hogy az egész évben megszokott mindenfelől érkező panaszok és problémák sorolása helyett Szernyén a december és az év vége ellenére továbbra is pezseg a sportélet, és ahelyett, hogy évet zárnának, továbbra is azon gondolkoznak, mit lehetne még kihozni a 2020-as koronavírus által meghatározott és kissé felemásra sikeredett évből.

A Szernyei Focisulinak a tavaszi lassabbra sikerült életvitele már nyáron feloldódott, és őszre igazán felpörgött. Ez köszönhető annak is, hogy nyertek egy Bethlen Gábor Alapítvány által kiírt pályázatot, melynek értelmében három nagy sporteseményt is szerveztek az ősszel Szernyén. De ha még ez sem lett volna elég, akkor a decemberi hónapot egy Mikulás kupával indították a fiatal tehetségek, akiknek nagy örömére a Mikulás nem kisebb távolságból érkezett, mint Kanadából, ahonnan az általunk már szintén bemutatott Torontó Vasas ajándékát hozta magával, egy sor új felszerelést a gyerekeknek. Az új mezek és tréningek különlegessége, hogy a község régi focicímerével vannak ellátva, melyet mostantól birtokba vett a Szernyei Focisuli.



A Mikulás Kupa bár méltó lezárása lehetett volna az évnek, Simon Csabáék úgy gondolták nem olyan sietős még, és a múlt héten ellátogattak a beregszászi teremlabdarúgó tornára, sőt az ott újonnan szerzett ismereteiket hasznosítva még az év végéig egy oda-vissza mérkőzést készülnek szervezni a Vári község gyermekeivel.

A SportHatárokNélkül.hu oldala megkérte Simon Csabát, hogy összegezze a csapat 2020-as évét.

Nagyon jól indult az évetek, nagy tervekkel indítottatok. Mekkora csapás volt számotokra a koronavírus okozta járványhelyzet?

Szernyét az év közepéig szerencsénkre a vírus teljesen elkerülte, mostanság sajnos egyre több a beteg felénk is, sőt az egyik edzőnk is súlyos tünetekkel megjárta a korházat, mielőtt kigyógyult volna.

Szerencsére a tavaszi lezárásokat sem éreztük meg nagyon, szigorúan véve csak egy hónapig állt az élet Szernyén, mikor bezártak az iskolák, és akkor mi sem mertük vállalni a felelősséget, hogy megtartsuk az edzéseinket. Ezt követően viszont az élet úgy, ahogy visszaállt a megszokott kerékvágásba. Amint beköszöntött a jó idő megindultak az edzések, sőt még a tornák is. Szerencsére igény volt rá bőven. Annyiban változott a helyzet azóta, hogy a tornákat szigorúbb előírások és ésszerű biztonsági előírások szerint tartjuk, igyekszünk csökkenteni a tömeget, inkább több naposra szervezzük, és elhúzzuk a nap folyamán, hogy ne egyszerre gyűljön mindenki egy helyre.

Örömmel hallottam, hogy már nemcsak látogatjátok a tornákat, hanem ti magatok is szervezőivé váltatok.

Bizony, eljutottunk mi is odáig, hogy büszke házigazdák lehessünk. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy nyertünk egy pályázatot a Bethlen Gábor Alapítványtól három sportesemény szervezésére. Ezeket viszont csak rendhagyó módon tudtuk teljesíteni, pont a járványhelyzet miatt, de mondhatom utólag, hogy jobban jött ki így a lépés.

Az első sportnap volt végülis a legnagyobb volumenű, a nagyobb gyermekeknek meghívtuk ellenfélnek Nagydobronyt, a kisebbeknek pedig Beregszászt. Mivel a lánycsapatnak nem találtunk megfelelő ellenfelet, házon belül oldottuk meg, és a velük egyidős fiúkkal játszottak, akiket meg is vertek. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a meccsnek különleges hangulata volt, hiszen az anyukák voltak a legnagyobb szurkolók.

Rendhagyó módon nemcsak a gyermekeken volt a hangsúly, hanem egy öregfiú tornát is szerveztünk, amelyre meghívtuk a szomszédos településeket, Barkaszót, Csongort, és Nagybégányt. Ez a torna, melyet végül a bégányiak nyertek, nagyon különlegesre sikeredett, mivel visszahozta a lángot, a régi derbik hangulatát. Elindítottunk valamit, aminek biztos lesz folytatása, hiszen már vissza is hívtak minket.

A második sportnap finisében ismét közbeszólt a vírus meg a karantén helyzet, így kisebb szabásúra sikerült, egyik hétvégén meghívtuk Barkaszót, a másikon pedig Beregszászt.

A harmadik alkalmat pedig december elején tartottátok, ami ha jól tudom ismét mérföldkő volt a csapat életében

Bizony, ez a már hagyományos Mikulás Kupánk volt, ahol a Mikulás különleges ajándékkal lepte meg a gyermekeket, mindenki vadiúj felszerelést kapott a kanadai barátainknak és támogatóinknak köszönhetően. Tavaly is Kanadából kaptunk segítséget, akkor Turcsik Károly barátunk és támogatónkon és az általa vezetett Hungária FC-n keresztül, idén pedig egy másik magyar csapat, a Torontó Vasas jóvoltából érkezett a Mikulás. Az egyik edzőnk Tar András játszott a Torontó Vasasban, így ismerik az ügyünket. Külön köszönet a kisbakosi születésű Id. Horvát Bélának és  szernyei származású Soós Ernőnek. Ez úton is szeretnénk a hálánkat és nagyrabecsülésünket kifejezni nekik. Példa értékű emberek, akik külföldön dolgozva is azon fáradoznak, hogy hogyan segíthetnének a hazaiaknak! A csapatnak végre címere is van, hiszen újra birtokba vettük az egykori Szernyei FC 1949-es címerét.

Ha jól tudom a Mikulás Kupa nem jelentette az év végét

Bizony, azóta még megjelentünk a Beregszászi Teremlabdarúgó Tornán december közepén, ahol jelen voltak még Huszt, Ungvár, Visk, Vári, Beregszász és a Munkácsi Sportiskola csapatai. Ez egy tipikusan önerőből létrejövő torna volt, hiszen a covid miatt a sportiskolák korosztályos bajnokságok hiányában elkezdték maguknak szervezni a tornákat. Minket először hívtak meg ilyen komoly tornára, ami nagy büszkeség, hiszen ez azt jelenti, hogy felkerültünk a helyi labdarúgás térképére, és számolnak velünk. A járványhelyzet miatt a torna két játéknapra és két külön csoportra volt bontva, az egyik csapatunk délelőtt, a másik délután játszott. Összességében elégedettek vagyunk a torna eredményével, hiszen annak ellenére, hogy sok minden elsőre szokatlan volt a gyermekeknek, gondolok itt a pálya méretére, vagy arra, hogy 4 vs. 4 ellen játszottak, és ők 3 vs. 3 ellen vannak hozzászokva, mégis szépen helytálltak, a 7. helyen végeztek. Ez egy jó tudásfelmérés volt számunkra olyan csapatok ellen, akik szervezett sportiskolák, régóta együtt játszanak, és nagyobb merítéssel rendelkeznek.  Mi pedig tovább haladunk az utunkon, jövő évben remélhetőleg meglesz a saját műfüves focipályánk, és tovább tudunk majd fejlődni. Ebben a fejlődésben külön említésre méltó a csapataink fő edzőjének, Tar Endrének a szerepe, hiszen lelkesedése és szakmai tudása nagyon komolyan meglátszik az eddig elért eredményeinken.

Hogyan néz most ki a Szernyei Focisuli heti programja illetve létszáma?

Jelenleg 44 gyerek jár aktívan hozzánk, persze sokkal többen vannak, akikkel járnak hozzánk, de ez a stabil bázis. Négy csoportunk van, akikkel a hét minden napján foglalkozunk, jelenleg a falu tornatermében. Itt kell azt is megemlítenem, hogy nemcsak mindenkinek jutott az ajándékba kapott mezekből, hanem még maradt is, sőt a megmaradt mezek kisebb méretűek, ez pedig arra ösztönöz bennünket, hogy egy régi tervünket is valóra váltsuk, hogy elindítsunk egy újabb, legkisebb korosztályt. A nyáron erre még nem volt elég jelentkezőnk, de remélem januárban már ismét megpróbálhatjuk az első osztályosokkal.

Hogyan érintik az ukrajnai adminisztratív változások a kárpátaljai foci fejlődését?

Eddig járások voltak Kárpátalján, és az új módosítások értelmében ezeket a járásokat tovább osztották körzetekre. Ezentúl 5-6 falu fog alkotni egy körzetet, melynek önfenntartónak kell lennie. A mi körzetünkhöz, a Bátyúi Körzethez 8 falu tartozik, melyből 5 tiszta magyar falu: Bátyú, Szernye, Barkaszó, Harangláb és Bótrágy, illetve 3 kisebb orosz/ukrán falu. Remélhetőleg ez az új struktúra a sportéletre is kedvező hatással lesz, hiszen úgy tűnik a körzet vezetősége a szívén viseli a sportot, így akár végre nagyobbat is álmodhatunk. Van egy tervünk, egy kispályás körzeti műfüves bajnokság, melyben minden település képviselné magát. Emellett a csapatokból kiemelnénk a legjobbakat, akikből létrehoznánk egy nagypályás csapatot, aki a körzetet képviselné a régi járás területén belül egy a körzetek közti bajnokságban.

A tavasszal beszéltünk arról, hogy egy műfüves pálya van készülőben, hogy álltok vele?

Igen, kaptunk az ungvári magyar Főkonzulátustól 2 millió forintot, melyet még kipótoltunk valamennyi önerővel, és nekikezdtünk a pályának. A karanténos időszak sokat segített, mert az emberek tehetetlenségükben szívesen jöttek közmunkára, és így elkészült a pálya fundamentuma, leraktuk a kivezető csöveket és a kanalizálást, és a kerítést is. Erre volt eddig anyagi hátterünk és lehetőségünk, de nem csüggedünk, hiszen bízunk benne, hogy megoldódik a jövőben a többi is.  

Képriport a Szernyei FF 2020-as legszebb pillanataiból:

Képanyag: a Szernyei Futball Iskola facebook oldala